Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-207

u A nemzetgyűlés 207. ülése 192

B. évi december 18-án, csütörtökön. gatniok, midőn az ő életérdekeik bizonyos vonatkozásban a nemzet jövőjét és létét is érintik. Azokban megrvan az erkölcsi bátorság arra. hog-y kiálljanak, elszántan verekedjenek és védjék a maguk igazát. Nem azt mondják: ezt nem tesszük, mert ez bepiszkít, pedig megjegyezhették volna maguknak, hogy aki takarít, az beporosodik, de ebben a porban nincs szégyen. Abban azonban szégyen van, ha kardcsapás nélkül engedik a legféktelenebb demagógia tárgyává tenni azokat a birtokokat, amelyekért őseik véreztek és amelyeket nekik erkölcsi kötelességük volna védeni. (Ugy van! Ugy van! a középen és a baloldalon.) Rakovszky István: Teljesen igaza van! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Pikier Emil: Az angol mágnások igazi magmások, azok nem vágnak zsebre bankgrassei milliókat Bécsben! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Gaal Gaston: Méltóztassék megengedni, hogy e hadakozások után áttérjek tulajdonképeni tárgyamra, a földreform novellára. Mielőtt magát a novellát bírálni kívánnám kizárólag elvi szempontból — a tárgyi szempontok legnagyobb részét már elvégezték — méltóztassék megengedni, hogy a magam részéről nyíltan kijelentsem, át vagyok hatva attól a meggyőződéstől, hogy Magyarország birtokviszonyai ugy amint vannak, nem maradhatnak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Az a helytelen birtokelosztás, amely egyfelől mérföldekre menő latifundiumokat hagy magánosok kezén, másfelől a földhiány miatt a nép terjeszkedését lehetetlenné teszi — nem mindenütt a nagybirtok, hanem sok helyütt a földhiány miatt — viszont azt is elismerem, hogy vannak oly helyzetek és viszonyok, hogy egyes vidékeken a nagybirtok, a latifundium beszorít, béklyóba ver egyes községeket, amelyek vagyonosodnak, erősödnek, szaporodnak, terjeszkedni azonban nem tudnak, mert egy áttörhetetlen vaspáncél, vaskapocs tartja őket gúzsba, ez az állapot feltétlenül megszüntetendő, illetve megváltoztatandó . . . (Helyeslés a jobboldalon.) Szijj Bálint: Ez szüli az egykét! Gaal Gaston:... nem forradalmi mentalitással, nem vagyonelkobzással, nem iogos magánérdekek semmitevésével, hanem oly módon, hogy az államhatalom, amely ilyen helyen közbelép, a megfelelő földbirtokokat kisajátítsa, az illető tulajdonosokat teljes értékben kielégítse és egy okos, józan, meggondolt földbirtokelosztási terv alapján a kisajátított földet azoknak a kisembereknek, családoknak kezébe juttassa, akiknek eddigi életműködése garanciát nyújt arra, hogy életképes, becsületes, szorgalmas kisgazdáivá válnak ennek az országnak. (Élénk helyeslés.) Ez volt mindig az álláspontom, ezt hirdettem kerületemben, ezt hirdettem itt a Házban, ennek a felfogásnak nemcsak nemzeti, nemcsak egyetemes nagy országos és szociális szempontból vagyok hive, hanem a gazdaközönség igen jól felfogott érdekében is, mert az alulról jövő destrukció és demagógia könnyen elbánik egy-kétszáz, vagy egy-kétezer olyan nagybirtokossal, akiknek gyökerük a nemzetben tulajdonképen nem sok van, ellenben a kisgazdák millióinak ellenállása minden destrukciót és minden felforgató törekvést megbénít. Ez volt a hitvallásom, amelyet mindenütt tettem, amelyért nem is szégyenlern magamat, amelyet ma is az utolsó betrug kész vagyok megtartani és minden olyan törvényt és törekvést, amely ezt szolgálja, a magam részéről támogatok. