Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-214

À nemzetgyűlés 214. ülése 1923. évi december hó 21-én, pénteken. m gyűlés ellenzékét majd rá lehet venni arra, hogy álljon el attól a jogos kritikától, amelyet a kormány és kormányzati tevékenysége jogosan kibir és amelyet nem lehet elhallgatni, amelyet oda kell vinni az ország szine elé, amelyről a közvéleménynek tudomást kell szereznie. Azután gondolt arra, hogyha exlex következnék be, akkor legyen a nemzetgyűlésnek egy része, amelyre át tudja hárítani a felelősséget. Gondolt továbbá arra, hogy mivel annak a külföldi kölcsönnek olyan sok mindenféle feltétele van, hogy azok közül nem mindegyiket tudja teljesíteni a Bethlenkormány, — egy másik kormány talán igen, de a Bethlen-kormány nem — ha tehát a kormánynak nem sikerül ennek a külföldi kölcsönnek megszerzése belátható időn belül, legyen megint egy indok arra, hogy az ország közvéleménye elé fátyolt bocsássanak, mondván, hogy a kölcsön megszerzése nem sikerült azért, mert a nemzetgyűlési ellenzék exlexbe kergette a kormányt. íme, itt van már a második és harmadik spekuláció. De találhatunk itt még többet is, nevezetesen azt, hogy most, amikor tárgyalások folynak a külfölddel a Magyarország számára szükséges külföldi kölcsön nyújtására vonatkozóan, a külföld élénkebb figyelemmel kiséri a magyar nemzetgyűlés tárgyalásait. Ha ez az indemnitási javaslat megint olyan konglomerátuma lett volna a mindenféle kivételes felhatalmazásoknak, mint az eddigiek, kétségtelenül gyanút kelthetett volna a külföld előtt, hogy az a kormány, amely a konszolidációt hirdeti, miért jön olyan felhatalmazási javaslattal, amelyben a pénzügyi felhatalmazáson kívül mindenféle egyebekre is kér felhatalmazást, olyan kormányzati feladatok teljesithetésére, amelyek egyébként csak törvényes rendelkezéssel volnának elintézhetők. Mindezeknél fogva ezt a javaslatot sem lehet haladásnak tekinteni és nem lehet a kormány politikája tisztulásának jelét látni benne. Azt mondják öreg parlamenterek, hogy a pénzügyi felhatalmazás megadása nem "lehet bizalmi kérdés a kormánnyal szemben, mert nem a kormány kapja a felhatalmazást, hanem az állam. Ez a felfogás azelőtt érvényesült is normális viszonyok között olyankor, amikor esztendőkön keresztül évről-évre rendes állami költségvetés és rendes állami zárszámadás alapján vitte a mindenkori kormány az állam ügyeit, kezelte az állam jövedelmeit és kiadásait, amikor csak kivételesen fordulhatott elő egy vagy más okból az, hogy a kormán}

7 nem készülhetett el a rendes költségvetéssel és így a képviselőház nem juthatott abba a helyzetbe, hogy a költségvetést letárgyalja. Ilyenkor azután minden skrupulus nélkül megszavazhatott a képviselőház egy kétvagy háromhónapos felhatalmazást. A háromhónapos, negyedéves indemnités már ritkaság volt. Ilyen esetben természetesen mi is, és részemről én is, hajlandók volnánk biztosítani, hogy a kormány az ilyen felhatalmazást megkapja minden nagyobbarányu hozzászólás nélkül. De ma nem ez a helyzet, mert ma mindenről lehet beszélni, csak épen normális állapotról nem, és nem lehet beszélni normális állapotokról mindaddig, míg a nemzetgyűlés a kormány részéről nem kapja meg az elszámolást eddigi sáfárkodásáról, amíg nem kapunk rendes költségvetést, amig minden kivételes törvényt hatályon kívül nem helyeztek, amig vissza nem állították az alkotmányosságot a magyar közélet minden terén. (Propper Sándor : Ettől fáznak !) Persze, hogy fáznak. Nem lehet normális állapot az, hogy a kivételes törvények alapján álljon a kormány és elkerülje az alkotmányos állapot visszaállítását, ami most mind fennáll, mert közigazgatása, bíráskodása teljesen a forradalmi jelleget viseli magán. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Belpolitikája káros és veszedelmes az ország rendjére, békéjére, a konszolidáció kialakulására és kiforrására. Külpolitikája teljesen eredménytelen és sikertelen. Ilyen körülír.ények között ez a kormány igazán nem formálhat jogot arra, hogy az ellenzék bizalmat előlegezzen neki és hogy a nemzetgyűlés vagy a nemzetgyűlés ellenzéke uralmonmaradását elősegítse. (Propper Sándor : Már meg is bukott ! A pártja sem védi !) Polgári ellenzéki képviselőtársaimnak felfogása e tekintetben eltérhet a miénktől, ezt én nem kívánom elbírálni. De a szociáldemokrata párt részéről és a magam részéről is egyenesen az ország és a nép érdekei ellen való árulásnak tartanám, ha opportunitásbóí vagy félreértett hazafias felfogásból kritika nélkül engednők át és szavaznók meg a kormánynak ezt a javaslatát. Őszintén bevallom, hogy nemcsak mint ellenzéki képviselő, nemcsak mint szociáldemokrata, hanem mint magyar munkás is kötelességemnek tartom és ismerem, hogy Bethlen István kormánya éhen minden alkotmányos eszközzel harcoljak s hogy uralmonmaradása elé minden lehető akadályt gördítsek, mert az az érzésem, felfogásom és meggyőződésem, hogy bármilyen irányzat is jön a Bethlen-kormáiryzat után, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) változást fog jelenteni ennek az országnak sorsában és életében s elő fogja segíteni, hogy kiemelkedjünk abból a mozdulatlanságból, amelyben itt most már esztendők óta, amióta a Bethlen-kormány uralmon van, leledzünk és mi magunk is kénytelenek vagyunk tétlenül tespedni ugy, ahogyan azt ez a kormányzati rendszer az országra ráerőszakolja. Nekünk ezen a helyen, ahova bennünket választóink bizalma állított, kettős kötelességünk van. Ezt érezzük át és ezt teljesítjük is. Az egyik kötelességünk az, hogy idehozzuk a dolgozó nép minden baját, keservéi, panaszát, mert sehol ebben az országban nem találunk erre becsületes, egyenes, őszinte orvoslást. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azok a borzalmak, melyek az ország fórumán, ezen a magas helyen oly kicsinyeknek tűnnek fel, mint például a nagymarosi embernek megkínzása, felakasztása a fára és a védtelen, fegyvertelen embernek megkinzatása az állam fegyverét viselő emberek által, — ott kint abban a községben, ahol ez történik, irtózatos, rettenetes, — megrendíti az egész kormányzatba vetett hitet, az egész igazságszolgáltatásba vetett bizalmat, mindent leront és lerombol. Aki destrukcióról beszél, az elsősorban ezekről beszéljen, mint destruktiv esetekről és állapotokról. Az országnak azok a testületei, amelyek itt hivatva vannak a közbiztonság teendőit ellátni, a közrendet és közcsendet fentartani, olyan tisztán, magasan álljanak az ország népe előtt, hogy ne attól féljen mindenki, hogy : Jaj, jön