Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-207

10 A nemzetgyűlés 207. ülése 1923. évi december 13-án, csütörtökön. az egyke csak a nyolc-tizholdas református parasztgazdáknál volna megtalálható, mert azt én is természetes ösztönnek tartom, hogy a gazdasági egység érdekében, amely meg nem bontható és szét nem darabolható, a törvénynek azt a hézagát, amely a szülőnek nem engedi meg a vagyon konzerválását, hanem szabaddá teszi az örökösödést, ezt a Code Napóleonból átvett szabadelvű intézkedést azzal iparkodik a tizholdas gazda magára és a vagyon megmentése céljából ellensúlyozni, hogy az egygyermek-rendszer hivévé szeg-ődik. Azt tapasztaljuk, hogy minél gazdagabb a gazda, annál egykésebb. I)e kérem, hogyha egy 50 holdas gazdának öt fia van, a gyermekeinek már szolgákká kell lenniök? Hiszen mindegyikre jut 10—10 hold, amely megfelelő szorgalom mellett és jó földet feltételezve, bőségesen elég arra, hogy abból egy ujabb egészséges parasztcsaládtörzs alapittassék. Mégis azt látjuk, hogy minél gazdagabb a gazda, minél több a holdjainak száma, annál nagyobb a hajlama az egykézésre, vagyis a világos számok cáfolják, hogy nem a gyerekeknek a szolgaságba juttatásától való félelem, nem is a nagybirtok, még azt sem állítom, hogy a vallás, mert hiszen ennek Franciaország példája mond ellent, amely katholikus a legnagyobb mértékben és mégis egy kés, és ezen a téren nem követem Pesenhofer Antal okfejtését, aki az egykét viszont a protestantizmus rovására akarja irni, hanem az bizonyos, hogy az egykét nagyon sok mélyreható ok idézi elő, amelyeknek lehet bizonyos vidékeken, bizonyos helyeken részben a nagybirtok is az oka, de hogy itt egyéb valláserkölcsi, általában erkölcsi felfogás, a kényelmi, vagyonmeutési, jogszolgáltatási, törvény ellen való védekezési szempontok is közre játszanak, ez kétségtelennek látszik mindenki előtt, aiíi csak egy hajszálnyit is mrgközelUi a kérdést és aki nem felületes, demagóg jelszavak alapján akarja ezt a problémát eldönteni. (Helyetlés a balközépen) Én ezzel beszámoltam arról, hogy én a magam felfogását ebben a kérdésben honnan merítettem: nem mélyreható, nagy tanulmányokból, csak a müveit ember szokásos olvasmányaiból. Nem is vindikálom magamnak" azt, amit a t. képviselő ur nekem imputait, hogy én csalhatatlan vagyok az Ítéleteimben, ellenkezőleg: készséggel hajlok meg minden tudományos kutatás és érvekkel alátámasztott vélemény előtt. Egyet azonban megkívánok, azt. hogy aki engem tanítani akar, az nálamnál okosabb és képzettebb legyen. (Derültség.) Ha egyébre nem is volt jó az a tanulmány^ amelyet én ebben a kérdésben folytattam, egyre mindenesetre jó volt, arra, hogy véleményemnek, meggyőződésemnek szilárdságán holmi tetszetős, ma divatos, kifelé talán hathatós is, de egyébnek, mint üres demagógiának nem nevezhető szólamok változtatást ne eszközölhessenek. (Helyeslés jobbfelöl.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Szólanom keli még, mielőtt magára a tárgyamra áttérnék, még egypár olyan megjegyzésről, amely itt elhangzott s amelyre ellenérveket nem hallottam. Nevezetesen foglalkozni akarok Griger Miklós igen t. barátom felszólalásával, aki közt és köztem a lelki kapcsolatnak igen sok benső szála van, aki egyike azoknak az embereknek, akiket én nagyon szeretek és nagyra becsülök, mert még a hibáiban is mindig megtalálom azt a kiengesztelő motívumot, hogy még abban is. amiben hibázik, amiben túloz, az ő véghetetlen jó szive