Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-213

272 A nemzetgyűlés 213. ülése 1923. csak Magyarországon, hanem külföldön is, akkor a pozsonyi városi színházban felállt egy szinész, Beregi Oszkár, és azt mondta: Petőfi Sándornak azon verseit fogom itt elszavalni Csehszlovákia területén zengő magyar nyelven, amelyet Magyarországon szavalni nem szabad. (Esztergályos János: Ez aztán szégyen!) Egy magyar ember beszélte el nekem, hogy szégyenpír futotta el ekkor az arcát a pozsonyi szinház nézőterén. Azért mutassuk meg Beregi Oszkárnak és a Pozsonyban élő magyaroknak, hogy ez az állítás nem volt igaz, hogy a csorbítatlan, egész Petőfit, ugy ahogy van, ahogy irásai és versei megszülettek, Magyarországon szavalni lehet. Ilyen értelemben arra kérem az igen t. elnök urat, hogy a Petőfi 100-ik születésnapjának törvénybeiktatását tűzze ki a holnapi ülés napirendjére első pontul. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A ministereinök ur helyettese kivan nyilatkozni ! Vass József, a ministerelnökség ideiglenes vezetésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! Petőfi Sándor emléke szent minden magyar ember előtt, következőleg azok az ebben az értelemben elmondott meggyőződéses szavak, amelyeket az igen t. képviselő ur hangoztatott, valamennyiünk lelkében visszhangra találnak. A kérdés veleje azonban nem ott nyugszik, hogy mi most itt, pláne ebben az előrehaladott időben méltassuk Petőfi Sándor érdemeit és a nemzet életében való fontosságát, hanem ott, az ő indítványában, hogy t. i. szakítsuk meg most az indemnitási törvényjavaslat vitáját és vegyük elő az úgynevezett Petőfitörvényjavaslatot. (Esztergályos János: Holnap este 8 óra után!) Sok mindenféle dolognak hajlandó vagyok elismerni a sürgősségét és fontosságát és szívesen honorálom az igen t. képviselő ur felfogását abban az értelemben, hogy a Petőfi-törvényjavaslatnak a Petőfi-centenárium esztendejében valóban tető alá kellene már egyszer jutnia, azonban én ezzel kapcsolatban azt a tiszteletteljes kérést intézem a képviselő úrhoz, pártjához, valamint a többi pártokhoz is: méltóztassanak ezt lehetővé tenni! (Helyeslés jobbfelöl.) Hajlandó vagyok arra. hogy fontosságának és sürgősségének teljes mértékben való honorálásával napirendre tűzessék, természetesen nem elsősorban, hanem második vagy harmadik pontként, abban a reményben, hogy még rákerülhet a sor letárgyalására azon az alapon, hogy az indemnitási törvényjavaslatot talán megszükitett mederben tárgyalva, talán méltóztatnak időt nyerni arra, hogy csakugyan letárgyalhassuk a Petőfitörvén yja vaslatot. Ahhoz tehát, — hogy egészen világosan megmondjam az én tiszteletteljes véleményemet — hogy t. i. első pontul tűzessék ki a Petőfi-törvényjavaslat, nem tudnék hozzájárulni azért, mert nem volna indokolva az, hogy ez a törvényjavaslat nyerjen prioritást az indemnitási törvényjavaslattal szemben, amely, amennyiben meg nem szavaz!atik ebben az esztendőben, tehát a még hátralevő néhány tárgyalási napon, az ország pénzügyi kormányzata és általában a kormányzat exlexbe kerül. Ha azonban megadatik a mód a t. Nemzetgyűlés részéről arra, hogy ez az indemniti törvényjavaslat letárgyaltatván, idő maradjon még arra, hogy a belügyminister urnák az a rövid törvényjavaslata s esetleg még a Petőfi-törvényjavaslat is letárgyaltassék. én a magam részéről nemcsak hozzájárulnék, hanem a legnagyobb örömmel járulnék hozzá és a legnagyobb örömmel kérném a t. Házat arra, hogy most még ezeket a törvényjavaslatokat is méltóztassék letárgyalni. Miután