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Álláspontomnak alapja azonban az bogy a magántulajdon, amely minden modern államnak, minden ma létező polgári társadalomnak alapja, egyáltalában semmi tekintetben ne tangáltassék. Ez nem azt jelenti, amit G rigor í. barátom abban a mondásában emiitett. hogy megingathatatlan legyen a földtulajdon, nem azt jelenti, hogy azt akarom mondani, hogy akinek földje van. ahhoz semmi körülmények között hozzányúlni ne lehessen, ez csak azt jelenti, hogy akitől valamit közszükségből elvesznek, azt teljesen kártalanítsa az állam, amely a közt képviseli és amelynek érdekében az egyes ember a maga rendelkezési és tulajdonjogában kétségtelenül korlátoztatott. Amikor ezt a hitvallást tettem és pedig nemcsak itt a nemzetgyűlésben most teszem, hanem tettem egész életemben és ezt hirdettem már akkor is, amikor földreformról Magyarországon még nagyon kevés ember beszélt, amikor ennek a meggyőződésemnek mindenütt, ahol módomban volt, kifejezést adtam és iparkodtam ezt a gondolatot megérlelni és amikor ebben a munkában nagyatádi Szabó t. minister úrral és képviselőtársammal igen sokszor volt alkalmunk nemcsak nyilvános ülések alkalmával, hanem magánbeszélgetés közben is felfogásunkat kicserélni és ebben a kérdésben teljesen egyetérteni látszottunk: akkor nem vagyok képes megérteni (Halljuk! Halljuk!), hogyan lehetséges ezzel a novellával idejönni, amely ezeknek az alapelveknek, amelyeken egész földbirtokpolitikám és hitvallásom felépült, aláásása, megdöntése és tönkretétele. Méltóztassék a törvény szövegét egyszer avval a figyelemmel átolvasni, amellyel átolvastam én és amellyel figyelemmel kisértem a tárgyalásokat. Hiszen a földmivelésügyi bizottságban, amelynek akkor én voltam az elnöke, az 1920. évi XXXVI. tc.-t talán két hónapon keresztül tárgyaltuk és mondhatom, hogy magvasabb, nivósabb, tartalmasabb tárgyalást életemben még keveset hallottam, mint. amilyen e törvény körül folyt annak idején. Méltóztassék ezt a törvényt elolvasni. Azon a törvényen öt gondolat vörös fonálként húzódik végig. Öt gondolat, amely a legtisztább, legbecsületesebb jogrendi álláspont, s amellett kifejezője annak, hogy a jelenlegi beteg helyzetet a magyar földbirtok megoszlása terén feltétlenül mely elvek szerint lehet és kell gyógyítani. Méltóztassék megnézni. Mindjárt a föídbirtokreform 1. §-a, amely a törvény célját állapítja meg, azt mondja: hogy a törvény célja a földbirtokmegoszlás helyesebbé tétele. Evégből előmozditja a földszerzést főleg azok részére, akik a föld gondos és szorgalmas művelésére képesek és hajlandók. Ez az egyik alapelv. A másik az, hogy egyéni jogcímen pedig senkinek ebben az országban földszerzésre igénye nincs. A harmadik gondolat, amely végigvonul az egész törvényen, a tulajdonos teljes kártalanításának elve. A negyedik elv, hogy a tulajdonossal szemben, mint törvényes földszerző fél elsősorban mindenkor csak az »állam« lép es léphet, szóval az én tulajdonomat más, mint a magyar állam igénybe nem veheti és az állam a maga igazságos osztó kezével azok között osztja szét ezt a tulajdont, akiket a birósag megállapítása szerint erre jogosultaknak tart. Az ötödik elv, mely végigvonul az egész törvényen, az hogy a reform után a szabad rendelkezés joga az egész vonalon visszaáll.^ Ha már most ezeknek az elveknek alapiján vizsgálom a novellát, akkor rá kell jönnöm arra, hogy ezektől az alapgondolatoktól a no-