Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-213

A nemzetgyűlés 213. ülése 1923. ma is idézgetik be az embereket a főszolgabírói hivatalhoz. Valószínűen nem fognak megbüntetni senkit, mert hiszen bűncselekmény esete nem forog fenn, de annak következtében, hogy idézgetik őket, e veszítik a munkabért, vasúti költséget okoznak nekik és már maga ez büntetés jellegével bir és ez ellen nincs semmi védekezés. A belügyminister ur, ha hozzá fordulunk panaszra, azt mondja nagybölcseD, hogy: az ügy majd fellebbezés folytán hozzám jön és akkor majd érdemileg döntök ebben, de azt a belügyminister ur nem vizsgálja meg s nem látja, hogy főszolgabíró tízszer idézi be egymásután a felet, a »gyanúsítottat«, mint ahogyan mondja, azután szembesiti és kihallgatja, és kiegészítteti a jegyzőkönyvet, mert mindig talál rá valamely törvényes formát, hogy miért kelljen az illetőt beidézni, és ezzel töméntelen kárt okoz. Ez nemcsak a munkásokkal szemben történik igy, ne méltóztassék azt hinni, hanem igen sok kisgazdával is megtörténik, mert ha egyszer egy főszolgabiró pályázik valakire, megvan a módja arra, hogy az illetőt kiüldözze ezekkel a közigazgatási szekatúrákkal még a községből is. Itt van a vidéki rendőrség, amelyet ujabban szerveztek meg. Megszervezték olyan helyeken is, ahol eddig csendőrség volt. Többek között létesítettek egy ilyen rendőrkapitányi hivatalt Tatabányán, a bányatelepen. A helyzet az, hogy a bányatelep két községre terjed ki, az egyiK xatabánya, a másik Felsőgalla. Felsőgalla a nagyobbik része a telepnek, ott csendőrség van. Tatabánya a kisebbik része, ott rendőrség van. A rendőrségnek van két-három kapitánya, ugyanannyi fogalmazója, egész sereg detektivje, közrendőre azt hiszem csak kettő van. A karhatalmi szolgálatot, ha szükséges, «a csendőrség látja el. Ezek az urak azonban ott ülnek, lefoglalják a lakásokat, amelyekben munkások lakhatnának, akik a termelés fokozásában közreműködnek. Ezek az urak unalmukban nem tudják, hogy mit csináljanak. Ez tehát olyan hivatal, amelynek nincs dolga. De ez a legveszedelmesebb hivatal, mert az ilyen hivatal keres magának munkát, keres okot arra, hogy bebizonyíthassa, hogy rá igenis szükség van. Igy_ történik az, hogy a detektívek, akik nem tudják, hogy unalmukban mit csináljanak, elmennek a munkások közé, ott bor mellett szereznek maguknak barátokat és arra akarják őket rábírni, hogy hívják össze társaikat, menjenek ki az erdőbe, tartsanak ott titkos gyűlést, de azt előzőleg nekik mondják meg, hogy majd leleplezhessék ezt a titkos gyűlést. (Farkas István: Sok ezer ember ezzel foglalkozik ! Ezért tartja az állam!) Ne méltóztassék azt hinni, hogy ez csak állítás. Ez konkrét eset, amelyet elmondok. Amikor azután az illetők erre nem akartak vállalkozni, megfenyegették őket Zalaegerszeggel. Látjuk, hogy ezek a detektívek versenyeznek a csendőrökkel. Békeidőben ezen az egész bányatelepen, azt hiszem, hat csendőr látta el a szolgálatot. Ma egy nagy kapitányság, egy nagy hivatal takintélyes létszámmal és nem tudom milyen berendezkedéssel dolgozik ott, jelentést tesz ide-oda, megfigyel, nyomoz, kutat és menti a hazát. Ezek az emberek állandó veszedelmet jelentenek a munkásokra, és állandó veszedelmet jelentenek az országra. Megállapítom, hogy ezek a detektívek — nem közvetlenül, de közvetve — az általuk lepénzelt és leitatott munkásokat — jóhiszemű munkásokat — sztrájkra biztatták csak azért, hogy a sztrájkkal kapcsolatosan olyan tevékenységet fejthessenek ki, amely felsőbb hatóságuknál arra lesz jó, hogy vagy ne ők kerüljenek a létszámredukciónál a B-listára, vagy pedig valamelyes előlépést biztosítsanak a maguk részére. NAPLÓ XVIII, évi december 20-án, csütörtökön. 