Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-213

A nemzetgyűlés 213. ülése 1923. mondjanak jubbat, próbálják a bajokat ők jobban orvosolni. Ez az igazságos és helyes álláspont. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én tehát a magam részéről nem fogadhatom el ezt a megjegyzést és vissza kell, hogy utasítsam. Egyébként pedig ami azt illeti, a szarvasi járás főszolgabírója elutasította a földmunkásokat a következő indokolással — igy kellett határoznia (olvassa) : »A benyújtott tárgysorozat első pontjában csupán az foglaltatik, hogy a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének céljai és alapszabályai ismertetnek. De hogy azokat ki ismerteti, vájjon az illető egyáltalában magyar állampolgár-e, megemlítve nem látom, e nélkül pedig a bejelentést tudomásul nem vehetem.« Ehhez csak az a megjegyzésem, hogy azt a bejelentést magyar állampolgár irta alá és hogy ki fogja ismertetni, azt a szolgabíró ur nagyon rövid utón megtudhatta volna, ha egy kis jóakarat lett volna benne, mert hiszen mindenki tudta ott, hogy Szeder Ferenc t. képviselőtársam fogja az alapszabályokat ismertetni. (Klárik Ferenc : Ez hiányzik: a jóakarat!) De egyébként sincs semmi köze hozzá. Csak arról lehet beszélni, hogy ha ott a gyűlés színhelyén a főszolgabíró, vagy az általa kiküldött^ hatóság megjelenik, az akadályozza meg az államellenes izgatást, az akadályozzon meg vagy jelentsen fel minden olyan ténykedést, amely a rendelkezésekkel, törvényekkel ellenkezik. Ez a kötelessége és semmi más. Mégis azt látjuk, hogy előre már olyan konzekvenciákat von le indokolásában a főszolgabíró ur, amelyek egyáltalában nem is állhatnak meg. De máskülönben is üldözik őket. Itt látom egy szerencsétlen ember esetét, aki arra vállalkozott, hogy többi társainak adminisztratív ügyét elintézi. Magához vette azokat a heti járulékokat nyugtázó bélyegeket, amelyeket a Földmunkás Szövetség bocsátott rendelkezésére. Ezt az embert Jászberényben a jászberényi kapitányság beidézi és elkoboz tőle 619 darab ötven koronás bélyeget és valami készpénzt. Napról-napra egymásután idézgetik be a rendőrhatósághoz, anélkül, hogy egyik alkalommal is kihallgatnák, reggel 8 órától várakoztatják délelőtt 11—12 óráig, elmulasztja egész napi keresetét anélkül, hogy valaki szólna hozzá, Végre a harmadik vagy negyedik ilyen idézésre már úgyszólván beront az illető hatósághoz, hogy az ő ügyével mi iörténik, hogy nem mulaszthat ott napokat. Akkor felolvasnak neki egy végzést, hogy az első idézés határnapjára — habár ott volt — nem jelent meg, és elitélik bizonyos rendeletekre való hivatkozással azért, mert a hatóság megkerülésével reklámbélyegeket nyomatott és 50 koronás áron árusította. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Aki egy kicsikét is tisztában van elsősorban azzal, hogy azokkal a bélyegekkel, amelyekért a szövetség maga is felelős, — annyira felelős, hogy annak megvan a maga felelős vezetősége, megvan a maga ellenőrző szerve, ahol minden ilyen bélyeget készpénzként kezelnek, készpénzként adnak ki — annak a szerencsétlen vidéki embernek, akit itt megidéztek és elitéltek, el kell számolnia az utolsó ötvenkoronás darabig, mert ha nem számol el velük, akkor egész életére bélyegzett emberré válik közöttünk: annak tudnia kell, hogy ez a szerencsétlen ember nem reklámbélyegeket árusított, hanem saját szakszervezetének heti járuléknyugtázó bélyegei voltak nála, amelyeket nem lett volna joga elkobozni annak a hatóságnak, mert hiszen ctZ ci szövetség belügyministerileg jóváhagyott alapszabályokkal működik. (Batitz Gyula: Tessék elképzelni, ilyen közigazgatási hatóságok! Ezekre van bizva Magyarország munkásságának gyülekezési joga.) A szarvasi járás főszolgabírója elutasító végévi december 20-án, csütörtökön. 