Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-213

A nemzetgyűlés 213. ülése 1923, évi december 20-án, csütörtökön. â47 dani, hogy a kölcsöntárgyalások megindulásakor már az a veszély fenyegetett, hogy ezzel egyidejűleg felvetik a jóvátétel kérdését és amit mi annak idején egy bizalmas tanácskozáson mondottunk, be is következett most a legutóbbi napokban. Azokból a hírekből, amelyek a kölcsöntárgyalásokról jönnek, látjuk, hogy a kölcsönnel kapcsolatban jóvátételi fizetéseket is kérnek tojunk. Minden vonatkozástól eltekintve, megállapíthatjuk azt, hogy a magyar kölcsön ügye nem áll olyan kedvezően, mint amilyen kedvezően azt a mi magyar lapjaink igyekeznek feltüntetni. (Lendvai István: Lemberg még birtokunkban van : ugyanaz az eset !) Az a tény maga, hogy a kölcsön összegét 650 miilóról, amelyre a pénzügyminister ur állítása szerint szükségünk volt, redukálták 250 millióra, és hogy az egész szanálási időt 3 évről 2 évre szállitották le, meglehetősen súlyos feltételek. Amikor én ezen feltételek szigorításának okát keresem, kénytelen vagyok újból visszatérni arra, hogy nem látok másban okot, mint csak abban a szerencsétlen belpolitikában, amelyet a magyar kormány követ. Az az ellenszenv, amely külföldön Magyarország ellen megnyilatkozik csak annak az antidemokratikus irányzatnak szól, amely itt benn van, mert a szimpátia a magyar nép iránt megvan a külföldön, megvan a dolgozó nép iránti szimpátia épugy, mint Ausztria iránt megvolt és ha vannak itt gátló okok, amelyek a kölcsön útjában állanak, ezek kizárólag csak olyan okok, amelyeknek politikai természetük van és amelyek kihatnak ezen kölcsön tárgyalásra. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt mondották egy alkalommal, hogy a mi felfogásunk téves, mert a külföldön azt értékelik naggyá, hogy mi a demokráciában nem mehetünk el oJyan messzire, mint Ausztria, sőt megtoldották azzal, hogy mi a földbirtokreform tekintetében nem utánozzuk az utódállamokat. Ez a felfogás pár hónappal ezelőtt hangzott el, s az események nagyon gyorsan következtek be és épen ennek ellenkezőjét bizonyították. Amikor velünk szemben hivatkoztak arra, hogy mi tévedünk, mert Angliában konzervatív irányzat van uralmon, ez az uralom nem tartott soká, csak a legelső választásig kellett várni, hogy ez a konzervatív irányzat megbukjék és a választásokból kifolyólag győztesen kikerült a liberális irányzat, sőt tovább megyek : nem a liberális irányzat került ki, hanem kikerült a munkáspártnak olyan győzelme, amelyet elvitatni mégsem lehet. Ha ezzel szemben ma még valaki azt mondja és áílitja, hogy külföldön konzervativizmus van, azoknak érveit az angol választás igazán megdöntötte. Nem akarok arra rátérni, hogy az angol munkáspárt szocialista párt-e vagy nem, azt hiszem teljesen elegendő, ha azt mondom, hogy a nemzetközi szocialista irodát az angol munkáspárt vezeti és a nemzetközi szociaJ ista iroda titkára Shaw angol parlamenti munkásképviselő. Az, hogy ott ezt munkáspártnak hivják, lehet ottani különlegesség, mint ahogy nálunk pl. a bányák köztulajdonba vételét a bányák szocializálásának nevezik, Angliában pedig naeionalizálásnak. Maga a tény és helyzete az, csak az elnevezés különböző, épugy, ahogy ugyanazt a pártot, amely ezt a programmot vallja, szociáldemokrata pártnak nevezik, ott pedig munkáspártnak. (Lendvai István: Ez nagy különbség!) Abszolút semmi különbség nincs, majd a legközelebbi nemzetközi kongresszuson tessék ezt a különbséget keresni. (Rupert Rezső: Próbálnák ott Zalaegerszeget fentartani ! Mit csinálna a munkáspárt?) A demokrácia uralmát nem lehet feltartóztatni, az természetes következmény és a háború után keletkezett