Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-214

276 A nemzetgyűlés 214. illése 1923. befejezi. Tehát ha kérnie kell, a t. Háznak jogá­ban áll ezt a kérését vagy teljesíteni, vagy meg­tagadni. Előreláthatólag megtagadja. De ha megtagadja, ezáltal a szólásszabadság korlátozva van, ő elesik attól a jogától, hogy beszédét el­mondhassa. Én a t. többség és a mélyen t. elnök ur pártatlanságára hivatkozom. Elhiszik azt, hogy a 212. §-nak az volt az intenciója, hogy azt a szónokot, akire az a szerencsétlenség jut, hogy az utolsó negyedórában beszéljen, beszéde el­mondásának jogától megfossza ? Azt hiszem, ez tévedés volt. Ismétlem, mindenki tévedhet. Én magam az elnöki székben nem egyszer tévedtem és volt lelkierőm kijelenteni és a Ház elnézését kérni azért, hogy tévedtem, mert előttem sokkal magasabb cél volt az, hogy én a szólásszabadságot, a házszabályok érintetlenségét fentartsam, mint hogy olyan dolgot kövessek el, amely házszabály­ellenes. Azt hiszem, ezáltal az elnöki presztizsen nem esett semmi csorba és azt hiszem, ez csak arra volt jó, hogy a Házban az a bizalom, amely kell, hogy az elnök iránt megnyilvánuljon, csak erősbödjék. Nagyon kérem a mélyen tisztelt elnök urat és a többséget, méltóztassék hozzájárulni, hogy ez a téves intézkedés revideáltassék és a szónok ur attól a jogától, hogy beszédét elmond­hassa, meg ne fosztassék. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Elnök : Propper Sándor képviselő ur kivan a házszabályokhoz szólni. (Zaj jobb felől.) Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Batirz Gyula képviselő ur tegnap este az" utolsó negyed­órában, tehát a házszabályoknak teljesen meg­felelően azt a kérelmet intézte a t. Nemzetgyűlés­hez, hogy beszéde elmondását a következő ülésre halaszthassa. Ehhez kétségtelenül joga volt. A második nemzetgyűlésben, mióta együtt van, különben is az a gyakorlat alakult ki és nemcsak joggyakorlattá, hanem joggá vált az, (Gaal Gaston : A házszabályok mondják ! Az nem gyakorlat !) hogy ezt a kérelmet soha egyetlenegy szónoknak sem tagadták meg. (Peidl Gyula : A szocialisták részére ugylátszik van külön ház­szabály !) Még a szocialistáktól sem tagadták meg, annyira joggá jegecesedett ez a gyakorlat, illetőleg à házszabályok rendelkezéseinek ilyetén alkalmazása. Tegnap történt meg első esetben, hogy egy ellenzéki szociáldemokrata képviselő elesett attól a jogától, hogy mondanivalóját a maga által megszabott keretekben elmondhassa, mert az utolsó negyedórában nem kapott enge­délyt arra, hogy beszédét elhalaszthassa. Ez két­ségtelenül jogsérelem, kétségtelenül megsértése a parlamenti szólásszabadságnak. De én az esetnek nem ehhez a részéhez akarok hozzászólni, mert hiszen ezt már előttem kifejtették olyanok, akik nálam jobban értik a házszabályokat, mert kezelői voltak azoknak, hanem azt a részét teszem szóvá a dolognak, hogy én ezt az eljárást a nemzetgyűlés többségi pártja részéről illojálisnak tartom. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ez igy folytatódik és ha a házszabályokat az ellenzékkel," a kisebbséggel szemben igy fogják gyakorolni, akkor nem egyenlő fegyverekkel küzdünk, akkor azt kell mondanunk, hogy többségi diktatúrával állunk szemben, akkor a házszabályoknak az a rendel­kezése, amely egyformán akar mérni többségnek évi december hó 21-én, pénteken. és kisebbségnek, és maguk a házszabályok is a kisebbségre illuzóriusakká, értéktelenekké válnak, mert mindig az történik, amit a diktáló többségi párt akar és kivan. Vagyis ha a házszabályok­nak kétféle módon való alkalmazása igy fog folytatódni, akkor ki vagyunk téve annak, hogy a házszabályok előnyeit, hogy ugy mondjam, a többségi párt a maga részére, a maga szónokai részére gyakorolni fogja, a kisebbség részére pedig a maga többségi szavazataival, amit én itt párt­diktaturának, a többség diktatúrájának nevezek, meg fogja tagadni. (Szijj Bálint : Alkotmányos többség az, nem diktatúra !) Vannak dolgok, ahol a többség erejét és hegemóniáját nem lehet és nem szabad igénybe­venni. Ez pedig a tárgyalás rendje és annak biz­tosítása, egyforma fegyverek alkalmazásával. Ebben az esetben többségi határozattal diktatúrát gyakorolni az^ én felfogásom szerint nem lehet és nem szabad. Épen ezért kérem én ennek a tegnapi sérelemnek reparációját, mert különben abban a hiedelemben vagyunk kénytelenek élni, hogy mi itt nem egyenlő parlamentáris oszközökkel küz­dünk, hanem egy többségi diktatúrának vagyunk áldozatai. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Pikler képviselő ur a házszabályokhoz kér szót. Pikler Emil : T. Nemzetgyűlés ! A múltkori­ban, amikor Györki Imre t. képviselőtársam szóvátette Jánosi Zoltán képviselőtársunk man­dátumának ügyét, a mélyen t. elnök ur szives volt itt kijelenteni, hogy mindaddig, amig a biráló-bizottság a jelentést a Ház elé nem terjeszti, Jánosi Zoltán képviselőnek tekintendő és itten képviselői jogait gyakorolhatja. Jánosi Zoltán képviselőtársunk ülőhelye az én ülőhelyem szomszédságában van. Tegnap az ő névjegye még a helyén volt, ma azonban bejőve, meglepetéssel láttam, hogy az onnan el van távo­lit va. Nagyon szépen kérem a mélyen t. elnök urat, szíveskedjék kijelenteni, hogy múltkori inter­pretációját fentartja-e vagy sem abban a tekin­tetben, hogy Jánosi Zoltán még mindig képviselő és ha képviselő, akkor kérdezem : miért távolí­tották el helyéről a névjegyét? Elnök : T. Nemzetgyűlés ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Halljuk ! Halljuk !) Mint már tegnap volt alkalmam a házszabályvita során nézetemnek kifejezést adni, ma is csak abban a helyzetben vagyok, hogy azt megismételjem. A hászabályok 212. §-ának rendelkezését teljes mértékben ugy osztom rendes tárgyalási menet­ben, mint azt Rakovszky István képviselő ur kifejezni szives volt. A házszabályok 212. §-a szerint abban az esetben, ha egy képviselő ur az utolsó negyedórában másnapra kivánja beszédét halasztani, amennyiben ezt a Ház többsége nem engedi meg, a képviselőnek joga van beszédét az aznapi ülésben elmondani, minden időkorlátozás nélkül. Ez volt eddig a 212. § értelmezése, normá­lis tárgyalások idején. A sürgősség esetében, amennyiben a 251. § imperative előirja, hogy az elnöki előterjesztések a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájá­ban megteendők (Horváth Zoltán : Akkor el­tolódik !), ugy áll a helyzet, hogy az illető kép­viselő urnák az utolsó negyedórában joga csak egy lehet, aznap kérni beszédének a következő

Next

/
Thumbnails
Contents