Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-207

A nemzetgyűlés 207. ülése 1923. vagyont tudjanak szerezni a mi saját magyar véreink. Szükség van azonban a nagybirtokra és a nagybirtok megtartására azért is, mert a nagybirtok nélkül mi nem tudunk megküzdeni a merkantilizmussal, egyedül nem tudunk megküzdeni azokkal a merkantil- és bankokrata erőkkel, amelyekkel szemben állunk. Pikler Emil : Pedig egy húron pendülnek ! Zsilinszky Endre : Mi tehát nem az egészséges és normális nagybirtok ellen törünk, hanem szociális és gazdasági egyensúlyt akarunk behozni a magyar agrárvilágba. Pikler Emil : A nagybankok is nagy agráriusok ! A nagytőke egyforma minden vonalon, akár agrár, akár bank, akár merkantil, nincs köztük különbség, akár zsidó, akár keresztény ! Zsilinszky Endre : Ha bíráljuk a novellát és a törvényt, mi inkább a törvényben találunk hibát. A novella logikus folyománya a törvénynek. A törvényt azonban főleg egy ponton alapjában elhibáz ottnak tartjuk és pedig ott, hogy nem központilag és statisztikailag felfektetett adatok alapján, és nem a telepítésre bazirozva, épitettük fel a birtokreformot. Egy másik hibája, szerintem, magának a birtokreformnak a pénzügyi megoldás bizonytalansága, ezt azonban nem annyira a törvényhozásnak, mint inkább a magyar állam nehéz gazdasági viszonyainak lehet felróni. A novellát, mint a törvény logikus folyományát feltétlenül helyeseljük és elfogadjuk. Különös örömmel tölt el bennünket az, hogy az ellenőrzés terén a novella nagyobb hatáskört biztosit a földmivelésügyi minister urnák. A mi meggyőződésünk szerint ez a nagyobb hatáskör gyorsaságot és egyöntetűséget fog behozni a birtokreformba. Mi nem félünk attól, hogy a minister ur vissza fog élni ezzel a hatalmával, ezzel a befolvásával, sőt meg vagyunk győződve arról, hogy ez igen fontos és gyorsitó tényezője lesz magának a birtokrefominak, természetesen, ha politikai faktort vonunk be a birtokreformba, — mint ahogy a földmivelésügyi minister politikai faktor — akkor gondoskodnunk kell arról, — de ez már a nemzetgyűlés dolga — hogy olyan földmivelésügyi minister legyen ott, aki valóban lélekkel a bortokreform megoldása mellett van, és akkor nem kell attól félni, hogy ennek az intézkedésnek rossz következményei lesznek. Horváth Zoltán : Hát ez nem olyan ? Zsilinszky Endre : Helyesnek tartjuk azt is. hogy a 22. §-ban alkalom adatott a telepítésre^ szeretnénk azonban, ha a telepités gondolatát a novellában még jobban ki lehetne épiteni. Erre vonatkozólag- a részletes tárgyalás során inditványt is fogunk beterjeszteni. Helyesnek tartjuk a 2. §-t, amely a kisbirtok erősítését veszi tervbe, helyeseljük a 16. %-í, mely a középbirtok erősítését célozza. Tisztában vagyunk azzal, hogyha a birtokreformot a telepités gondolatára épitették volna, könnyebben és helyesebben lehetett volna megoldani. Ha a vagvonváltságföldeket hozzávesszük azokhoz a háborús birtokokhoz, melyekre vonatkozólag a törvény nem állapit meg mentességet és ha ehhez hozzáveszszük a mamutbirtokok feleslegét, akkor túlonttíl adva van a birtokmennyiség, melyből a birtokreformot jól és helyesen meg lehet oldani. (Ellenmondások a jobboldalon.) A nehézségek, sajnos, ott támadtak, hogy nem ott vannak az igénylők, ahol a fölösleges birtokok vannak, és ebből adódott azután a birtokreformnak egyik legsúlyosabb hibája, hogy az egészséges és jó magyar kezekben lévő köNAPLÓ XVIII. évi december 13-án, csütörtökön. 