t. képviselőtársam nem ebben az évi december 20-án, csütörtökön. értelemben tette meg^ javaslatát, ennélfogva kérem, hogy méltóztassék az elnök javaslatát elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: F. Szabó Géza képviselő ur kivan szólani ! P. Szabó Géza: T. Nemzetgyűlés! Hogy megmutassam, milyen röviden lehet ezzel a kérdéssel végezni, egyszerűen kijelentem, hogy az elnök ur napirendi javaslatát fogadom el. (Helyeslés és felkiáltások jobbfelől: Roppant szellemes!) Bartos János jegyző: Nagy Ernő! Nagy Ernő: T. Nemzetgyűlés! Negyedórával ezelőtt Platthy György képviselő úrral szemben sértő kifejezést használtam. Ezért ugy a Háztól, mint tőle bocsánatot kérek! Bocsánatot kérek a Háztól azért mert nem ide való ez a kifejezés, Platthy György képviselőtársamtól pedig azért, mert ártatlanul bántottam meg. T. i. ő engem megsérteni nem akart, én pedig magamra vettem. (Helyeslés a jobboldalon és balfelöl.) Elnök : A képviselő ur tehát személyes kérdésben kívánt szólani! (Mozgás és derültség.) Szakács Andor képviselő ur a napirendhez kivan szólani ! Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur helyettese felszólalásából azt az impressziót merítettem, hogy a Petőfi-törvényjavaslat tárgyalásának esetlesres elmaradásáért a ministerelnök urnák ez a beállítása az ellenzékre igyekeznék hárítani az ódiumot (Erdélyi Aladár: Dehogy, szó sincs róla!) T. i. azt mondja: a kormány nagyon szívesen alkalmat ad a nemzetgyűlésnek arra, hogy ezzel a törvényjavaslattal is foglalkozzék még ebben az esztendőben, ha az ellenzék szűkre szabja az indemnitási vitát és ezáltal a Petőfi-javaslat letárgyalását is az egyszakaszos törvényhatósági törvényjavaslat letárgyalása után lehetővé teszi. Még ennyire sohasem szegezték az ellenzék mellének a fegyvert. Az ellenzék szólásszabadságát korlátozni egy Petőfi em.ékét megörökitő törvényjavaslat kapcsán, igazán elszörnyüködöm még ennek a gondolatára is, hiszen Petőfi a szólásszabadságnak és a gondolatszabadságnak volt legfőbb reprezentánsa talán az egész földkerekségen. Hogyan lehet tehát akkor ezt a két dolgot kapcsolatba hoznil Hogy azonban az ellenzéket semmi ódium nem terheli azért, hogy ebben az esztendőben törvény esetleg nem lesz a Petőfi-j a vaslatból, arra nézve, én emlékeztetem önöket arra, hogy az ellenzék oldaláról az év folyamán ismételten tétetetett indítvány olyan időben, midőn ez a sürgősségi állapot a nemzetgyűlésen még nem forgott fenn, hogy vegyük elő ezt a törvényjavaslatot és szenteljünk legalább egy ülésnapot a nemzet halhatatlan költője emlékének. Március 12-én vagy 13-án inditvánvozta az ellenzék, hogy ennek a kérdésnek szenteljük a március 15-iki napot, majd pedig, amikor most az őszi szünet után ismét egybegyűlt a nemzetgyűlés, megint csak olyan értelmű indítvány merült fel az ellenzék részéről, hogy mielőtt még egyes sürgős törvényjavaslatok napirendre kerülnének, —- így a földreformnovella, az indemnités és más ilyen fontos javaslatok — vegyük elő a Petőfi emlékét megörökítő javaslatot és tárgyaljuk azt le kellő komolysággal és ünnepélyességgel. Akkor a t. Nemzetgyűlés többsége az ellenzéknek ezt a kívánságát nem honorálta. Most, amikor ismét azt az indítványt tesszük, hogy az indemnitásról szóló törvényjavaslatot megelőzőleg tűzzük a holnapi ülés napirendjére ennek a javaslatnak a letárgyalását, azt a kívánságot állítják fel az ellenzékkel szemben, hogy mondjon le az indemnitási vitában való részvételről, ne bírálja az indemnitásról szóló javaslat kapcsán a közállapotokat, ne gyakoroljon kriti-