Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-214

À nemzetgyűlés 2Í4. iÛése 1923. fiai vagyunk mi is és a munkásságnak legalább is olyan érdeke, mint az uraknak, hogy itt vi­rágzó ipar és kereskedelem legyen, hiszen mind­addig, amíg a kapitalista rend megvan és amig a munkásság a kapitalista renden belül keresi megélhetését, nem lehet érdeke az ipari pangás vagy a kereskedelem pangása. — Szóval, ha a kölcsön — bár erről meg­van az egyéni nézetem — tényleg szolgálni fogja az ország prosperitását, az ipar és kereskedelem fellendítését, akkor mi nagyon szívesen lehetővé fogjuk tenni a kormánynak, hogy ezt az ügyet perfektuálja. De mindaddig, amig nagyon sok elvtársunknak, akiket személy szerint ismerünk mint derék, tisztességes embereket, mégis a bör­tön ajtaja mögötti sötétben kell életüket ten­getniük, csak azért, mert megbotlottak egy forra­dalmi korszakban, egy olyan korszakban, amikor mindenki elveszítette a fejét, egy olyan kor­szakban, amikor a munkapárt gyáván megfuta­modott és itthagyta az országot. Mert nem igaz az, hogy forradalom tört ki; a hajót mindenki elhagyta s valaki odament a kormányhoz, de nem erőszakkal ragadta azt el. Ki akadályozta meg például a nemzeti tanács megalakulását ? Senki ! (Halász Móric : De a munkapárt és a között még nagy időköz volt ; ott volt még Esterházy is, meg nem tudom kicsoda !) Maradt volna a munkapárt végig, — hiszen nem volt választás — maradt volna a háború végéig és viselte volna az ódiumát annak, amit csinált. (Peyer Károly : Érezték a bukást és simán el­léptek ! — PeidI Gyula : A munkapárt elmun­kálta az ország kétharmadát ! ) Ha az a Kun Béla, az a Szamuelly odaállt pl. egy primitiv munkás elé és azt mondta neki : Kedves bará­tom, elvtársam, hozom neked a boldogságot, hozom neked a mennyországot — azért, mert az a szegény primitiv munkásember hitt ezek­nek, mert félre volt vezetve és be volt csapva, nem lehet megbüntetni, nem lehet börtönbe zárni akkor, amikor sokkal nagyobb bűnösök, gyilko­sok szabadon járnak. Mert én nem ismerem el azt, hogy amik itt a kommunizmus után történtek, ellenforradalmi kilengések voltak. Mert például Neuberger kecs­keméti gyuf agyári igazgatót, akinek elvették pénztárcáját és aranyláncát, azután élve eltemet­ték az orgoványi erdőben, nem azért gyilkolták meg, mert kommunista volt. Én csak ezt az egy esetet említem. Épen a szerencsétlen Hegedüs Lóránt volt pénzügyminister ur igazolta ezt itt a nemzetgyűlésen, amikor Beniczky Ödön szóvá tette. Ez az ember ellenforradalmár volt, aki a kommunisták elől Budapestre menekült és itt bujkált, mert a kommunisták agyon akar­ták ütni Kecskeméten. Amikor a kommunizmus bukása után hazajött, elvették a pénztárcáját, meggyilkolták olyanképen, hogy élve eltemették és a gyilkosok, mint az ellenforradalom nemzeti hősei szabadon járkálnak. (Egy hang a szélsőbal­oldalon : És amnesztiái kaptak ! — Vanczák János : Hazafias felbuzdulásból I — Halász Mórié: Nem járnak szabadon, mert le vannak fogva !) Ezt nem ismerem el hazafias felbuzdulásnak. (Peyer Károly : Somogyinak ellopták az óráját, amikor meggyilkolták ! Hazafias felbuzdulásból ! Szeder Ferene : Azok rablógyilkosok ! - Ha­lász Móric : Ennek a gyilkosait 'üldözik i — Zaj.) évi december hó 21-én, pénteken. 313 Elnök : Csendet kérek ! Pikler Emil : Finnországban is volt vörös terror ! (Lendvai István : De volt fehér terror is !) Sokkal véresebb vörös terror volt, mint itt, és volt fehér terror is, az igaz. De a fehér terror idején alakult ellenforradalmi kormány nyolc hónappal a vörös terror kivégzése, a bolsevizmus bukása után, általános amnesztiát adott, elren­delte a választásokat az általános, egyenlő, tit­kos választójog alapján, amely alapon azután 80 szociáldemokrata képviselő vonult be a hel­singforsi parlamentbe. Itt nem nyolc hónap, hanem négy és fél év múlt el azóta, itt is mai­ideje volna ezzel a kérdéssel végre felszámolni és a politikai úgynevezett bűnösöknek, akik leg­feljebb megtévesztett emberek, de nem bűnösök, végre megbocsátani s őket családjuknak és fog­lalkozásuknak visszaadni. A ministerelnök ur a napokban haza fog jönni. Majd meglátjuk, mit fog mondani, majd meglátjuk, hogy akkor, amikor bennünket fel fog hivni arra, hogy a kölcsön perfektuálása ügyében mi is támogatólag a háta mögé álljunk, az ehhez szükséges atmoszférát meg fogja-e teremteni. Majd meglátjuk, likvidálni fogja-e mindazokat a kérdéseket, amelyek ránk nézve fontosak. Hiszen lehetne arra is hivatkozni, hogy a kormány ezt szívesen megtenné, hanem az államraison bizonyos szempontjai, fontos állami érdekek vagy pedig közelebbről meg nem jelöl­hető felsőbb befolyások ezt lehetetlenné teszik. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt. Kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Pikler Emil : Befejezem a beszédemet. A t. túloldalon lévő párt ne vegye ezek után zokon, ha nemcsak hogy nem fogadom el a felhatalma­zási törvényjavaslatot, hanem mindaddig —­ezt a pártom nevében is kijelenthetem — velünk nemcsak hogy treuga deiről, de még fegyver­szünetről sem lehet jtárgyalni, amig a dolgozó magyar népet nem részesitik azokban a mini­mális szabadságokban, amelyek nekik, mint embereknek járnak és amely minimális szabadsá­gok a nyugati kulturállamokban megvannak. A t. ministerelnök urnák alkalma volt odakint beszélni szociáldemokrata államférfiakkal, pol­gári államférfiakkal és informálva van a helyzet­ről ; nagyon jól tudja, hogy mire van szükség. Ha ennek eleget fog tenni, részünkről nem lesz akadálya annak, hogy a kölcsön ügye békében és rendben lebonyolittassék. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és éljenzés a szélső­baloldalon.) Elnök : A napirendre szánt idő letelt. A vitát megszakítom és megteszem elnöki előterjeszté­seimet. Jelentem, hogy a folyó évi december hó 17-én megejtett névsorolvasás alkalmával távol volt képviselők közül távollétüket nem igazolták a következők : gróf Apponyi Antal, Borgulya Pál, gróf Cziráky György, gróf Cziráky József, Do­bóczky Dezső, Erdőhegyi Lajos, Frühwirth Má­tyás, Haller István, Hír" György, gróf Jankovich­Bésán Endre, Jánosi Zoltán, Kállay Tamás, gróf Károlyi József, őrgróf Pallavicini György, Ren­czes János, gróf Sigray Antal, Simon János, gróf Teleki Pál, Wild József és gróf Zichy János kép­i viselő urak.

Next

/
Thumbnails
Contents