Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-212

192 A nemzetgyűlés 212. illése 1923. évi december hó 19-én, szerdán. tartom azt, hogy ma is elkövetik ezeket a gazságokat. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Gazságnak tartom, egyenesen gazságnak, hogy a kormány ezejtet a kegyetlenkedéseket még ma, négy esztendő után sem akarja megakadályozni. (Ugy oan ! Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget. —. Lendvai István : Ön dicséretes kivétel !) Emíitést tettem már itt a nemzetgyűlésen unnak az egyetemi hallgatónőnek esetéről, akit a rendőrségen bikacsekkel rettenetesen összevertek. (Propper Sándor : Magyar lovagiasság ! — Zaj és mozgás jobbfelől.) Egy rendkívül intelligens, de beteges, púpos leány volt ez, akivel szemben minden emberi érzéssel biró egyénnek részvéttel kell viseltetnie, akinek megkínzása csak bestiális, vadállatias kegyetlenségü emberektől telhetett ki, Ennek a lánynak volt annyi erkölcsi bátorsága, hogy amikor elkerült a rendőrségi fogdából az ügyészségre, látleletet vétetett ott fel sérüléseiről és feljelentést tett ismeretlen detektívek ellen. Ennek a feljelentésnek sorsát én ötnegyed esztendő óta kisérem figyelemmel és azt kell látnom, hogy a rendőrségen ezt az ügyet el akarják tussolni, huzzák-halasztják, ahelyett, hogy elintéznék a dolgot és a detektívek ellen a legszigorúbban eljárnának. Ismételt beadványokkal és sok utánjárással lehetett csak rávenni a rendőrséget arra, hogy ebben az ügyben nyomozzon, s a nyomozást vezető rendőrkapitány részéről egyenes rosszindulatot kell tapasztalnunk, azt kell látnunk, hogy egyenesen haragszik azért, hog}'- azt akarjuk, hogy a nyomozást lefolytassa. A leány kérte fogolytársai kihallgatását. Azokét, akikkel egy cellában volt, akik tehát tudj ák, hogy őt ép testtel vitték ki a detektivszobába és hogy véres hurkákkal a testén került újra vissza a cellába. Erre a kérelemre azonban a nyomozást vezető rendőrkapitány azt felelte, hogy ezeknek a fogolytársaknak kihallgatása teljesen "felesleges, az nem foganatosítható, mert semmit sem bizonyít. Hát nem egyenesen megdöbbentő ez? Hát ki bizonyíthatja jobban, ki lehet jobb tanú, hogy ezt a leányt megverték ott, a rendőrségen, mint azok, akiknek cellájából a detektivszobába került s akiknek cellájába a verés után visszavitték, akik látták, hogy napokon keresztül hogyan feküdt ott ájultan és félájultan az ütlegelések hatása alatt. Hát nem furcsa, hogy a rendőrségen, ahelyett, hogy sürgősen kihallgatnák ezeket a tanukat s vallomásaik alapján megállapitnák, hogy a rendőrségen kínzások történnek, és ahelyett, hogy eljárnának, hogy ilyen kinzások soha többé elő ne fordulhassanak, ahelyett a rendőrségen egyszerűen azt mondják, hogy ezeknek a tanuknak kihallgatása felesleges, mert semmit sem bizonyít. (Zaj.) Megtörtént, hogy az egyik detektív — éppen az, aki a kínzásoknál is jelen volt — megbízást kapott, hogy szembesítse ezt a megvert leányt a detektivekkel, hadd ismerje fel bántalmazóit. Megelőzőleg ötnegyed évig, illetőleg másfél éven keresztül húzták, halasztották a nyomozást, húzták-halasztották nyilván azért, hogy lehetőleg elmosódjanak a leány emlékezetében azoknak a detektiveknek arcvonásai, akik őt megkínozták. A szembesítés során az a detektív, aki maga is részt vett a kínzásokban, három detektivfelügyelőt állitott a leány elé. A leány azt mondta, hogy ő ezekben nem ismeri fel pontosan a tetteseket, nem tudja, ezek voltak-e, de kéri, hogy a többi detektiveket, vagy legalább is a politikai osztály detektivjeit mutassák meg neki. Érre azt felelték, hogy nekünk nincs időnk arra, hogy az összes detektiveket bemutassuk magának, mit gondol, talán majd az egész detektivtestületet szembesíteni fogjuk magával ? — Ha ilyen borzasztó eset fordul elő, ha ilyen borzasztó esetben bizonyíték és adat van, kérdezem : nem köteles-e a rendőrség, ha kell 600, vagy nem tudom hány emberrel is megejteni a szembesítést csak azért, hogy kiderüljön, kik azok a rendőrségen, akik ezeket a kinzásos vallatásokat végzik ? (Propper Sándor : Tudják ők ! Ez a rendszer !) Mikor a leány megnevezett egy detektívet, s azt mondta, ugy hiszem, ez a detektív volt az, aki jelen volt és főképen kínzott engemet, akkor azt válaszolták neki, hogy az illetőt most nem lehet kihallgatni, mert beteg. Ez valószínűleg állandóan beteg lesz, ugy, hogy soha sem lehet a szembesítést megejteni. S mikor a leány azt mondta, —• Haj dó detektivfelügyelővel való szembesítése alkalmával, akit másfél esztendeje nem látott —• hogy nem emlékszik pontosan, de egy élénk vöröshaju detektivf elügyelő jelen volt kínzásánál, akit azonban Haj dó detektivfelügyelőben nem ismer fel, illetőleg nem meri határozottan állítani, hogy ő volt-e az, akkor, kérdezem : nem kellett volna-e legalább azt megállapítani, hogy a rendőrségi detektivtestületben van-e még egy ilyen élénk vöröshaj u ember s nem kellett volna-e ezt is szembesíteni a leánnyal, akiben talán felismerte volna azt, aki a kínzásokat irányította, s az ő megveretése alkalmával ott mint detektivfelügyelő szerepelt ? Ezt könnyű lett volna megállapítani, de semmit sem állapítottak meg, mert semmit sem akartak megállapítani. Bezzeg máskép megy a nyomozás, ha a rendőrség nem akar eltussolni valamit, ha agent provokátorok segítségével vagy másképen — mondjuk — be akar ugratni valakit. Miakits képviselőtársunk, Győr város képviselője, másfél év óta fekszik már szélütötten lakásán azért, mert a választások előtt Andréka főkapitán\

r

helyettes ur be akarta őt ugratni valamibe." Akkor egy agent provokátor segítségével jó lett volna valami kommunista összeesküvésbe belemártani, a győrvárosi szocialista képviselőjelöltet, valószínűleg azért, hogy az ellenjelöltnek, Hegyeshalmy képviselő urnák, aki ott jelölt volt, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Boross Alánnak, nem Hegyeshalmynak !) illetőleg — tévedtem — Boross Alánnak, a győri ébredő-jelöltnek szolgálatot tegyenek. Miakits képviselőtársunkat annyira felizgatta az, hogy agent provokátor segítségével hogyan akarja őt Andréka lehetetlenné tenni, hogy ott a főkapitány szobájában szélütés érte. (Zaj.) így járnak el akkor, ha nem kinzó detektivekről, hanem arról van szó, hogy szocialista képviselőjelölteknek kellemetlenkedjenek. (Peidl Gyula : Nem érzékenyek ! — Kabók Lajos : Mert ha kiderült volna valami Miakitsra, akkor ma Boross Alán volna a képviselő !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Strausz István : Nincsen olyan szerzetes, aki az ébredőkkel tartana i — Peidl Gyula ; Egypár páter emlékezetessé tette nevét az ébredő-moz-