Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-213

A nemzetgyűlés 213. ülése 1923. sal járt el s megadta az engedélyt. Mióta itt a nemzetgyűlésen vagyunk, (Felkiáltások a jobboldalon: Volt obstrukció akkori) nem tapasztalom, hogy a t. többség a inaga hatalmi ertjénél és túlsúlyánál fogva ezt a jogát a nemzetgyűlés ellenzéki képviselőinek — mert rendesen az ő jogukról van szó — figyelembe ne vette volna és az engedélyt meg ne adta volna. Csodálkozom azon, hogy a t Nemzetgyűlés ez alkalommal mereven elzárkózik ettől. Csodálkozom pedig azért, mert az a vád, amellyel az ellenzéket illetik, hogy itt az indemnisas vitájával kapcsolati an obstrukeiót folytat, (U gy van! Ugy van! a jobboldalon.) tulaj donképen nem is jcgos. Ahhoz már hozzá lehetünk szokva, hogy ebben a parlamentben, ahol költségvetési javaslatot nem hoznak, — peaigaz ország közállapotai tekintetében sok minden szóvátenni való lehet — az ellenzék ezeket az indemnités vitájával kapcsolatban terjeszti elő. Ha e tekintetben a kormánynak aggályai voltak, miért nem hozta előbb ezt az indemnitási javaslatot, miért loptuk az időt, miért nem dolgoztunk és miért szüneteitünk hosszabb ideig 1 (Zaj jobbfelől.) Arra kérem a t. többséget, méltóztassék lojálisán kezelni a házszabályok emiitett szakaszát, mert ha a kormány kéréssel fordul az ellenzékhez, hogy röviditse meg ezt a vitát, de ezzel szemben az ellenzéknek semmiféle kérését nem teljesiti, sőt reakciós javaslatait ez alatt az idő alatt nyújtja be, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akkor az ellenzék nem tehet szájkosarat a szájára. (Zaj jobbfelől.) Ennélfogva én is csatlakozom az előttem szólóhoz és kérem a t. többséget és a mélyen t. elnök urat, méltóztassék megengedni, hogy t. képviselőtársam beszédét itt előadhassa. (Helyeslés balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! A házszabályok 212. §-ának és a sürgősségre vonatkozó 251. §-nak egybevetéséből azt a megátlapitást tehetem, hogy a sürgősségi szakaszok nélkül a házszabályok 212. §-ának az a magyarázata, amelyet Rakovszky István képviselő ur kifejtett, helyes. Ezt az értelmezést követte eddig a Ház. Tekintettel azonban arra, hogy ma sürgősség alatt tárgyalunk, — és erre precedens nem volt — a 251. § pedig határozottan előirja. hogy a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájában — nem utolsó negyedórájában — az elnöki előterjesztéseket — imperative mondja — elő kell terjeszteni. Már mostan, amennyiben a t. képviselő ur csak a másnapra való halasztást kérte és kérhette, ezek szerint a szólás joga csak addig az időig, vagyis fél 8 óráig illette meg a képviselő urat. Ily értelmezést adtam én a házszabályoknak, és azt tartom, hogy ez a házszabályok szellemének meg is felei a sürgősségre való tekintettel. Egyébként sürgősség nélküli tárgyalás esetén teljes mértékben osztom az eddigi felfogást, amelynek Rakovszky István képviselő ur volt szives kifejezést adni. Ennyit kivántam az észrevételekre megjegyezni.^ (Helyeslés jobbfelől.) Szakács Andor: A házszabályokhoz kérek szót! Elnök: A szó a képviselő urat megilleti. Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! A mélyen t. elnök urnák ez a házszt bálymagyarázata engem a legnagyobb mértékben kielégítene, ha megmaradna annál a megállapitásnál, hogy általában a házszabályok szerint, ha valaki a beszéd elhalasztását kivánja és erre neki a jog nem adatik meg, akkor elmondja beszédét abban az ülésben, és az ülés addig tart, amig a képviselő beszédét be nem fejezi. Azt mondja azonban a t. elnök ur, hogy ez a gyakorlat fennállott ugyan, évi december 2ô-ân, csütörtökön. 