Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-211

178 A nemzetgyűlés 211. ülése 1923. évi december hó 18-án, kedden. olyan kényes a magántulajdon szentségére, nem tudom megérteni, hogyan tudja összeegyeztetni ezzel a felfogásával azt, hogy itt van egy nagy egyéni, vagy társas tulajdont képező palota, amelyet eddig minden további nélkül kisajátított a Move., most pedig a belügyminister ur egyszerű leirattal átad a tisztviselői betegsegélyző alapnak, mitsem törődve azzal, hogy ez magántulajdon és a magántulajdon szentsége feletti őrködés egyik kötelessége. (Petrovácz Gyula: Eszerint a veszett kutyát nem szabad leütni! — Esztergályos János: Kommunizálni nem szabad! Tiszteljék a magántulajdont! Munkásotthonokat, mozikat elkommunizáltak! Ma sem adták vissza! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Vanczák János: Jó tanitómesterük volt Kun Béla! Sokat megtanultak tőle!) Györki Imre: De nem lehet ezt csodálni egy olyan felfogású kormányzattól, mint a mostani és egy olyan felfogású és mentalitású — hogy ezt a szót használjam — ministertől mint amilyen a belügyminister. (Barthos Andor: Nem elvtárs az, hanem ur!) Nem lehet csodálni attól a belügyminister úrtól, aki most a Ház elé olyan törvényjavaslatokkal lépett, mint amilyeneket itt beterjesztett a községi törvényhatósági választójogról, a fővárosi választójogról és a törvényhatósági mandátumok meghosszabbitásáról. A kormány ebben a kérdésben sem tartotta be azt az igéretét, amelyet ennek a nemzetgyűlésnek tett. Mindenki emlékezhet még a belügyminister urnák arra a fogadkozására, hogy nemcsak a törvényhatóságok mandátumát fogja újjáalakítani ennek az évnek a végén, hanem gondoskodni fog arról is, hogy az egész közigazgatási reform az év végéig idekerüljön a nemzetgyűlés elé. Erre vonatkozólag, ugy tudtam, tett is valami intézkedést még a nyáron. Azonban mit látunk? Azt látjuk, hogy a közigazgatási reformból, az egész közigazgatás szerves reformjából egyetlenegy intézkedés sem történt, semmiféle kezdeményezés sem, s maga a törvényjavaslat sem készült el. Ellenben az utolsó pillanatban ismételten puccsszerűen ideterjesztette a belügyminister ur azt a kétszakaszos törvényjavaslatot, amely kétszakaszos törvényjavaslattal akarja meghosszabbítani azoknak a törvényhatósági bizottsági tagoknak a mandátumát, akik 1915 óta — merem állitani azt is, hogy törvénytelenül — ma is bent ülnek az egyes törvényhatóságokban. Az a törvényhatósági választójog, amelyet megalkotni és az a rendszer, amelyet meghonosítani kivan a belügyminister ur, a legélesebb harcot kell, hogy kiváltsa az ellenzékből. Visszafelé menni ebben a kérdésben nem lehet. A demokrácia, amelyet ebben az országban is feltétlenül meg kell honositani, nem azon az utón vezet, amely utat a belügyminister ur megjelölt. Annak, hogy ebben az országban nyugodt atmoszférát teremtsünk és a törvényhatóságokba, a községekbe és a városokba bevigyük a polgárság és munkásság érdekképviseletét, nem az a módja, ahogy a belügyminister ur ezt meg akarja teremteni. Ez megint csak meghamisítását jelenti a közvéleménynek és tulajdonképen másolata annak a meghamisításnak, amelyet a nemzetgyűlési választások alkalmával már elkövettek. Ma, 1923-ban vagy 1924-ben újból bevezetni a virilizmust, teljesen nevetséges dolog. (Halász Móric: Nem olyan