Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-214

30«) A nemzet gif ülés 214. ülése 1923. ságra hozzák, ennek a kőnyomatosnak az emberei szaladtak a lapok szerkesztőségeibe, könyörgésre fogták a dolgo , hogy a hir meg ne jelenjék, mert az érdekelt körök megfenyegették őket, hogyha a hir nyilvánosságra kerül, meg fognak érte lakolni. (Szabó Imre : Ez a sajtószabadság ! — Zaj a jobboldalon.) Én nem bánom, ha a biráknak pénzeket gyűjtenek vagy ha akárkinek is gyűjtenek pénzeket, azt sem bánom, ha ugyanazok a birák, akik még mindig a hadiállapot alapján hoznak Ítéleteket és akik a Népszava egy cikkéén 1—2—3, meg 3 és % esztendőre Ítélik a cikkirót, a zsidó felekezet megsértéseért, gyalázásáért vagy más ehhez hasonló jobboldali kilengésért pedig egynapi fogházat adnak (Felkiáltások a szélsőbaloldaíon : Gyalázat !) és azt is felfüggesztik a novella 1. §-a alapján, kapnak is ezekből a pénzekből, ezt teljesen rájuk bízom. Ellenben ha ezekből a körökből fenyegetik meg a sajtó embereit, hogy meg fognak lakolni, ha ezt a hirt nyilvánosságra hozzák, ez mindenesetre alkalmas arra, hogy megrendítse a birói pártatlanságba vetett hitet és alkalmas arra is, hogy megingassa a birói függetlenségben vetett hitünket. Ez ugyancsak hozzátartozik a mai kormányrendszer virágaihoz, melyből oly sok van és amelyek között egy sem rózsa, hanem mindegyik egy-egy lápvirág. Mindezekre való tekintettel és mindazért, amit kénytelen voltam itt rövid felszólalásom során elmondani, a kormány javaslatát sajnálatomra nem fogadhatom el és azt sem általánosságban, sem részleteiben meg nem szavazhatom. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Janka Károly S (Pikler Emil : Ott is obstruálnak ? — Esztergályos János : Megjön a hangjuk ! — Horváth Zoltán : Végre egy kormánypárti is beszél !) Janka Károly : T. Nemzetgyűlés ! Ha az előttem felszólalt Vanczák t. képviselőtársam kesergése teljesen politikamentes lett volna ama sérelmének kifejezésre juttatásában, hogy elmúlik ez az év anélkül, hogy Petőfi Sándor emlékét törvénybe iktatnók, ha, mondom, teljesen politikamentes lett volna ez az ő felszólalása, keserűségében, fájdalmában a magam részéről is teljes mértékben osztoznám és osztoznék velem együtt bizonyára az a párt is, amelynek tagja vagyok, mert az a meggyőződésünk, hogy egy nemzet annyit ér, amennyire meg tudja becsülni múltját, nagyjait és nagy emlékeit. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy épen a legközelebbi jelenségek, amelyek közvetlen közelünkben mutatkoznak, a magyar közéletnek egy nagyon szomorú tünetét tárják fel : reávilágitanak arra, hogy a közélet porondján szereplő nagyjainkat nem tudjuk eléggé méltányolni, küzdelmükhöz a magunkéból a hitet, az erőt, a bizalmat és a lelkesedést nem tudjuk hozzáadni az övékéhez. Azok közé a nemzetek közé tartozunk, amely nemzetek vezéreiket könnyen lemorzsolják, gyorsan felőrlik s azután "könnyű szívvel hamar elejtik. íme, amikor a nemzetnek ezidőszerinti vezérét . . . (Pikler Emil : Ki az ?) Gróf Bethlen István ! (Éljenzés a jobboldalon. — Pikler Emil: Mi nem tudtuk, ki az!) Lelkében nyilván érezte a képviselő ur, csakfnem akarja megvallani. (Pikler Emil : Az önök vezére, de 'vi december hó 21-én, pénteken. nem a mienk !) Mondom, amikor a nemzet ezidőszerinti vezérét (Esztergályos János : Az egységespárt vezérét, nem a nemzetét ! — Pesthy Pál : A nemzet többségéé ! — Barthos Andor : Igaza van ! Az elvtársaké nem, a mienk ! — Horváth Zoltán : Csak a párté !) a világ legnagyobb sajtószövetségének tagjai, nagy nemzetek nagy államférfiai valósággal ünneplik a külföldön . . . (Horváth Zoltán : Udvarias emberek ! — Farkas István : Hogy rossz feltételeket köthessenek ki a kölcsönhöz !) a sajtószövetség bizon^^ára nem udvariasságból tette ezt. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem ! Nem ! — Horváth Zoltán : a propaganda-költségbe belekerül az ! -— Farkas István : Mennyi .pénzbe kerül ez a dicsőítés ? — Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbjelől.) Elnök : Csendet kérek a Ház minden oldalán. Janka Károly : Az az igazán heroikus küzdelem, amelyet gróf Bethlen István odakinn a nemzet érdekében kifejtett, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) idehaza nem talál kellő megértésre, kellő méltánylásra. (Pikler Emil : Jó vacsora mellett a párisi Grand Hotelben : így én is küzdenek !) Elnök : Pikler képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni. (Esztergályos János : A zalaegerszegieknek is megvan a véleményük !) Esztergályos János képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Janka Károly : Nekem ugy tetszett, mintha károgó hollók csapata akart volna már gyülekezni a csatamező felett ; (Ugy van ! Ugy van ! jobbjelől.) az ellentétes érzelmű sajtó egy-két orgánuma pedig már szinte kinyomatta a partecédulát. (Horváth Zoltán : Ernsztékre szól ez ? — Farkas István : A kormányt támogató pártra ! — Horváth Zoltán : Megérkezett a pap is !) Beteges jelensége ez a nemzet életének, (Barthos Andor : Igaz !) és az benne a legfájdalmasabb, hogy ennek a betegségnek a tünetei épen itt a törvényhozásban, a nemzetgyűlésben mutatkoznak a legerősebben. (Farkas István : A baj csak az, hogy nem gyónt meg még a nemzetnek ! «— Tankovies János : A baj az, hogy lejáratják a nemzetgyűlést !) Nagyon igaza van a Budapesti Hírlap vezércikkírójának, akiben a ma élő legnagyobb publicistánknak a vére fedezhető fel a sorok között, amikor ezeket irja (olvassa) : »Mintha minden kimozdult volna a helyéből, alkotmány, törvény, jog, igazság, erkölcs és becsület. (Farkas István : Régen kimozdult már ! De leginkább a választásoknál ! — Tankovies János : 1918-ban és 1919-ben nem a választásoknál ! — Farkas István : 1914-ben !) Szemlét tartani a közélet tünetein, végigolvasni az újságokban egy napnak az eseményeit, . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek a Ház minden oldalán. Janka Károly . . . meghallgatni a nemzetgyűlés tanácskozásait, ahol napról-napra csak a szennyesünket teregetik ki, olyan gyötrelmes érzéssel jár, mintha tótágast állna velünk a világ és a végitélet harsonái zúgnának a fülünkben.« Alig lehet lélekbemarkolóbban és találóbban jellemezni a helyzetünket, mint ez teszi. Valóban ugy van, hogy aki végighallgatja . . . (Forgács Miklós közbeszól. Zaj. — Farkas István : Én nem voltam direktóriumi elnök, de odaát van ilyen*! — Szabó István (sokorópátkai) : Ő sem