Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-210

164 A nemzetgyűlés 210. ülése 1923. évi december hó 17-én, hétfon. vállalatok létesítésével és én azt hiszem, akkor reátértünk arra a reális keresztény politikai vágányra, amely egyedül biztosithatja a keresztény gondolat diadalát. Én is azt tartom, elegen vagyunk már, akik hirdetjük szóval a kereszténységet, most jöjjenek azok, akik azon propaganda alapján, amelyet mi itt és országszerte végezünk, alkossanak keresztény dolgokat, faji vállalatokat, koncentrálják a keresztény tőkét. Ehhez azonban az szükésges, hogy elsősorban a nagybirtokosság és akiknek vagyona van, tiszta keresztény gazdasági alapra helyezkedjenek, mert ha látni fogják a kisemberek, hogy a nagybirtokosság is a keresztény gazdasági élet harcosa akar lenni és összetömörülnek ezek a magyar gazdasági érdekeltségek vidékenként, akkor a kisember is örömest fog csatlakozni, mert ezt várja mindenki. Pozitiv kereszténység egyenlő a gazdasági kereszténységgel, a gazdaság élet kereszténnyé tételével, uj keresztény vállalatok támogatásával, alátámasztásával. Akkor azt fogom hinni, hogy eljön az az idő, amikor kevesebb hisztériával fognak reagálni a túloldalról a faj védelmi mozgalmakra, mert abban a mértékben, ahogy látjuk megvalósulni a keresztény gazdasági életet, hajlandók vagyunk csökkenteni azt a propagandát, amelyet ma ennek érdekében kifejtünk. Sándor Pál : Az Ergon már átment az önök kezéből a Schifferék kezébe ! Gömbös Gyula : Ez sajnos megállapítás, hogy az Ergon átment már a Schiffer-Grünwald cég kezébe, ezt borzasztóan sajnálom. Sándor Pál : Miért ment át ? Mert nagyon csúnyán nézett volna ki, ha nem vették volna át ! Gömbös Gyula : Ezért mondom azt, hogy az államnak kell tenni valamit. Sándor Pál : Szaktudás és tapasztalat kell ! Gömbös Gyula : Kedves Sándor t. képviselőtársam, méltóztatik tudni, hogy a szaktudás a zsidó tőke szolgálatában a keresztény mérnökök és hivatalnokok részén van és a keresztény munkásság adja a zsidó tőkének azt a lehetőséget, hogy meggazdagodjék. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Mi valamennyien rabszolgái vagyunk a zsidó tőkének (Ugy van ! jobbfelől és a középen.) és mert valamennyien rabszolgái vagyunk a zsidó tőkének, politikailag is marionettjei vagyunk ezeknek a zsidó törekvéseknek. Csak akkor leszünk méltók, hogy ebben a korban és ebben a történelmi pillanatban éljünk, hogyha felismerjük ezeket a veszélyeket és a keresztény egység frontját megalkotva, hozzálátunk a pozitiv keresztény élet megalkotásához, a keresztény gazdasági élet támogatása révén. (Élénk helyeslés jobbfelől és a balközépen.) Ezek az esetek elszomorítók, hogy egy tiszta, száz százalékos keresztény vállalaton is a spekuláció szelleme vett erőt, mert hirtelen meg akart gazdagodni. Kassay Károly : Nem a vállalat, hanem az egyének S Sándor Pál : És a Nemzeti Hitelintézet ? Gömbös Gyula : Én kritikát mondok és pedig elsősorban a testvérekkel szemben kell szigorú kritikát mondani ezen a téren. Ez nem jelenti azonban, hogy fel kell adni a harcot, mert véletlenségből egy vállalat rosszul csinálta a dolgát, ellenkezőleg még jobban, az erőknek még nagyobb koncentrálásával kell hozzálátni a keresztény gazdasági élet kiépitéséhez, megalkotásához. Kassay Károly : Csak nem az állam pénzéből, az állam kárára ! Akkor rendben van ! (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Gömbös Gyula : Kassay t. képviselőtársam mondott valamit, amire reflektálnunk kell. Olyan előrehaladott stádiumban van már ez az elf aj ulási processzus a zsidóság felé, hogy igenis szükséges, hogy az állam beleavatkozzék, hogy olyan gazdasági alapok létesüljenek, amelyekre fel lehet épiteni a keresztény gazdasági életet. Annyi pénz és gazdasági erő van ma a zsidóság kezén, hogy nem hiszem, hogy a zsidóságnak nem sikerülne minden újonnan kifejlődni akaró gazdasági vállalkozást leszorítania. Nem beszélek egyes egyedekről, hanem vállalkozásokról beszélek, olyan helyzetekről és olyan szándékokról, amelyek versenyezni akarnak pl. a Magyar Hitelbankkal és a Kereskedelmi Bankkal. Az állam nem azért van, hogy állam legyen, hanem hogy a magyar faj érdekeit szolgálja és ha szükséges, akkor részrehajlással is kell azt szolgálnia. (Ugy van ! Ugy van ! a balközépen.) Sándor Pál : Nagy szólamok, amelyek háta mögött nincs semmi ! Kassay Károly : Ennek magyar neve : panama. Tessék akárhogy körülirni : állami pénzből magánvállalatnak, ennek panama a neve S Szabó József : A liberális korban nem támogatták? Sándor Pál : Akkor is panama volt I Kassay Károly : Akkor is az volt ! Gömbös Gyula : Ez ellen is tiltakozom t. képviselőtársam, mert amint a Hitelbank és a Kereskedelmi Bank milliárdokra menő valorizálatlan hitelt kapnak, ugy a magyar gazdák is kapjanak valorizálatlan hitelt, hogy boldogulni tudjanak. Ezért mondom, hogy az állam igenis beavatkozhatik, különösen a mai helyzetben, amikor az állam kezében van minden gazdasági erőtényező, beavatkozhatik igenis igazságos módon a gazdasági életbe. Kassay Károly : Igazgatósági tantiémet állami pénzből ! Ennek ez a neve 1 Gömbös Gyula : Azt tartom, hogy teljes leorganizációra és a hitelkérdés reformjára van szükség ! Ha pedig azt mondják, hogy tessék saját erejére támaszkodni, akkor annak a beszédnek szellemében, amelyet Echardt t. barátom mondott el a luxuscikkekről, igenis azt mondom, hogy a külkereskedelmi mérleg passzivitását eliminálni kell és a mérleget aktivvá kell tenni. Ide ne jöjjenek fölösleges cikkek és ebben az országban minden pénzügyi tényező, minden gazdasági erőforrás használtassék fel arra, hogy a belső gazdasági regeneráció utján a kereskedelmi mérleg aktivitása révén végül stabilitáshoz jussunk gazdasági szempontból. Amikor pedig azt mondják a lapok, hogy kényszerkölcsön és jegybank, akkor az a válaszom, hogy a jegybankot mi csináljuk, a kényszerkölcsönt pedig a vállalatoktól vegyék, mert négy éven keresztül — nem százszázalékos igazságot akarok mondani, csak a tendenciát akarom jellemezni — valorizálatlan hitelt élvez-