259 zésében ezt mondja (olvassa): »Mert a gyűlésnek a törvényes rendelkezések keretében leendő lefolytatásáért a felelősséget vállaló rendezőség tagjai, illetőleg azok polgári foglalkozása és pontos lakcíme nincs megnevezve.« Ugyanaz az eset ezeknél a földmunkásoknál, mint a vasmunkásoknál is. Ha jól tudom, ezt a bejelentést talán még Szeder Ferenc képviselőtársam irta alá, mégis azt írják, hogy a bejelentők ismeretlenek, nincs, aki a rendőrségnél a felelősséget vállalja. Ezért nincs ezeknek sem szervezkedési joguk. Itt van egy végzés. A belügyminister ur, s. k. van aláírva. Azt látom benne, hogy Kakovszky belügyminister ur azt mondja 1923 augusztus 17-én, tehát az után a rendelet után, amelyet én itt részleteiben felolvastam, hogy a Földmunkás Szövetség nagybajomi helyicsoportjának megalakulására vonatkozólag, amelyet az alispán elutasított, az elsőfokú véghatározatot tudomásul veszi, mert törvényes határidőn belül volt előterjesztve, illetve jóváhagyja azzal az indokbeli változtatással, hogy a helyicsoport tudomásul vehető nem volt, mert annak tagjai túlnyomórészt azok sorából kerültek ki, akik a tanácsköztársaság idején az akkori rendszernek hívei voltak. Ez az indokolás az első- és másodfokú végzésben nem volt benn, csak a belügy ministeriumban került bele a végzésbe, azt kérdezem tehát, honnan tudta a belügyministerium megállapítani azt, amit a helyi hatóság odahaza nem tudott megállapitani? Honnan és hogyan jött rá arra, hogy ezek a tanácsköztársaság idején az akkori rendszernek hívei voltak, és ha már igaz az, hogy hívei voltak, hány száz és ezer más ember volt olyan, aki tudomásom szerint szintén hive volt a tanácsköztársaságnak, azonban nem vonják felelősségre, csak egyedül ezeket a földmunkásokat, akik nem tudják saját jogaikat megvédelmezni. Itt van egy másik hosszú panasz. Igazán nem alkalmas arra, hosy én ezt itt a nemzetgyűlés előtt mondjam és felolvassam, de szomorú állapotokat jellemez ez a négy oldalnyi panasz és keserű dolgokat ir le. Tiszadobról van szó. A t. Nemzetgyűlés néhány mélyen t. tagja emlékezik arra, hogy rövid néhány héttel ezelőtt Szeder Ferenc t. képviselőtársam interpellációt mondott el a tiszadobiak ügyében és annak következményeit irja le a panasz. Ha egy nemzetgyűlési képviselő interpellációja után ezek az események játszódhatnak le, amelyek itt le vannak irva, akkor elképzelhető, hogy mi történhetik ott, ahol nem akad egy-egy nemzetgyűlési képviselő, aki az illető emberek védelmére kelljen. Mert arról volt szó, hogy amikor Tiszadobon az első bajok a földbirtokreform igazságtalan és gonosz meghamisítása miatt a népet lázadásba hozták s az elégületlenség már-már kitörőben volt, Szeder Ferenc képviselőtársam odament, az elégületlenséget lecsillapította, és itt a törvényes fórumon tette szóvá az ügyeket. Azt irja ebben a panaszban az ottani munkásság egyik embere (olvassa): »Nem tudjuk, hogy az igen t. képviselő ur interpellációja után a belügyminister ur részéről történt-e intézkedés az ügyünkben, én azonban már megkaptam a tiszalöki főszolgabírótól folyó hó 21-én a 2000 korona pénzbüntetésről a végzést, a községházától még aznap a dadái alsó járáshoz be is fizettem. Ma délután tehát november 23-án megkaptam a főszolgabírótól a felhivást 2050/2 számú végzésben, hogy 15 napi elzárás kitöltése végett folyó hó 26-án reggel 8 órakor jelentkezzem.« Semmi egyéb nem történt tehát orvoslásként, mint hogy azoknak az embereknek vezetőjét, aki el mert ide panaszra jönni, akinek