Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-214

À nemzetgyűlés 214. ülése 1923. legutolsó napot utazásra használhassák fel ennek a Háznak azok az igen tisztelt tagjai, akik vidékre szándékoznak utazni. Ennek következtében a magam részéről szintén hozzájárulok Farkas Tibor igen t. képviselőtársamnak indítványához (Helyeslés.) és kérem a t. Házat, természetesen anélkül, hogy ennek bárminő éle volna az elnök ur napirendi inditványa, illetőleg személye ellen — ez semmiféleképen nem jelent bizalmatlanságot vagy leszavazást vagy nem tudom mit, mert hiszen a Ház szuverén módon rendelkezik a saját üléseinek berendezésével — méltóztassék az elnök ur napirendi indítványával szemben Farkas Tibor igen t. képviselőtársamnak azt az indítványát elfogadni, hogy — még egyszer precizirozom — határozza el a Ház, hogy a legközelebbi ülést január hó 3-án délelőtt 11 órakor tartja. (Helyeslés.) Elnök : Peidl képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. A szó őt megilleti. (Gaal Gaston: Az elnöki javaslat mellett szólal fel? Csak ketten beszélhetnek mellette és ketten ellene ! — Kassay Károly: Majd a végén kiderül! — Derültség. Elnök csenget.) Peidl Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Amikor készséggel elismerem, hogy a ministerelnokhelyettes ur jóindulatú kísérletet tett arra nézve, hogy az indemnités le tárgyalásával a pénzügyi exlex elkerültessék, akkor a ministerelnökhelyettes ur most elhangzott szavaira kénytelen vagyok megjegyezni azt is, hogy ha a szociáldemokrata párt állott a terv megvalósításának útjában, ezért az ódium a szociáldemokrata párti képviselőket nem terhelheti. (Ugy van! a szélsőbalolclalon.) Az én tiszteletteljes véleményem szerint ebben és ehhez hasonló kérdésekben nem elegendők, nem kielégítők a jóindulatú szavak, hanem szükséges, hogy a kormány gondoskodjék arról a megfelelő atmoszféráról, amely lehetővé, érthetővé teszi az ellenzéki pártok választói előtt az ellenzéknek olyan magatartását, melyet a kormány bizonyos szempontokból fontosnak tart. T. Nemzetgyűlés ! Ez az atmoszféra tagadhatatlanul hiányzik és ennek az atmoszférának megteremtéséhez nem elegendő az, hogy a ministerelnök ur Parisban egy szociáldemokratát pohárköszöntőben részesítsen. Szükséges, hogy ennek megfelelően itthon is becsüljék meg a munkásságot és a munkásság képviselőit. Kijelenthetem, hogy a mi legfőbb törekvésünk az, hogy az ország érdekében dolgozzunk, (Ugy van ! a szélsőialoldalon.) — ezt itt ismételten hangsúlyoztuk — de ehhez szükséges, hogy a kormány tegye meg a kezdeményező lépéseket, és teremtsen itt olyan hangulatot, amely lehetővé teszi az összemunkálkodást. A magam részéről egyébként hozzájárulok Farkas Tibor képviselőtársamnak napirendi javaslatához. (Zaj.) Elnök : Kíván még valaki szólani? (Nem !) A ministerelnök urat helyettesitő népjóléti minister ur kivan szólani. Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! Én nem a napirendhez kívánok felszólalni, mert ehhez már szóltam, hanem azokhoz a megjegyzésekhez, amelyeket igen tisztelt képviselőtársam a szociáldemokratapári nevéNAPLÓ XVIII. évi december hó 21-én, pénteken. 315 ben most, szinte az ünnepek előtt való kapuzáráskor szives volt itt megtenni. A magam részéről nem kívántam az alterációnak semmiféle, még legsimább formáját sem idehozni ebben a pillanatban. Tanuja ennek a felfogásomnak az, hogy mindössze egy mondatban végeztem az én úgynevezett békítési kísérleteimmel. Nagyon higgadtan, nagyon bölcsen, nagyon konciliáns módon hangzottak el azok a mondatok, amelyeket igen tisztelt képviselőtársam most itt elmondott. Ezekkel kapcsolatban csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy én magam egyénileg és a kormányzat, — azt hiszem, hogy annak nevében is beszélhetek — de ennek a Háznak túlnyomó nagy többsége, valamint a nemzetnek túlnyomó nagy többsége keresztény és nemzeti alapon áll a politikai irányban. (Ugy van ! jobbfelől.) Ennek következtében egy világnézeti politikává átkovácsolt világnézeti különbség áll fenn közöttünk s a szociáldemokrata párt között, amely világnézeti politikummá átvert világnézeti különbség nagyon természetesen itt a nemzetgyűlésben, tehát a törvényhozásnak csarnokában, a törvényhozás fórumán mint politikai harc jelentkezik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A magam részéről a legteljesebb mértékben honorálni kívánnám és honorálni is kívánom, amennyiben erre módom van, a szociáldemokrata párt eme küzdelmének minden olyan pontját, amelyről magam is meg vagyok győződve, hogy valóban széles tömegeknek, akár beletartoznak ezek a szociáldemokrata szervezetekbe, akár nem, de széles tömegeknek szociális javát iparkodnak előmozdítani. Szívesen kijelentem ezt a magam részéről, mint aki két évtizeden keresztül nagj^on sokat foglalkoztam a szociáldemokráciával, nagyon sokat küzdöttem ellene, a Sturm és Drang perióduson fiatal koromban magam is keresztülmentem, s akkor valószínűleg élesebb fegyverekkel küzdöttem ellenük, mint aminő fegyvereket helyeseknek találok most, amikor már ősz hajszálak kezdenek a fejem tetején kiütközni. De az a nagy világnézeti különbség, amely politikummá kovácsolódik át abban a pillanatban, amikor a szociáldemokratapártnak parlamenti képviselete van, elválaszt engem a szociáldemokrata párttól mint politikumtól. A szociáldemokrata párttal tehát épen azért, mert más világnézeti alapon áll, mert a nemzeti alapot nem ugy fogadja el, mint ahogy azt én értem, értelmezem és érzem, mert azokat a tradicionális kötelékeket — ugy látszik — nem teljesen száz százalékig értékeli, ugy. mint ahogy mi értékeljük és becsüljük, (Peidl Gyula : Szerintünk : a nemzet a nép !) a politikában természetesen mint ellenfelek állunk egymással szemben. Azt hiszem, nem mondok semmi ujat, ha ezt a kormányzásról is kijelentem. Ez a kormányzat keresztény és nemzeti alapon áll ; ( Ugy van ! a jobboldalon.) keresztény alapon a kereszténységnek abban a nobilis értelmezésében, amely önmagát nem dobja el és mást nem hajlandó eltiporni. Nemzeti alapon áll, a »nemzeti« fogalmának legteljesebb értelmezésével, amely nem zár ki polgárt a polgárok közösségéből, amely nem ismer első-, másod-, harmadfokú/ szóval klasszifikált polgárokat, (Rupert Rezső : A gyakorlatban másként van ! — Zaj jobbfelől. Hall45