Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december Kó 15-én, szombaton. 133 határozatnak és a nemzetgyűlési felhatalmazásnak a kormányzat feleljen meg. Ha a kormányzat kételekednék a Kansz. számszerű adataiban, amelyekről magam is szerencsés voltam egyik-másik tekintélyes úrral tárgyalni és amelyeket megismertem, azt fogja látni a kormányzat, hogy a statisztikai hivatal adatai ügy szó Iván száz százalékig fedik a közszolgálati alkalmazottak adatait. Ez máskép el sein képzelhető, mert ez a vezetőség, amely a saját presztizsére és szavára sokat ad, más adatokat nem is adhatott, nem Ls ad és biztositom a kormányzatot, hogy a jövőben sem fog soha sem más adatokat adni, mint amelyek a valóságot fedik. Itt van a tél és a közszolgálati alkalmazottak igen nagy része — egy korábbi interpellációmban rátértem már erre — a téli tüzelőanyagot még mindig nem kapta meg. Itt van a tél. A ministerelnök ur, ha jól emlékszem, sok hónappal ezelőtt Ígéretet tett arra, hogy kedvezményes szövettel fogja ellátni a közszolgálati alkalmazottakat, illetőleg gondoskodni fog arról, hogy a kedvezményes szövettel a közszolgálati alkalmazottak elláttassanak. Nagyon jól tudom azt, hogy ebben a kérdésben épen a közélelmezésügyi minister ur nagy munkát végez, ezért szeretném tudni azt, hogy ebben a kedvezményben tényleg rövidesen részesülni fognak-e a közszolgálati alkalmazottak. Más kérdéssel egyelőre nem kivánok itt foglalkozni bizonyos okok miatt, ezért csak röviden terjesztem elő ez alkalommal interpellációmat a közélelmezésügyi minister úrhoz, akinek altruista felfogásáról, emberbaráti szeretetéről, (Ugy van! Ügy van! balfelől.) a Házon kivül ismerkedtem meg. Nem akarok itt epizódokat felsorakoztatni, tisztán csak azért, nehogy azt mondják, hogy egy ellenzéki képviselő a jelenlegi pénzügyministerhelyettes urnák tömjénez, de itt le akarom szögezni azt, hogy a jelenlegi pénzügyministerhelyettes ur annyi jóindulatot, annyi megértést tanúsított a közalkalmazottak érdekében, hogy nemcsak a minister ur, hanem mi is büszkék vagyunk arra, hogy végre valahára a pénzügyministeri teendőkkel megbízott helyettes minister ur közelebb érzi magát a közszolgálati alkalmazottakhoz, mint minden eddigi elődje. Én a következő interpellációt intézem a pénzügyminister urat helyettesítő közélelmezésügyi minister úrhoz (olvassa): »Van-e tudomása a pénzügyminister helyettesének arról, hogy a közszolgálati alkalmazottak milyen siralmas helyzetben tengődnek ? Hajlandó-e a kormány a közszolgálati alkalmazottak részére a drágasággal szemberi kisebb mértékben megállapított illetményeknek július 1-től elmaradt összege fejében a december havi illetményeket megtéritéskép folyósítani és a jövő hónapban folyósítandó havi illetményt a július hó 1-től bekövetkezett drágaságnak megfelelőleg megállapítani s idejében kiutaltatni ?« Elnök: A közélelmezésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Bud János közél^lmezésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Megnyugtathatom az igen 1. képviselő urat, a t. Nemzetgyűlést, de magukat a közszolgálati alkalmazottakat is, hogy a kormány állandóan a legnagyobb érdeklődéssel viseltetik a tisztviselők iránt. Tudatában van annak, hogy dacára az utóbbi hónapokban történt illetmény-rendezéseknek, a közalkalmazottak és általában a tisztviselői kar a megélhetés NAPLÓ XVIII, tekintetében még mindig nem tud a helyzettel megküzdeni, ha a kormány nem ment és nem tudott tovább menni ezeken a határokon, az nem a kormányon múlt, hanem az országnak gazdasági és pénzügyi helyzetén. (Ugy van! jobbfelől.) Méltóztassanak megnyugvással venni azt is, hogy állandóan rajta tartjuk a kérdésen a kezűnket és hónapról-hónapra foglalkozunk a kérdéssel. Tény az, — és azt el is ismerem — hogy az utolsó hónapokban az illetményrendezések elmaradtak a várakozás mögött, de ez két okban találja magyarázatát: egyrészt rendki vül nehéz olyan megállapítást tenni, amely az összes tényezők figyelembevételével szinte számszerűleg tudja leíixirozni a drágaság alakulását, másrészt feltétlenül egyéb tényezők is hozzájárulnak ahhoz, amint előbb említettem, az ország pénzügyi és gazdasági helyzete. Azonban épen most megint ott állunk, hogy ezzel a kérdéssel komolyan kell foglalkozni. Megint közeledik a hónap vége és én megígérhetem, — mert hisz nem csak én viseltetem nagyon meleg érzéssel a tisztviselők ügyei iránt, hanem azt hiszem nincsen a kormánynak tagja, aki ne viseltetnék hasonló érzéssel — hogy rajta leszünk, hogy olyan megoldás jöjjön létre a következő hónapra, amely az igényeket — figyelembe véve az adott helyzetet — kielégti, A t. interpelláló képviselő ur azonban egy pár olyan problémát is vetett fel, amelyek nem a jövőre, hanem inkább a múltra vonatkoznak, helyesebben a múltból erednek. Én a magam részéről akkor, amikor csak rövid ideig ideiglenesen helyettesítem a pénzügyminister urat, amikor nem ismerem az ő terveit, pedig egy ilyen kérdéssel egész szervesen kell belekapcsolódni a pénzügyi politikába, nem érzem magam felhatalmazottnak és nem tartom lelkiismeretemmel sem összeegyeztethetőnek azt, hogy érdemleges állást foglaljak. Nem tudok más Ígéretet tenni, mint azt, hogy én a magam részéről igenis a kérdéssel addig is foglalkozni fogok, — hiszen foglalkoztam eddig is, mert érintkezésbe léptem a közszolgálati alkalmazottak szövetségével, a ministeriumban is foglalkoztam ezzel a kérdéssel — és ha visszajön a pénzügyminister ur, én az ügy iránti legnagyobb megértéssel fogom neki előadni a tényeket és fogom kérni jóindulatú elbírálását. Meg vagyok győződve arról, hogy a pénzügyminister ur és a kormány mindent meg fog tenni, ami az ország pénzügyi teljesítő képességével és gazdasági helyzetével arányban áll. Ilyen értelemben kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Homonnay Tivadar : T. Nemzetgyűlés ! Én átérzem a pénzügyminister ur ideiglenes helyettesének, a közélelmezésügyi minister urnák rendkívül nehéz helyzetét és átértem azt, hogy ilyen súlyos és igen nagy horderejű kérdésben, amely igen tetemes összeg- igénybevételét kívánná, 24 óra alatt nem tud, mert nem is tudhat intézkedni. De egyszersmind átérzem azt is, hogy a pénzügyminister ur helyettese a közszolgálati alkalmazottak kérdésével komolyan foglalkozik, azt melegen támogatja és az a válasza, hogy a pénzügyminister ur helyettese a pénzügyminister ur hazaérkezése után a kérdést a minisztertanács elé fogja vinni és

r 5őakaratulag fogja támogatni, engem kielégit, mert abban « meggyőződésben vagyok, hogy a 19