239 Véleményem szerint nincs arra semmi szükség, hogy az államrendőrség olyan helyeken is állítson fel kapitányságokat, ahol ennek semmi létalapja sincs. Még megértem, ha a rendezett tanácsú városokban állítanak fel ilyen szerveket, de hogy falusi helyeken, bányatelepeken állitsanak fel kapitányságokat, ahol ilyen azelőtt sem volt, akkor, amikor nagyobb telepek vannak kapitányság nélkül, és ezt tegyék csak azért, hogy ott egy csomó embert elhelyezzenek és ezek alkalmazást találjanak, ezt a lehető legsúlyosabban kifogásolnom kell. Hogy ezek a hivata 1 ok azután mivel foglalkoznak, honnan szerzik a jövedelmüket, erre csak egy példát kívánok bemutatni. A munkások például mulatságot rendeznek nem azért, hogy valami mulatozást csapjanak, hanem azért, hogy a mulatság jövedelméből beteg társaiknak segélyt tudjanak adni. Itt van egy ilyen elszámolás, amelyet be kell nyújtani a kapitányságnál. Azt látjuk, hogy az egész ünnepély jövedelme volt: 372 jegy 1000 koronájával azaz 372.000 korona, felülfizetésekből 6150 korona, egyéb bevételekből 15.000 korona, összesen 393.150 korona. Ezzel szemben le kellett fizetni ebből a jövedelemből a következő összegeket: Diáknyomorenyhitő akcióra 10.000 korona. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Pfui Teufel!), községi szegényalapra 8000 korona, hatósági engedélyre 55.800 korona, kérvényre bélyeg- 2000 korona, alispáni kérvényre 4000 korona, hatósági bélyeg az engedélyre ugyancsak 4000 korona, tehát 83.800 koronát kellett ezért az ünnepélyért ilyen címen lefizetni. (Vanczák János: Két munkáscsalád két heti segítsége!) Az ünnepély összes tiszta jövedelme 149.000 korona volt, úgyhogy ez a 83.000 korona a tiszta jövedelemnek körülbelül 60%-át teszi ki. Azért kell tehát ott ilyen hivatalt fentartani, kapitányságot létesíteni, hogy ilyen terhekkel rakják meg azokat a szegény keretekben megtartott ünnepélyeket, amelyeken a munkások vasárnap összejönnek abból a célból, hogy az ünnepély jövedelmének feleslegéből beteg munkástársaiknak időközönként segélyt adjanak. Egy másik dolog, amelyet ugyancsak főként a rendőrség részéről, de ujabban a szolgabiróságok részéről is tapasztalunk, elfogultság, amely a külföldi munkásokkal szemben megnyilvánul. Nem tudom, hogy minek alapján csinálják, de ugylátszik felsőbb utasításra történik, hogy azt kell látnunk, hogy például az egyik község jegyzője a következő felhívást bocsátotta ki (olvassa): »A politikai hatóság — nem tudok mást elgondolni : vagy a szolgabíró vagy a belügyminister — múlt hó 20-án kelt 16151923. számú rendeletéből kifolyólag felhívom, hogy tekintve, hogy a fennálló belügyministeri rendelet értelmében idegen honos az ország területén útlevél nélkül nem tartózkodhatik, útlevelét 60 napon belül szerezze be, mert ellenkező esetben fenti politikai hatóság családostul őrizetbe veszi és Magyarország területéről kiutasítja. Útlevelét az illetékes konzulátus utján Budapesten szerezze be.« Ez a rendelkezés ezer és ezer munkást sújt. Legtöbbje azt sem tudja, hogy ina milyen állampolgár. Ez azelőtt is nagyon nehéz kérdés volt, de a trianoni békekötés óta az elszakított területeken született magyarok állampolgárságának kérdése sem tisztázódott teljesen és én nem vagyok hajlandó azt az álláspontot elfoglalni, amelyet egyik-másik vidéki hatóság elfoglal, hogy aki nem optait, az nem tekinthető magyar állampolgárnak, mert a legnagyobb bűn, ha valaki ilyen álláspontot foglal el, hiszen az optáiás érdekében Magyarországon nem fejtették ki azt a propagandát, amelyet például Ausztriában láttunk e téren. Tudom, hogy igen sok ember él ma az ország 35