25 zépbirtok is szenved, és szenved az a normális kisebb nagybirtok is, melynek gyengítése pedig nemzeti és nem faji érdek. Ezen tehát szerintünk valamiképen segiteni kellene ; segíteni pedig egyedül a telepítéssel lehet. Ha már a magyar föld népe ugy készült föl a birtokreformra, hogy mindenki lehetőleg a maga határában kapja meg a maga földjét, akkor gondoskodni kell arról, hogy azok a középbirtokok és azok a normális kisebb nagybirtokok, amelyek területileg szenvednek a reform következtében, telepíttessenek át olyan latifundiumok rovására, amelyek könnyebben birják meg ezt a leesapolást. Szerintem nagyon könnyű volna a 22. §-t ilyen vonatkozásban kiegészíteni, ezzel a magyar birtokososztály szivéből egy nagyan éles tövist lehetne kivenni és komolyan elősegítenénk vele a birtokarányositást Magyarországon. Azt azonban, hogy egy-két-háromezer holdból vegyünk el nagyobb területeket, én a magyar nemzet, a_ magyar faj- és a magyar birtokososztály ereje és jelentősége szempontjából helyeselni nem tudom. Ezenkívül szeretnék még egyet-mást bevenni a novellába, illetőleg a végrehajtási utasításba. Szerintem hiba az, hogy a háborús birtokok közül azok, amelyekre nézve nem állapit meg a törvény mentességet, nem imperative vétetnek el. Ha a háborús birtokok közül kisajátítanánk ezt a kategóriát, ezáltal szintén olyan nagy^ birtokanyagot tudnánk a reform rendelkezésére bocsátani, mely egyrészt megkönnyítené magát a reformot, másrészt sok, talán indokolt keserűséget oszlatna el. A háborús birtokok statisztikáját akarom egy kis rövid kimutatással a t. Nemzetgyűlés elé tárni, hadd lássuk, kik azok, akik a háborúban birtokot szereztek és hogy kiktől vennék et azokat a birtokokat, ha imperativ rendelkezések kerülnének be erre vonatkozólag a törvénybe. 1913/14-ben keresztény kézre jutott zsidó birtok volt kataszteri holdakban 31.198, ezzel szemben ugyanakkor zsidó kézre jutott keresztény birtok 18.144 hold, tehát maidnem kétszer annyi birtok jutott keresztény kézre zsidó kézből, mint megfordítva. Ez a háború előtti esztendőben volt. Az első háborús esztendőben megváltozik ez az arány, amennyiben 5750 katasztrális hold jutott keresztény kézre zsidó kézből, és 9211 hold jutott zsidó kézre keresü,tény kézből. Tehát az előbbi 13.000 holdas mínusszal szemben itt már 3000#ioldas plusz áll a zsidóság javára. A következő évben 9773 hold jutott keresztény kézre és 22.134 hold zsidó kézre, tehát már 12.000 hold plusz mutatkozik a zsidóság Javára, ugyanakkor, amikor a keresztény magyarság nagyobb tömegekben harcol odakünn. A következő esztendőben 33.206 hold jutott keresztény kézre és 65.000 hold zsidó kézre, tehát már 32.000 hold a plusz a zsidóság javára. Pikler Emil : Minek adják el a zsidóknak ezeket a birtokokat ? Zsilinszky Endre : Mert mi kint voltunk a harctéren ! Klárik Ferenc : Azok is kint voltak arányszámban ! Zsilinszky Endre : Hol vették akkor a birtokot, ha kint voltak 1 Talán ott vették % Klárik Ferenc : Zsidó hősök is vannak, nemcsak keresztény hősök ! Elnök : Klárik képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Zsilinszky Endre : Nem vontam kétségbe, hogy voltak zsidó katonák is, akik megtették a kötelességüket. 4