269 de azóta hozták a sürgősségi szakaszokat, amelyek ezt a gyakorlatot megdöntik. Mi a sürgősség értelme és célját Semmi egyéb, minthogy az üiések meghosszabbíttatnak, tehát, ha még jóiban óhajtják meghtsszabbiiani az üléseket t. képviselő iársaim. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Rogyásig! — Éhn Kálmán: A gyorsirók kimerülnek és elájulnak! Nyolc órai munka sem elég? Mit szólnának a szociaiisták! Nyolc órán túl dolgozni nem iehet!) A házszabályok értelmében nemcsak arra van jogunk, hogy 8 órára meghcsszabbitsuk az üléseket, ha olyan végtelenül sürgősnek tartjuk egy törvényjavaslat elintézését, mert ha jól vagyok értesülve a házszabályok tartalmáról. önökneK t. totbség módjukban vclna, ha az ország nagy veszedelmét látnák fenforogni az exlex bekövetkezése folytán, 16 órára meghosszabbítani az ülést. (Erdélyi Aladár: Mit szólnának hozzá? — Peyer Károly: Vitatkoznánk! — Éhn Kálmán: A szocialistáknak nem szabad 8 órán túl dolgozni! — Peyer Károly: Ha az ország érdeke megkivánja, dolgozunk! — Esztergályos János: A hazáért mindent! — Peyer Károly: Eégi magyar jelszó: Életünket és vérünket, csak a zabunkat nem! — Horváth Zoltán: Majd elmehettek haza! — Keischl Richard: Mindenki szeretne hazamenni!) A sürgősségi szakasz ama intézkedésének, hogy az elnöki előterjesztéseket nem az ülés elején, hanem az ülés utolsó félórájában kell megtenni, az a magyarázata, hogy obstrukció után volt akkor az országgyűlés, és annak az obstrukciónak idején már az elnöki előterjesztésekbe is belekapaszkodott az ellenzék, névszerinti szavazásokat kivánt. ugy hogy indokolttá vált olyan intézkedéseknek bevétele a házszabályokba, hegy az obstrukeiót megakadályozzák, h( gy már az elnöki előterjesztések kapcsán ne lehessen az egész üies folyását megakasztani, tehát az ülés végére tették az elnöki előterjesztéseket. (Zaj a jobboldalon. — Br. Podmaniczky Endre : Ezt tudjuk! Ez nem újdonság!) Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez a sürgősségi szakasz valakinek a szólásszabadságát eltiporja. Ez egészen kétségtelen dolog. Ha tényleg kivánatos az, hogy kedvezőbb atmoszféra keletkezzék a nemzetgyűlésen, legalább az indemnités letárgyalására, ha mi visszatartva a kritikára való hajlandóság unka .';, kötelességünkről is bizonyos mértékben lemondva, nem akarjuk ezt a vitát kiszéiesittni, akkora legkevesebb, amit elvárhatunk a többségtől, hogy ezt a barátságos magatartásunkat Jegalább azzal honorálja, hogy az egyes ellenzéki szónokoktól ne vonja meg a szót. (Felkiáltások a jobboldalon. Ha nem obstruálnak!) ha előre is jelzik, hogy beszédük nagyobb terjedelmű. Amennyiben a többség ilyen magatartást tanusit a szólásszabadság kérdésében az ellenzékkel szemben, egyáltalában nem fogunk tartózkodni attól, hogy a házszabályokban biztositott jogunknál fogva az indemnitás vitájában itt részt vegyünk. (Zaj a jobboldalon. Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Beck Lajos: Eddig egy szónokot sem állított a polgári ellenzék!) Esztergályos János: A házszabályokhoz kérek szót ! Elnök: A szó megilleti a képviselő urat! : Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Halljuk a szakértőt!) Végtelenül meglepő a túlsó oldal magatartása akkor, amikor az egész idő alatt, mióta az indemnitási javaslat be van terjesztve, mindig arról sirnak, azért könyörögnek, hogy az ellenzék . .. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ki könyörög? Micsoda elbizakodás! — Erdélyi Aladár: Nagyon nagy legény! Könyörögnek! —