Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-210
152 A nemzetgyűlés 210. ülése 1923. évi december hó 17-én, hétfőn. látnunk ; tudnunk kell, hogy itt egy céltudatos kormány áll az ország élén, tudnunk kell, hogy ez a kormány mit akar ma, mert abból, hogy páratlan napokon, liberális, páros napokon félkeresztény, kiokosodni mi nem tudunk és nem fogunk. Lendvai István : Uralmon akar maradni, ez az egész ! Meskó Zoltán : Legérdekesebb, hogy e közben a kormány az országot a legnagyobb bizonytalanságban tartja. Egy jelszó van most, mert Magyarország mindig a jelszavakon rágódik. A legújabb jelszó : a külföldi kölcsön kérdése. Nekem, erről megvan a magam véleménye, el is mondottam itt a Házban. De hogy mikor az a kölcsön még itt sincs, a kormány már előre is belőle éljen, ezt én túlszerénytelenségnek tartom, ép ugy azt is, hogy amikor fel akarunk szólalni, mindig azzal felelnek : »Ne bántsatok ! Mi lesz a kölcsönnel? Ezt ki kell kapcsolni, ezt nem szabad érinteni, ez nem tartozik én reám, ez a másik ministerre tartozik !« Ez a politika nem megy ! Ezzel ugy vagyunk, mint a régi hadseregben történt künn a fronton, mikor a németek mellett voltunk és egy német vezérkari ezredes azt kérdezte egy hadnagytól : »Hadnagy ur ! Mit csinál ön, ha egy orosz támadás éri az erdő felől ?« »Bocsánatot kérek, — felelt a hadnagy — ez nem az én Abschnittom, ez már a másikhoz tartozik.« (Derültség.) Hat igy, ezzel az Abwälzung der Verantwortlichkeit-tal, a felelősség elhárításával ideig-óráig lehet kormányozni, de ez előbb-utóbb meg fogja magát bosszulni. Lendvai István : Már kezdődik is ! Meskó Zoltán : Ennek a politikának és hogy magyarul fejezzem ki magamat : ennek a Wirtschaft-nak csakis csőd lehet a vége. Lendvai István : De az ország csődje, sajnos S Meskó Zoltán : Pedig ha visszagondolok ennek a kormánynak születésére, ha visszagondolok az egész kormányzópárt születésére, akkor látom, hogy a keresztény agrárdemokrácia jegyében született ugy a kormány, mint előzőleg a pártja. Sokak szemében ez — nem tagadom — egy szerencsétlen, kellemetlen, nem tetsző születési hiba. Én ezt a hibát nagyon szivesen látom ; én ezt a kormányt valóban kereszténynek, azt a többséget valóban kereszténynek, valóban agráriusnak és valóban demokratának szeretném látni a maga teljességében. L°ndvai István : Azóta körülnyirbálták ! Meskó Zoltán : Akadnak, t. Nemzetgyűlés, a párban, a kormányban, akik ezt az irányzatot vallják, de — sajnos — a kormány összetétele a maga egészében ellentmond annak, amitat. többi párt velem együtt annak idején az országban hirdetett. (Ugy van ! a balközépen.) Mert nézzünk szembe ezzel a keresztény politikával ! Legyünk tárgyilagosak, legyünk egészen tárgyilagosak. Mi történt itt a kereszténység egyetemes érdekeivel ? Lendvai István : Erre kiváncsi vagyok ! Meskó Zoltán : Ki adja meg erre a választ ? En nem tudom megadni, mert nem tudom, mit tettek. Talán megadják erre a választ a középosztály nyomorgó keresztényei, vagy választ azoktól a szenvedő, sinylődő keresztény munkáslestvéreinktől várunk ? Ezek nagyon szomorú választ fognak adni, ezek a tisztelt munkások — a keresztény érzésű munkások — azt fogják mondani : ez a kormány nem volt keresztény. Ennek a kormánynak hiányzott a minden keresztény embert jellemző szociális érzéke, mert én kereszténységet szociális érzék nélkül egyáltalában elképzelni sem tudok. (Ugy van ! a balközépen.) Hol vannak tehát azok az intézkedések ? Én azokat egyáltalában nem találom ; keresem, de nem látom. Mikor Lendvai t. képviselőtársam tegnapelőtt interpellált és szóvá tett bizonyos atrocitásokat, szóvá tette az egyetemi ifjak elkeseredettségét, akik nem tudják n3 r ugodtan nézni, hogy ők szenvednek, koplalnak, éheznek, rongyokban járnak, fűtetlen szobákban alusznak és a másik részen a sibervilágnak az egyetemre kiküldöttjei nemcsak hogy jól élnek, de tüntetnek ezzel a j ölelésükkel, akkor azt mondta a belügyminist er ur — szó szerint nem tudom idézni, mert még nem volt alkalmam a naplót megnézni — hogy tanuljon a keresztény ifjúság és akkor majd ő is eléri azt. Gr. Hoyos Miksa : Helyes ! Meskó Zoltán : Bocsánatot kérek igen tisztelt képviselőtársam, én is azt vallom, hogy a keresztény ifjúságnak többet kell tanulnia, . . . Gr. Hoyos Miksa : Sokkal ! Meskó Zoltán : . . . azt vallom, hogy az a keresztény ifjúság csinál keresztény politikái, aki a zsidónak nem a fejét veri be, hanem aki a két kezét a fülére teszi, hogy a tanárt jobban hallja, többet tudjon felfogni, (Helyeslés.) okosabb legyen, mint a zsidó. Elítélek minden verekedést. Nem ma Ítélem el, elitéltem mindig. Azt azonban nem irom alá, amit az igen tisztelt belügyminister mondott : tanuljon és akkor majd vagyona lesz. Azt tapasztaljuk, szomorúan, hogy itt tanulnak sokan, sokat tanulnak és dolgoznak, de vagyont szerezni a mai korszakban csak munka nélkül, a iőzsde körül lehet. (Ugy van!) Ennek a spekulációnak a letörésére kell mindent elkövetnünk, és én arra kérem a t. belügyminister urat, lássa be, — hisz ő maga is megmondhatja, hogy igy van — hogy hiába dolgozik az a tisztviselő az ő irodájában reggeltől-estig, az egyszerű munkás az ő gyárában vagy ipartelepén, a kisiparos az ő műhelyében, épen csak meg tud élni, a gondnélküli biztos, fényűző életmódot, ugy látszik, csak a munkanélküliség, a spekuláció biztosit ja. Lendvai István : Ez öl meg egy országot ! A mindnyájunk zsebére dolgozó spekuláció ! Meskó Zoltán : A belügyminister urnák ez a hasonlata tehát szerény véleményem szerint nem volt egészen találó. Lendvai István : Maholnap bolond, aki becsületes ! Ez a nagy baj ! Meskó Zoltán : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Nekem hangsúlyoznom sem kell, hogy mióta ennek a Háznak, sőt a régi országgyűlésnek is tagja voltam és vagyok, mindig egy irányzatnak, a keresztény irányzatnak voltam, vagyok és maradok a hive. Nem tartoztam 1919-ben a leghangosabbak közé, mert a konjunkturális keresztények túlkiabáltak engem is. Farkas István : Az nekik szokásuk Î Meskó Zoltán : A kurzuspatkányok már menekültek erről a hajóról, amely keresztény vizeken, kifeszitett vitorlákkal, vagy gőzzel haladt előre.
