Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-212

A nemzetgyűlés 212. ülése 1928. nem tanultam Î) Pedig talán ráférne. (Derültség és zaj.) Én a tőlem megszokott egyenes, nyilt őszinteséggel fogok erről a kérdésről beszélni. Ismer mindenki ; sem a támadások elől, sem a hizelkedések elől, sem semmiféle más dolgok elől kitérni nem szoktam. A képviselő ur, ha talán jobban megnézi a röpiratot, fog találni rajta egy dátumot, csaK tegye fei a szemüveget. (Felkiáltások jobbfelől: Azt mondta, hogy nincs rajta dátun. — Lendvai István : A borítékon nincs !) Méltóztassék másutt is megnézni. 1903. van rajta. (Zaj.) Legyen szabad még Lendvai Istvántól is azt a lovagiasságot kérnem, hogy kezembe adja a röpiratot. (Derültség és zaj.) 1903-ban, mint egészen fiatal gyerek kerültem Budapestre. Akkor a kezembe került az antiszemita röpiratirodalomnak egynéhány munkája. Én, a fiatal ember, aki a tanítóképzőből kikerültem, természetesen sem a héber nyelv tudásával nem rendelkeztem, sem pedig az én akkori viszonyaim, olvasottságom, iskolázottságom nem volt elegendő arra, hogy minden egyes röpiratot a maga tudományos értéke szerint mérlegre tegyek és a szerint bíráljak el. Ezeket a röpiratokat, dr. Eck és Rohling könyveit — abban az időben amikor ezt a röpiratot irtam, kétségbevonhatatlan, teljes bizonyosságu valóságoknak fogadtam el, abban a Íriszemben, hogy nem történhetik meg a tudományos világban az, hogy kinyomatnak munkákat, amelyek több kiadási érnek s emellett meg vannak cáfolva. Közvetlenül a röpirat megjelenése után egy körülbelül másfél évig tartó tudományos vita és cáfoló hadjárat indult meg — egész természetesen a zsidóság részéről — ezen röpirat citátumai ellen. Méltóztassék jól disztingválni : a citátumok ellen ; és én akkor meggyőződtem arról, hogy igen sok tekintetben helytelenül citáltam és semmiféle olyan héberül tudó embert, aki ezekért ma a felelősséget — keresztény embert értek — vállalja, én a földkerekségén és Magyarország területén nem találok. Méltóztassék azt is jól megérteni : nem a röpirat egész tartalmára, nem minden citátumra vonatkozik ez, de bizonyos lényeges körülményekre és bizonyos lényeges részekre. Az én jóhiszeműségem és lelkiismeretességem nem engedte meg, hogy azok után, miután a cáfolatok kétségbevonhatatlanul igazaknak bizonyultak, 1903 után bármikor is egy ujabb kiadást adtam volna ki és ez a röpirat 1903 óta nincs is forgalomban. (Lendvai István : Két napja kaptam !) Az lehet, hogy ön két napja kaphatta valakitői ajándékba, én nem tudom. Az ön barátai kísér letet tettek különböző falvakból és városokból (Lendvai István : Az én barátaim nem !) és elárasztottak engem megrendelésekkel hetek óta, (Derültség a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Ez csakugyan kabaré !) hogy valahogyan küldjek egyetlenegy röpiratot, sőt van olyan levelem és vállalkozom arra, hogy behozzam a Házba, amely azt mondja, hogyha pénzért nem árulok, legalább egy röpiratot küldjek nekik, mert szeretnék, hogy ehhez a röpirathoz hozzájuthassanak. (Lendvai István : Én erről nem tudok !) Az ön jóindulatú barátai, az ön tudta nélkül sok mindent csináltak és sok olyan dolog történt már, amiről ön nem tud. (Egy hang a balközépen : Kiugrott a nyúl a bokorból !) Én nem ugrom a bokorból ki, évi december hó 19-én, szerdán. 221 se ön, se senki, más engem nem ugrathat, hanem őszintén és nyiltan megmondom : a keresztény- és zsidókérdésben és a keresztény népnek a zsidóság elleni gazdasági küzdelmében ma is az az álláspontom, amilyen állásponton voltam akkor, amikor ebbe a nemzetgyűlésbe először bejöttem. Én a keresztény néppel együttharcolok és küzdök és minden kérdésben, ahol az én hatáskörö rben tudok dönteni afölött, hogy ebben a kérdésben a keresztényt, vagy a másikat válasszam, behunyt szemmel is tudom, hogy az én testvérem énhozzám közelebb áll. Ezt én senki előtt soha életemben nem titkoltam, le nem tagadtam és ezt koporsóm zártáig kötelességemnek tartom. (Helyeslés.) Ellenben teljes őszinteséggel és nyíltsággal bevallom, hogy élettapasztalatok szerzése után és tudományos meggyőződés alapján ezt a füzetet ma nem tartom helyén valónak, és nem tartom különösen egy ilyen izgékony és nagyon szenvedélyes korban alkalmasnak arra, hogy tartalma most iktattassék bele a lelkekbe, s ezért én e röpirattal, amit 1903 óta többé ki nem adtam, minden lelki közösséget megtagadok. (Helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Nagy Ernő : Ez már férfias beszéd !) Nagyon furcsának tartom azonban azt, hogy az a Lendvai István, aki argumentációját erre a röpiratra épiti fel, itt ebben a Házban, ennek a röpiratnak elkobzását kéri a kormánytól. Egész nyugodtan el lehet kobozni azt az egy példányt, ami önnél van. (Kiss Menyhért : Antikváriusoknál kapható !) Éntőlem elloptak a kommunizmus alatt körülbelül 30 példányt, és ha valaki tudja azt az antikváriust, aki azokat megvette azoktól a tolvajoktól, akik a kommün idején, egész könyvtáram elrablása alkalmával ezt a 25—30 példányt megszerezték, nagyon hálás leszek, ha az orgazdákra rávezet, és én eljárhatok az illető ellen. Nagyon kérem, méltóztassék ennek az orgazdának címét velem közölni. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Kiss Menyhért : Még most is lehet kapni !) Más példány 1903 óta ki nem került a könyvesboltból, forgalomban nem volt, minden példánynak eladója saját magam voltam és most is birtokában vagyok azoknak a jegyzékeknek, ahol minden egyes megrendelés névszerint nyilván van tartva. Semmiféle antikváriusnak tömegesen könyveket el nem adtam. Ami most magát a Talmudot illeti, ha a képviselő ur, aki ezzel a kérdéssel olyan behatóan szokott foglalkozni, utánanéz a dolgoknak, megállapíthatja, hogy az a Talmud tényleg foglal magában olyan részeket, amelyek itt fel vannak sorolva, de magában foglalja ezt, mint vitatkozási anyagot, ahol pro és kontra ezek fölött a tézisek fölött vitatkozni lehet. Én a tapasztalatlan ifjú, a vitatkozási anyagból egyoldalúan ezeket a citátumokat, ezeket a feltevéseket leközöltem ebben a röpiratban, és miután azokban a könyvekben és kötetekben, amelyek nekem rendelkezésemre állottak, ezen feltevésekre az ellenválasz nem volt meg, nekem akkor ezekről az ellenválaszokról tudomásom sëm volt. De az ilyen históriai könyvekből való citátumok nem mind százpercentes bizonyító erejűek, hiszen nagyon sok olyan tétel, állítás és passzus van az ószövetségi Szentirásban is, amelyet mi katholikusok és keresztények is tisztelünk, amelyekre nézve NAPLÓ XVIII. m