Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-211

A nemzetgyűlés 211. ülése 1923 Klárik Ferenc: Itt mondta egyik képviselőtársunk múltkor, hogy . . . — Élénk derültség. Halljuk! Halljuk! — Szabó Géza: Tessék megengedni, hogy a szónok is közbeszólhasson! — Élénk derültség.) Azok a törvényjavaslatok ugyanis (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.), amelyeket az igaz ságügyminister ur beterjesztett, nem egyebek, mint azok, amelyek már a belügyminister ur által beterjesztett rendjavaslatban bennefoglaltattak, bizonyos mértékig nemhogy enyhitve azon a helyzeten, amelyet ő kontemplált, hanem azt sulyosbitva, megtoldván a javaslatokat még néhány olyan ötlettel, melyeket az igazságügyministerségónek ideje alatt hallottunk. (Farkas István: Igazságügyministeri szimfónia ! — Propper Sándor : Eapszódia! — Pikler Emil: Inkább szimfónia! — Zaj.) Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy kijelentsük: ezekből a törvényjavaslatokból soha törvény nem lesz, vagy ha talán mégis törvényerőre emelkednek, — amiben azonban kételkedem, — akkor a magyar bíróság ezeknek a törvényeknek erejét a gyakorlatával épugy le fogja rombolni, mint ahogy lerombolta ennek a kurzusnak másik ilyen sikeres alkotását, a botbüntetésről szóló törvényt. Hiszem ugyanis, hogy a magyar bíróságban sokkal több jóérzés, sokkal több törvény szer etet és jóizlés van, mint a nemzetgyűlésben, hatBzt a törvényiavaslatot megszavazza és mint amennyi van abban az igazságügyministerben, aki ezt a törvényjavaslatot ide beterjesztette. (Propper Sándor: Minden ötletre külön törvényt akar hozni.) Nem csodálkozhatunk ezen; nem csodálkozhatunk egy olyan igazságügyministernek ténykedésein, aki itt az uzsora-rendelet ügyében olyan elhamarkodott dolgot tett, amilyent tett, s amit néhány nap múlva kénytelen volt visszavonni s még a visszavont rendeletet is kénytelen volt néhány héttel később módosítani, amely módosítások azonban ma már teljesen elvesztették erejüket és azoknak semmiféle hatását sem lehet érezni. Nem csodálkozhatunk, hogy ezt a javaslatot beterjesztette olyan igazságügyminister, akinek annyi érzéke sincs a dolgokhoz, hogy az ügyészek részére- három milliós jutalmat tűzött ki, amivel köznevetség tárgyává tette magát, mintegy jutalmat tűzve ki azért, hogy lámpával keressék és fogják meg a bűnösöket. Ilyen igazságügyministertől elvárhattunk olyan ötletekben gazdag javaslatokat, mint ez a törvényjavaslat is, de remélem, hogy a nemzetgyűlés túlteszi magát ezen és nem fog ezekből a javaslatokból törvényt alkotni. E törvényjavaslattal kapcsolatban csak egy dolgot kívánok még megjegyezni. Ez pedig az, hogy külön becsületügyi bíróságot akar felállítani, bizonyos kaszt-, osztálybiróságot. Ez megint abból folyik, hogy ez a nemzetgyűlés milyen összetételű és abból, hogy mintegy két héttel ezelőtt — ugy tudom — Szilágyi Lajos képviselőtársamnak interpellációja kapcsán, az ő felszólalása következtében 9 párbaj keletkezett ebben az országban, s a 9 párbajozó közül — ha jól emlékszem — három a ministerek sorából került ki. Méltóztassék elképzelni: hogyan lehet egy országban törvény tiszteletet, jogrendet várni, hogyan lehet elképzelni és megteremteni olyan alapot, (Barthos Andor: Lehet!) amely a törvény végrehajtását biztosítja akkor, amikor a magyar ministerelnök jár elől jó példával és ügyes-bajos dolgait, a kényes kérdéseket nem itt a parlamentben intézi el, hanem egyszerűen párbajjal kívánja ezt a kérdést elintézni. (Barthos Andor: Ez egészen más kérdés! Ami nem idevaló, az nem idevaló! — Láng János: Ez a tónus nem járta itt soha! — Barthos Andor: Azelőtt urak voltak itt! - Nagy zaj a balés a szélsőbaloldalon, -r- Vanczák János: Akit megévi december hó 18-án, kedden. 