nevetséges az! — Drozdy Győző: Külföldön próbálják meg!) Amikor már az egész világon általános, titkos választójog van községekben, városokban, törvényhatóságokban, nemzetgyűlési választásoknál, akkor ebben az, országban fel akarják támasztani megint a virilizmust. Nem tudom, hogyan képzelik az urak és hogyan képzeli ezt az igen t. belügyminister ur. Ugyancsak nem tudom elképzelni azt sem, hogyan áll a tisztviselők szavazati jogosultságának kérdése. Ez a javaslatban benfoglaltatik, de a javaslat, sajnos, még nincs kinyomva és igy nem tudok arra részletesebben kitérni. Ez is teljesen tarthatatlan és teljesen antidemokratikus álláspont, mint ahogy antidemokratikus álláspont az is, amit a minister ur meg akar honosítani a fővárosban s a vidéki törvényhatóságokban, hogy t. i. örökös tagokat nevez ki a törvényhatósági bizottságokba. (Halász Móric : Nem nevez ki ! — F. Szabó Géza: A törvényhatóság közgyűlése választja!) Teljesen újszerű és sehol sem ismert dolog ez. (Halász Móricz: Ez nagyon szépen van kontemplálva!) Tisztelt képviselő ur, szép lenne talán egy olyan országban, amelyben a demokrácia minden téren érvényesül, (Barthos Andor: Szociáldemokrácia!) ott azonban, mint például Magyarországon, ahol megtörténhet az, hogy örökös tagságban olyanokat fognak részesíteni, mint amilyenekre el lehetünk készülve, örökös tagsági jogot fentartani nem lehet. De nem lehet fentartani az örökös tagságot már csak azért sem, mert nálunk, sajnos, olyan a helyzet, hogy az államfő beavatkozik a napi politikába. Amikor pedig az államfő a napi politikába beleavatkozik, akkor teljesen lehetetlen neki megadni azt a jogot, hogy örökös tagokat nevezzen ki. (Barthos Andor: Tessék az államfőt kikapcsolni!) Hogy mennyire beleavatkozik a politikába, láttuk akkor, amikor a főváros jubiláris közgyűlését tartotta. Láttuk, hogy amikor azon a jubiláris közgyűlésen, ahol békét, nyugalmat és összhangot kellett volna hirdetni, Csilléry képviselő ur egy fulmináns beszédben a legf éktelenebb izgatást és uszitást végezte, (Petrovácz Gyula : Ez nem áll!) ezt az uszító beszédet a jelenlevő államfő zúgó tapssal fogadta. (Petrovácz Gyula: Az igaz! De nem volt uszitó beszéd! — Lendvai István: A keresztény Magyarországot hirdette és nem a ghetto-Magyarországot! — Drozdy Győző: Az államfő legyen pártatlan! — Rakovszky István: Ne tapsoljon! — Elnök: Csendet kérek ! — Petrovácz Gyula: A keresztény és nemzeti gondolatot megtapsolhatja! — Rakovszky István : A király sohasem tette ezt!) Ilyen állapotok mellett, amikor azt látjuk, hogy az államfő odaáll és egy uszitó beszédnek tapsol, (Petrovácz Gyula: Nem volt uszitó, nagyon objektív beszéd volt!) amikor azt látjuk, hogy az államfő a nani politikába annyira beleavatkozik, hogy meglátogatja a Szózatot és A Népet, azt a két sajtóterméket, amelveknél az esryik ministere az államfőnek és Magyarországnak — itt a nemzetgyűlésen a napokban jelentette ki ho^v ezt a két szennylapot elolvasni az ő jóizlésével nem tartja összeegyeztethetőnek — (Ellenmondások a jobboldalon: Azt nem mondta!) akkor félnünk kell attól, hogy a kinevezendő örökös tagok sorában ott fogjuk találni Francia Kiss Mihályt, Balogh Ferencet, a Kovács testvéreket, Apor főhadnagyot s az örökös tagok, a Cselekvő Magyarok és a Kettős Kereszt vérszövetség tagjai sorából kerülnek ki.