működik, nem a gonosz szándék, nem a rontási vágy, nem a társadalmi osztályok szétzüllesztése, hanem az a szeretet, amely mint a keresztény egyház papjának szivében őbenne hatványozott, talán beteges mértékben van meg; ez a szeretet okozza őbenne azt, hogy néha talán túllő a célon. Az én igen t. Griger barátom az, akivel ha szemben állok, nem a meggyőződés ellentétessége állit szembe, mert amint az előbb mondottam, ő egyike azoknak az embexeknek, akiket legjobban becsülök, de bocsásson meg, épen az ilyen embereknek, amilyennek én őt tartom, kell roppant vigyázniok arra, hogy mit mondanak. Egy más ember mondhat akármit s akkor vagy azt mondja az ember: »Hazabeszél!«, vagy azt mondja rá, hogy: »Ah, egy demagóg!« Grig-er Miklós t. barátomról ezt nem mondom el, nem mondom pedig azért, mert tudom, hogy ő nem demagóg és tudom, hogy nála mindent a legjobb szándék és a legjobb akarat vezet. Mégis azt méltóztatott mondani a t. képviselő ur: »Minden forradalom mögött egy elmulasztott reform lappang.« Hát, mélyen t. képviselő ur, tudományos megállapításnak, szellemes mondásnak olyan könyvekben, amelyek intelligens közönség részére íródnak, ez a mondás talán helyén lehet, Lehetne az ellentétet is bizonyítani, mélyen i. képviselő ur, ugyancsak tudományos alapon. De mondom, ennek dacára elismerem annale a felfogásnak jogosultságát is, hogy valaki ezt tartsa helyesnek és vallja dogmának. Engedjen meg azonban a t. képviselő ur, amikor ilyen kényes kérdések forognak kockán, mint amilyen kényes kérdés ez a földreform, ha akkor egy olyan tekintélyű férfiú, mint amilyen az én t. barátom, itt a nyílt fórumon tesz ilyen megállapításokat, amelyekbe igen könynyen belemagyarázhat a rosszakarat fenyegetési szándékot is, azt hiszem, túllő azon a célon, amelyet ő maga is gondol és éppen ő, aki megkóstolta, hogy mit jelent a forradalom, aki a saját bőrén érezte a demokrácia diadalának pompás gyümölcseit, kétszeresen óvatos kell, hogy legyen, amikor a divatos demagógia ilyen szokásos szólamait itt a nyilvánosság előtt használja. Azután azt is mondotta még az én igen t, Griger barátom, hogy a nemzetnek a. szegény része, akiket ő akkor pártfogásba vett, — nem tudom, hogy szó szerint idézem-e, mert nem a beszédből veszem, csak azt mondom, amit akkor feljegyeztem, tehát lehet, hogy szó szerint nem ezt mondta, hogv a szegénység, — már t. i. a földhöz juttatandó, — nyugalom után áhítozik, amelyet csak egy állandó otthon és megingathatatlan földtulajdon tud biztosítani. Mondotta pedig ezt a t. képviselő ur annak kapcsán, amikor azt a szellemes összehasonlítást csinálta Bethlen ministerelnök urnák azon mondásáról, hogy a föld és az ön kabátja bizonyos tekintetben egyforma, mert igénye nem lehet sem földre senkiuek, sem az ő kabátjára senkinek. Akkor a t. képviselő ur egy szellemes fordulattal kimutatta azt, hogy amíg a föld állandó olyan objektum, amely nem szaporodhatik, a kabát viszont olyan, amelyet mindenki tud macának csináltatni, — hozzáteszem én: feltéve, ha pénz ve van! (Derültség. Felkiáltások jobbfelől: Jó lesz hozzátenni!), — de azt mondotta akkor a képviselő^ ur, hogy még az a különbség is van e két objektum között: a föld es a kabát között, hogv a föld m Pírmarad, ellenben a kabátot ki lehet fordítani. Nem tudom, hogy ezzel a ministerelnök úrra vaery más politikusra akart-e célozni, ezt a szándékát a kénviselő ; urnák nem ismerem. (Derültség.) Én azonban épen a t. képviselő ui% általam különben nagy