181 sértettek, menjen a birósághoz, keressen orvoslást a bíróságnál, nem pedig puskával!) Akit megsértettek, _ annak nem párbajoznia kell, s az ne párbaj utján szerezze meg az elégtételt, mert avval nem szerzi meg, hogy megkarcolja az ellenfelét, vagy az ellenfele karcolja meg őt, hanem tessék alkalmat és módot adni, hogy azokat a vádakat, amelyeket ellene felhoztak, bebizonyítsa, s ha nem bizonyította be, a biróság fog elégtételt szolgáltatni annak, aki a becsületét megsértette. (Propper Sándor: Akkor mindig annak van igaza, aki a legjobban céloz, ugy-ef — Esztergályos János: Bennünket nem hiv párbajra, bennünket börtönbe visz! — Barthos Andor: Mert önök nem akarnak verekedni! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: Gyerünk csak ökölre, majd meglátjuk ! — F. Szabó Géza: Nagyon helyes felfogás! — Barthos Andor: Ötven lépésről kardra három nadrágváltással. — Zaj.) De t. Nemzetgyűlés! — hogy én is szóljak valamit — (Derültség és zaj. Elnök csenget.), ahelyett, hogy a minister ur ezt a törvényjavaslatot terjesztette a nemzetgyűlés elé, a közvélemény nem ezt várta tőle, hanem azt, hogy a gyorsított eljárás által bebörtönzött és elitélt embereket szabadonbocsátja; azt várta,^ hogy az u. n. »hatályos törvénynek visszavonása iránt tesz kezdeményező lépést; várta azt, ami a magyar jogrendnek megszilárdításához és a jogba vetett hitünk megerősítéséhez hozzájárul ; várta az esküdtszék visszaállítására vonatkozó intézkedést és azt, hogy az összes kivételes rendeletek, amelyek a háborúra való hivatkozással adattak ki, most már visszavonassanak, minthogy ezeknek többé semmiféle erkölcsi létalapjuk nincs. Ezeknek visszavonását célozza az a határozati javaslat, amelyet van szerencsém a következőkben beterjeszteni (olvassa): »A nemzetgyűlés utasítsa az igazságügy min ÍL* ter urat, hogy rendelje el a 4039/1919. számú rendelet alapján hozott birói ítéletek revízióját; gondoskodjék mindazoknak rehabilitásáról. akik nem lépték túl a tanácskormány rendeleteiben foglalt rendelkezéseket.« Másik határozati javaslatom pedig a következő (olvassa): »A nemzetgyűlés utasitsa a kormányt, hogy törvényjavaslatot terjesszen elő, illetőleg tegyen sürgősen intézkedést a következőkről: 1. Az 1912. évi LXIII. te. és az annak alapján kibocsátott összes kivételes rendeletek hatályon kivül helyezéséről; 2. az esküdtbiróságok visszaállításáról és azok hatáskörének kiterjesztéséről az 1921 : III. és az 1913 : XXXIV. tc.-ben foglalt eseményekre; 3. az 1921 : III. te. hatályon kivül helyezéséről.« Ezek azok az intézkedések, amelyeket az ország közvéleménye az igazságügyminister úrtól vár. Ehhez még csak egy intézkedésnek hozzátételét tartom szükségesnek megemliteni, és pedig annak a kérdésnek törvényhozás utján való szabályozását, amelyet a szombati ülésen már Rupert igen t. képviselőtársam is megemlített az interpellációjában. Ebben az országban ugyanis ezer és ezer olyan kisexisztencia van, aki a vasúti kártérités folytán birói itélet alapján járadékot kap a vasúttól, vagy más társaságoktól. Tízezrei és tizezrei szaladgálnak ebben az országban a nyomorult kisexisztenciáknak, akik magánintézményeknél, magánvállalatoknál, biztosító-Intézeteknél, bankoknál, takarékpénztáraknál voltak alkalmazva s most nyugdíjjogosultsággal birnak és nyugdíjat élveznek, A leghihetetlenebb nyomorban vannak ezek; a legképtelenebb helyzet, amelyben ezek a szerencsétlenek vannak, akik még ma is a békebeli paritásnak megfelelően kapják a járadékokat s a nyugdíjukat. 26*