Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-214

Ä nemzetgyűlés 214. ülése 1923. ami Garaminak van ! — Barlhos Andor : Ennek megállapítását nem bizom Peyerre !) Elnök (csenget) : Csendet kérek képviselő urak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Éljen Garami Ernő ! — Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek képviselő urak jobbfelől is. (Drozdy Győző : Addig engedjék haza őket, amig nem zászlóval fogadjuk őket ! — Horváth. Zoltán : Lovászyt is ! — Zaj.) Pikler Emil : Többször volt alkalmam Bécsben megfordulni az emigráció köreiben és láttam, hogy Garami és szorosabb társai valósággal hazafias munkát végeznek ; minden gondolatuk, minden cselekedetük az ország érdekében való, persze nem a jelenlegi kormányzati rendszer érdekében. Itt is van ellenzék, mi épugy harcolunk a kormány ellen idebenn, mint ők odakünn és ne tessék a töltött káposztát a Rákócziindulóval s önmagukat az országgal felcserélni. (Zaj a jobboldalon.) Visszatérve a közgazdasági propaganda üldözésére, egy kezemben levő útlevélre hivom fel a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Én 1919 december 24-én utaztam ki Bécsbe, tehát a konszolidáció helyreállítása után, akkor, amikor a magyar nemzeti kormányzat már féléve uralmon volt, szóval mikor már itt keresztény rend, nemzeti konszolidáció volt, a kommün bukása után egy fél évvel. Ekkor nekem a magyar államrendőrség főkapitánysága adott egy útlevelet a magyar népköztársaság nevében. (Ugy van! a széísőbaloldalon.) Ez fél évvel történt a kommün bukása után, tehát már az alkotmányos rend helyreállítása után. S akkor a birák a magyar népköztársaság nevében Ítélkeztek, sőt egyik alelnökünk, Huszár Károly képviselőtársunk" is a magyar népköztársaság ministerelnöke volt. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon) Ha Yeér Imrét egy köztársasági cikk miatt másfél évre Ítélik el, mennyire kellene Ítélni azt a férfiút, aki a magyar népköztársaság ministerelnöke volt ! Nem egy jogi komédia ez ? Lehet így Ítélkezni, lehet ilyen dolgokat csinálni ? (Drozdy Győző : Bornirtság és betyárság az ilyesmi !) Elnök : Drozdy képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Pikler Emil : T. Nemzetgyűlés ! Szóval a politikai üldözést nem fejezték még be. S amikor itten a tanítóknak, tanároknak és egyéb köztisztviselőknek és közszolgálati alkalmazottaknak százait és százait u. n. feg}<elmi Ítéletek alapján elmozdítottak állásukból és megfosztottak exisztenciájuktól, az első ellenforradalmi kirobbanás szellemének behatása alatt, nem gondolja-e a t. kormány, hogy már ideje volna ezeket a fegyelmi Ítéleteket revízió alá venni és ezeket az exisztenciájuktól megfosztott embereket állásukba visszahelyezni, vagy őket másképen kárpótolni ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Különösen sérelmesen folytak le ezek a fegyelmi vizsgálatok a tanítók és tanárokra nézve. Mert kik folytatták le ezeknél ezeket a fegyelmi vizsgálatokat ? (Drozdy Győző : A főkommunisták !) Éppen azok, akik a kommün alatt a legvéresebb szájuak voltak és akartak alibit igazolni, a kommün bukása után pedig épen ők lettek a Iegfehérebbek és más társaikat bajba juttatták hamis feljelentésekkel (Drozdy évi december hó 21-én, pénteken. 309 Győző : A ruharekviráló Zilahi-Kiss csinálta !) Mindenki tudja, hogy a fegyelmi bíróságokban maguk a feljelentő tanárok és tanítók vettek részt, akik így egy személyben voltak vádlók és birák. (Horváth Zoltán : Vass József és Haller István is beismerte! — Mozgás jobbfelől) Malier István be is ismerte és Vass József kilátásba helyezte a revizionális eljárást, de senki még a füle botját sem mozgatja ebben az irányban és az elkeseredett emberek százai kifejezést adnak elkeseredésükben az országban, mert hiszen minden ilyen megrendszabályozott állami tisztviselőnek, tanítónak, tanárnak van családja, van felesége, vannak gyermekei. így gyürüződnek tovább az elkeseredés hullámai, ami nem szolgálja a konszolidációt. Legfőbb ideje volna, hogy végre a kormány ebben az irányban is tegye meg a maga kötelességét és épen azért bátor vagyok erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt : 1. Az elbocsátott tanárok, tanítók és közalkalmazottak fegyelmi ítéletei általános revízió alá veendők. A revízió hivatalból külön megkeresés nélkül minden egyes esetre vonatkozólag elrendelendő. 2. A revízió megejtésére alakult uj fegyelmi bíróságoknak nem lehetnek tagjai olyanok, akik a revízió alá vont Ítéletek létrehozásában közreműködtek. 3. Az érdekelt tanárok, tanitók és közalkalmazottak képviselői a revíziós fegyelmi tárgyalásokon résztvehessenek, felterjesztéseik és megjegyzéseik a fegyelmi jegyzőkönyvbe bevétessenek4. Az általános revízió haladéktalanul elrendelendő.« Méltóztassék elhinni, hogy ha ezt a határozati javaslatomat elfogadják és a kormány e szerint fog eljárni, nagy megnyugvás keletkezik ennek nyomában. A kormány tehát a saját érdekét és ügyét szolgálná, lia a határozati javaslat elfogadásával ennek értelmében járna el. A ministerelnök ur odakünn bizonyára hirdette az előrehaladt konszolidációt is. Nagyon sajnálom, hogy ebbe nekem bele kell szólnom, és még a hazaárulónak bélyegét is magamra kell vennem, mert ma mindenki, aki a ministerelnök urnák ezt az állítását megcáfolja, hazaárulószámba megy, különösen Janka t. képviselőtársam beszéde után, aki ugy állította be a ministerelnök urat, mint aki az egész nemzet egyetemes érdekeit képviseli odakint a külföldön. Szóvá akarok tenni egy ügyet, amely szintén élénk világot vet arra, milyen nagy most itt a konszolidáció. Amikor a dobutcai sajnálatos esemény történt, amelyet, sajnos, nekem is végig kellett néznem, anélkül hogy megakadályozhattam volna, itt az egyik orgánum, amely ugy tünteti fel magát, mintha a keresztény magyar középosztály lapja volna, ehhez olyan kommentárt fűzött, amely azokban a körökben, amelyekben ezt a lapot olvassák, előreláthatólag nagy izgalmat kellett hogy kiváltson. De hogy milyen I állapotok vannak nálunk a konszolidáció terén, arra vonatkozólag bátor leszek felolvasni — egyelőre a nevek kihagyásával -— egy levelet, amely tegnapelőtt érkezett hozzám (olvassa) : »Nagyságos Pikler Emil nemzetgyűlési képviselő 44*