Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-215

'^22 A nemzetgyűlés 215. ülése 1924. évi január hó 3-án, csütörtökön. vező kalandorok azután egész igazságszolgáltatásunkban is bizonyos kedvezményekben részesültek, így érthető az, hogy igen súlyos gonosztettekre, olyan súlyos gonosztettekre —amelyekre nem lehet és nincsen bocsánat és amelyekre egyetlen tisztességes államban, ahol az erkölcsnek csak a legelemibb szabályai is érvényesülnek, nincsen bocsánat — a cégéres gonosztevőknek, rablóknak, gyilkosoknak általánosságban amnesztia adatott. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ugy van! Pfuj! Gyalázat! — Propper Sándor: Fejétől büdösödik a hal!) Nem lehet csodálni, hogy azután ebben az atmoszférában kinevelődtek az ébredő rendőrök, kinevelődtek az ébredő ügyészek (Horvát Zoltán: Szolgabirák!) és kinevelődtek az ébredő birák és hogy tanúi lehetünk annak a szomorú, megdöbbentő igazságszolgáltatásnak, amelyhez fogható még a kommunisták vészbiráskodása sem volt. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon. — Halász Móric: Ilyet máinem lehet mondani ! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Halász Móric : Hiába kiabálnak, ilyet nem lehet mondani ! — Elnök csenget. — Zaj. — Kállay Tamás : Nem lehet az elnökkel feleselni!) Elnök : Rupert képviselő urat e sértő kifejezés használatáért kénytelen vagyok rendreutasítani. (Vanczák János: Én megismétlem!) Vanczák képviselő urat is kénytelen vagyok rendreutasítani. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megismételjük! — Propper Sándor: Osztály bíróság! — Farkas István: Nincs törvény!) Csendet kérek! (Propper Sándor : Ébredő belügy minist er van ! — Farkas István : Ébredő igazságügy minis ter ! Ébredő belügyminister ! — Reisinger Ferenc : Turchányi Egon barátja a belügyminister ! — Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Propper Sándor: Elvtársa a gyilkosoknak!) Propper képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Zaj. — Klárik Ferenc: A gyilkosok szabadon járnak!) Esztergályos képviselő urat szintén kérem és Klárik Ferenc . képviselő urat hasonlóképen. (Klárik Ferenc: Én csak azt mondtam, hogy a gyilkosok szabadon járnak!) A képviselő urnák nincs joga közbeszólni! (Propper Sándor: Gyilkosok barátja!) Propper képviselő urat a sértő kifejezésért kénytelen vagyok másodszor rendreutasítani. (Kabók Lajos: Igaza van neki! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Ha még egyszer sértő kifejezést méltóztatik használni, kénytelen leszek a képviselő urat a mentelmi bizottsághoz utasitani. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Saly Endre: Amnesztiát a gyilkosoknak! — Klárik Ferenc: Ez is jogállam?) Csendet kérek! (Klárik Ferenc: Ilyen belügyminister van !) Klárik képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni! (Egy hang jobb felől: Hogy van Löblf) Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Ebben az atmoszférában megérthető az, hogy amikor azután igen súlyos gonosztettek üldözésére ügyész kellett volna, rendőr kellett volna, akkor nem láttuk, hogy jelentkeztek volna. Ebben az atmoszférában megérthető az, hogy a Csoesó bácsi-féle vendéglőben leleplezett államellenes Összeesküvés s a Három Kapásban leleplezett szintén államellenes összeesküvés ügye még mindig nem került olyan stádiumba, amely megnyugtató volna; megérthető, hogy Bodó hadnagynak, az ékszerész gyilkosának bűnvádi ügye (Halász Móric: Réegyeh szövetségeseket is kellett keresniök. Keresték és nem utasították vissza a nagyeszmék, a nagy eszmék demagógiája mellett a kalandorok szövetségét sem. Szövetkeztek velük és ezek a kalandorok, akik a demagógiát szolgáltatták, akik a demagógiának hitvallói, papjai voltak a kormány mellett, olyan (befolyást szereztek az állam ügyeinek vitelében, egész állami és társadalmi életünkbe olyan nagy intenzivitással nyúltak bele, hogy ezeket észre nem venni nem lehetett. Ennek ellenére ezeket a kormány mégis tűrte, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) tűrte, mert reájuk, mint szövetségesekre, szüksége volt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) így történt, hogy hosszú éveken keresztül, el a mai percekig is, a kormányok kénytelenek voltak ezeknek bűnös üzelmeit tűrni; (Ugy van a szélsőbaloldalon.) de nemcsak tűrték, hanem, ugy látszik, bizonyos tekintetben kedvezésekben is részesitették őket, (Felkiáltások a szélsőbáloldalon : Ugy van ! Bűnösök !) mert eltűrték azt, hogy egy féktelen, demagóg, nemzetpusztító, gyilkos sajtó, a gyilkosok hivatalos orgánumai itt annyira izzítsák a hangulatot és megrontsák az atmoszférát, hogy abba az országnak kell belepusztulni. E kalandoroknak adott konceszszió volt az, hogy letértünk a jogegyenlőségálláspontjáról; hogy a kormányok minden józan ész ellenére kénytelenek voltak a numerus clausus!, az országnak világraszóló szégyenére, törvénybe iktatni : (Zaj jobbfelől.) e kalandorok befolyására történt, hogy itt botbüntetést iktatott a magyar törvényhozás törvénybe. (Zaj jobbfelől. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jelentkeznek a kormánypárti fajvédők! — Esztergályos János: Amikor szavazás van, kibújik alóla Renczes !) Elnök: Csendet kérek! Rupert Rezső: Ezeknek a szövetségeseknek kellett koncessziót adni azzal is, hogy itt egy napon megkezdődött az adó-exisztenciák irtása, sőt maguknak az exisztenciáknak irtása is; megkezdődtek a jogtalan trafik- és italmérésiengedély-elvonások, a mozielkobzások, kisajátítások, kommunizálások; ezeknek a kalandoroknak tett koncesszió volt az — és kellett ez a koncesszió nekik — hogy attól sem óvták meg az államfőt, hogy mellettük demonstráljon, engedték, hogy elmenjen az ő redakcióikba és nyomdáikba látogatást tenni (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s ezzel egyszersmindenkorra lehetetlenné tétetett, hogy az ilyenképen megtisztelt sajtót bárki is megrendszabályozhassa. Ezeknek a szövetségeseknek adott koncessszió volt Zalaegerszeg és annak fentartása és minden, ami a szabadságjogok korlátozását, elkobzását jelentette, szemben azzal a tobzódó nagy joggal, azzal a korlátlan joggal, amellyel viszont ezek a kalandorok rendelkeztek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen, t. Nemzetgyűlés, ezeknek minden szabad volt, ezeknek szabad volt nemcsak bomba-egyesületeket fentartani, hanem ezek bizonyos exterritorialitást is^ élveztek, mert vezettek légyen bármilyen véres nyomok az ő helyiségeikbe, az ő fészkeikbe, oda előzetes parlamentairezés nélkül senkinek beférkőznie nem lehetett, a nyomozó hatóság kénytelen volt megállani az ajtók előtt és napról-napra eszközölni ki azt, hogy egy ajtóval tovább mehessen, addig-addig, amig a kompromittáló adatok és más írások, a corpus delicti-k, a bombák eltűntek. Természetes, hogy ebből olyan atmoszféra fejlődött ki, amelyben már egy napon végzetes válságba jutott egész igazságszolgáltatásunk^ mert az ilyen szabadalmazott, külön polgárjogokat él-