irányzatok, amelyek itt voltak, egyik a nacionalizmus, másik a bolsevizmus, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Két rokon!) épen olyan testvérek, az egyiket is, a másikat is a háború szülte egyik épen olyan mulandó, mint a másik és nem lehet állandó politikai működésre berendezkedni se szélsőnacionalista, sem bolsevista alapon. Hogy a demokrácia uralma mit jelent, tessék csak megnézni az angol választásokat: ott, ahol a legszélsőbb demokratikus választójog uralkodik, megtörtént, hogy a bolsevista képviselő kibukott. Ez tehát azt bizonyitja, hogy ahol a teljes szabadság megvan, ott megvan a lehetőség arra is, hogy a választókat fei lehessen világosítani Dizonyos helytelen politikai felfogásoktól. (Szijj Bálint : Tessék tehát tőlük tanulni!) Mi tanulunk tőlük, csak a képviselő urak nem tanulnak, ez a baj. (Szijj Bálint: Mi tanulunk, mert mi nem forgatjuk fel a helyzetet^ de önöknek kell tőlük tanulniok.) Önök tanulják meg a demokráciát ezektől a külföldi államoktól és lássák be azt, hogy egy nemzetet nem lehet kormányozni olyan rendeletekkel vagy olyan törvényjavaslatokkal, amilyenekkel a belügyminister ur idejön, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert ha lehetetlenné teszi valami a kölcsönt és annak útjában áll, akkor ilyen törvényjavaslat áll ennek az útjába, ez akadályozza meg azt, hogy Magyarországról a külföldnek jobb véleménye legyen, mint amilyen ma van! (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Kassay Károly : Diktatúrával nem köthetnek szerződést !) Sokáig az volt a felfogás az országban igen sok embernek, hogy a Bethlen-kormányt támogatni kell, mert a Bethlen-kormány igyekszik itt mégis konszolidációt szolgálni. (Nagy Ernő: Szépen !) És hivatkoztak különböző cselekedetekre, inelyek a konszolidáció érdekében történtek. Én a konszolidációt nem egyes szórványos esetekből birálom el és engem nem téveszt meg az, hogy egy rendőrtisztviselőt, akiről kiderültek bizonyos lehetetlen dolgok, állásából áthelyezték egy másik állásba és nem téveszt meg az sem, hogy itt bizonyos látszatintézkedések történnek. Én azt látom, hogy a Bethlen-kormány veszélyt jelent a demokrácia szempontjából és teljesen egyetértek ebben a kérdésben pl. a velem ellentétes felfogású Gömbös képviselő úrral és én is azt mondom: igenis a kormánynak nincs meg a többsége kinn, az országban, (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) sőt nincs meg a többsége, ha szorosan vesszük, itt benn a nemzetgyűlésben sem. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. --Kassay Károly: Sohasem volt ! A többség csak erőszaknak köszönheti életét! Mandátumrablásnak!) Azok a képviselők, akik ott ülnek az egységespárt soraiban, nem mind nevezhetők kormánytámogató képviselőknek, azok csak ott ülnek az egységespártban és csak várják a kedvező alkalmat, hogy mikor fizeti ki magát ellenzékbe átmenni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon. — Szijj Bálint: Mi nem vagyunk olyan üzletre berendezve! Ez nem áll!) Igen sok olyan képviselő van. (Szijj Bálint: Visszautasítjuk ezt a rágalmat ! Önök csinálnak üzletet a politikából, nem mi! — Kassay Károly: Szijj beszél? Hol az általános választójog? ! Elnök: Kérem Peyer képviselő urat, hogy a nemzetgyűlés egy pártját ne méltóztassék ilyen sértő gyanúsításokkal illetni. Peyer Károly: Bocsánatot kérek, csak tényeket állapitok meg. Az csak nem lehet sértő, ha azt mondom egyes egységespárti képviselőkre, hogy lelkileg szorosabb kapcsolatban vannak az ellenzékkel. Elnök: Bocsánatot kérek, a képviselő ur nem ezt mondta, hanem azt, hogy a túlsó oldalon lesik az alkalmat, hogy mikor következik el NAPLÓ XVIII. M