Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-210

A nemzetgyűlés 210. ülése 1923. ban nyújtottak be. Nem tudom, de erős az aggályom, hogy nem-e fogják ezt az indemnitási törvényjavaslathoz hozzácsapni. A kölcsön, amelynek értékét sohasem akartam lebecsülni és annak szükségességét a magam részéről is feltétlenül elismerem, a kölcsön, amely már deficitpótló kölcsön lett tulaj donképen kettőre jó : egyfelől arra, hogy a kormány a költségvetésben mutatkozó és az államháztartásban felmerülő hiányt pótolja és így lélekzetet kapjon ; másfelől hogy egy mumus legyen, amelylyel az ellenzéket minden időben sarokba lehet állitani és sakban lehet tartani. A kölcsönnek csak egy eredményét láttam eddig : azoknak a képviselőknek, akik körülbelül egy évvel ezelőtt ugy a kisentente-tal kapcsolatos külpolitikai kérdésekben, mint a közszabadságok kérdésében, vagy fgyéb más kérdésekben erősen állást foglaltak és az eddigi politikának megváltoztatását követelték, azoknak a szavai egy évvel ezelőtt itt a nemzetgyűlés termében legtöbbször botrányba fulladtak. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Ma már egészen más a helyzet. Ma már a túlsó oldalról halljuk ugyanezeket az elveket prédikálni ; azt is halljuk, hogy a kormány ebben az irányban megy, szóval szavak tekintetében már nincs különbség, a túlsó oldalon is ugyanazt beszélik, amiket a demokratikus ellen, zék beszélt eddig, de sajnos ugyanazt nem cselekszik ma sem. (Ugy van balfelől.) Hogy nem cselekszik, azt bizonyitja a belügyminister ur által a törvényhatóságokra vonatkozólag benyújtott választójogi javaslat. E javaslatoknak törvényerőre váltáig tulaj donképen fenn kell tartani az önkormányzat folytonosságát és erre nézve a belügyminister ur egy külön szakaszos törvényt hoz. Én azonban ugy látom, hogy ennek a külön szakasznak és ezeknek a javaslatoknak benyújtása nem egyéb és nem szolgál másra, mint arra, hogy ezt a témát, egyáltalán a demokratikus gondolat témáját innen az indemnitási vitából kirekesszük. Ezek a javaslatok nemhogy demokratikusak volnának, hanem határozottan reakciósak, sőt tovább megyek, a Tisza Kálmán által alkotott 1886. évi XXI. és XXII. törvénycikkel szemben is a leghatározottabb visszafejlődést jelentenek. Az ellenzéknek nézetem szerint erkölcsi kötelessége, hogy ezeknek a választójogi javaslatoknak kérdését magával az indemnités kérdésével is összekösse, mert ezek a javaslatok meggyilkolják a nemzeti demokráciát, megfosztják a polgári társadalmat a maguk jogaitól, szóval az én nézetem szerint sokkal fontosabb ez, mint az a kölcsön, mert én egy élniképes magyar államot csak ugy tudok elképzelni, ha abban a demokratikus nemzeti gondolat lesz az irányadó és uralkodó. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Szeder Ferenc : Csak a saját pártpolitikai uralmukat akarják megmenteni ! Hegymegi-Kiss Pál : Szerves kapcsolatban van ez a mi nemzeti fenmaradásunkkal. Kassay Károly : Ebből pedig igy nem lesz törvény ! Meskő Zoltán : Nem a régi kisgazdapárt álláspontja ! Lendvai István : Tisztelet a régi szeretőnek ! Hegymegi-Kiss Pál : Hogy ez az ország életben maradhasson és talpraállhasson, ehhez évi december hó 17-én, hétfőn. 167 nem Potem kin -parlamentekre és ilyen Potemkinönkormányzatra, nem csendőrszuronyos közigazgatásra van szükség, hanem a demokráciának becsületes őszinte biztosítására (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez a demokrácia nem azért szükséges, mert mi akkor kedvesebbek lehetünk a szerbek és a csehek előtt. Nagyon jól tudjuk mi azt, hogy a külföldi diplomácia mindig a sacro egoismo eszméjéből indult ki. Nekünk a demokráciára szükségünk van azért is, mert azoknak az elvesztett részeknek iclegenajku lakosságát csak ugy tudjuk ide mi hozzánk vonni, csak ugy tudjuk magunknak visszaszerezni, csak ugy remélhetjük jövő csatlakozásaikat, ha itt olyan széleskörű autonómiát teremtünk, amelyben ők a maguk sorsának megfelelő biztosítását láthatják. Levegő nekünk ez a demokrácia, mely szükséges ahhoz, hogy élni tudhassunk. Tehát mi a két kérdést az indemnitás és a demokratikus választójog kérdését el nem választhatjuk. Bizom, hogy az ellenzék sem engedi elválasztani ezt a két kérdést. Az ellenzék szájára szájkosarat rakni, tőle mindent várni, ezzel szemben antidemokratikus és reakciós javaslatokat idehozni, a mi autonómiánkat, mely a múltban is egyik legdrágább kincsünk volt, hosszú időkre oly módon berendezni, hogy abban a kis polgári társadalom, a munkásság egyáltalán a gyengébb társadalmi rétegek a maguk számának megfelelően ne érvényesüljenek : ez olyan bűn, amelyet az ellenzéknek megakadályozni kötelessége, mert az ellenzéket éppen azért küldték be ide a választók tömegei, hogy egy demokratikus nemzeti állam kiépitését, ne pedig az eltemetését munkálják. Nézzük csak ezeket a javaslatokat. A javaslatok egyfelől fentartják a virilizmust, holott egy országban, ahol progressziv adóztatási rendszer nincs, ahol a létminimumról tulaj donképen megfelelő és méltányos gondoskodás nem történt, ahol a forgalmi adókból szerzi be az állam fő jövedelmeit, amely adót pedig elsősorban azok a kisemberek fizetnek, ott még az erkölcsi alap sincs meg ahhoz, hogy a virilizmusnak külön jogokat adjanak, mert hisz azok, akik virilis jogon tulajdonképen oda, a törvényhatóságokba bekerülnek, állítom, hogy a törvényhatóság fentartásával járó költségeknek egytized részét sem viselik. Azonkivül ez a törvényjavaslat kizárja a nőket a törvényhatósági választásból, kizárja a munkásokat is, mert 6 évi helybenlakáshoz köti a törvényhatósági választójog gyakorlását. Eszembe jut, hogy a háború utolsó esztendejében Wekerle Sándor akkori belügyminister és ministereinök, törvényjavaslatot szerkesztetett. Amikor különösen a városi törvényhatóságokban előjött az a kérdés, hogy a munkásság jogait is megfelelően biztositani kell, és mikor ott sokkal kevesebb helybenlakást állapítottak meg, Wekerle a megrázkódtatások elkerülése végett azon az állásponton volt, hogy még igy sem lesz a munkásság ott megfelelően képviselve, tehát a munkásságnak külön képviseletet kell ott biztositani. Ezzel szemben itt olyan hosszú helybenlakási időt állapit meg a belügyminister ur, mely kizárja azt, hogy a gyengébb társadalmi rétegek, amelyek a kenyérkereset miatt kell, hogy változtassák tartózkodási helyüket, súlyukhoz mérten részt vehessenek az önkormányzatban. De nem veszi figyelembe ez a V