Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

94 A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. említenem, hogy számtalan olyan községben, pl. Csanád és Szabolcs vármegyében és egye­bütt is, ahol megindult az eb"arás, —• a minis­ter urnák is tudomása van róla, — már két éve folyik az eljárás, de már a harmadik biró ki­küldését kérik, mert még semmire sem tudtak jutni az eljárás során. Ezek az adatok azt bizo­nyítják, hogy a földreform terén történtek lé­pések, hogy bizonyos számú ember hozzájutott a házhelyhez is, a birtokhoz is, de nem abban az arányszámban, amint annak meg kellett volna történnie, tekintettel arra, hogy a törvényben magában is megállapíttatik az az időtartam, amely alatt a földreformot véére kell hajtani. Erdélyi Aladár: Sok községben azért nem indult meg, mert önként elintézte a birtokos és az igénylő. • Perlaki György: Sok helyen meg azért, mert nincs terület. Kiss Menyhért: A magam tapasztalataiból és a más kerületekben szerzett tapasztalatok­ból megállapítom, hogy ezt a kérdést tisztára politikai szempontból kezelik. Ott, abol nemzet­gyűlési képviselő a sarkára állott, végigkísérte ezt az ügyet, résztvett a bírói kiküldött tárgya­láson és az igény megállapításnál, felkísérte azt az OFB-hoz és azután elment a m. kir. Curia ve­gyes bíróságának tárgyalására, ahol az árakat megállapították, szóval, ha minden fázisánál jelen volt, ott feltétlenül végre lehetett hajtani ezt a törvényt is és e törvény értelmében is házhelyet és földet is lehetett kiosztani. Mivel azonban több ezerre megy azoknak a községek­nek száma, amelyekben nem indult meg az el­járás, feltétlenül azt kell következtetnünk, hogy ha politikai szempontokból is, de többen, na­gyon sokan voltak olyan képviselők, akik nem tartották közérdeknek, nem tartották szüksé­gesnek, hogy ezt az eljárást gyorsan, precízen és komolyan végrehajtsák, hanem szabadjára hagyják a kérdést, hagyták, hogy a dolog ugy történjék, mint ahogy ez a mostani adminisz­trációs viszonyok között Magyarországon tör­ténni szokott A másik vád, amely több képviselő részéről felállíttatott, hogy hangoztatták a többtermelés elvét, hangsúlyozva, hogy a földreformtörvény és a novella veszélyezteti a többtermelést. Vol­tak azután többen olyanok is, akik azt mondot­ták, hogy nincs is elég földterület Magyaror­szágon, amelyből a földreformtörvényt végre­hajthatnák. Erre vonatkozólag a legesleg­utolsó statisztikai kimutatást Beck Lajos kép­viselőtársunk állította össze, ahol ő az ezer hol­don felüli nagy gazdaságok számát 19,534.472 katasztrális holdban állapítja meg. Ezeknek termőterülete 18,572.000 hold, ami az ország ösz­szes termő területének 39-9%-át képezi. Igaz, hogy ebben a területben 9,474.000 katasztrális hold erdő is benfoglaltatik, mégis aránytala­nul igen nagy az a terület, amely kevés nagy­birtokos kezén van. Ezek a szigorú számok te­hát megdöntik azt a tételt, hogy Magyarorszá­gon nem áll elég föld rendelkezésre a földbir­toktörvény végrehajtása céljából. Egy másik statisztikai megállapításra is kiyánom az igen tisztelt Nemzetgyűlés figyel­mét felhívni, amelyet Baross János képviselő­társunk állított össze. Ö ugyanis indítványt terjesztett be,- amelyben kívánja a hitbizományi birtokoknak megreformálását. Hogy ez meny­nyire közkivánság ma Magyarországon, azt ő statisztikai adatokkal bizonyítja be. Tudni­illik az a sajnálatos körülmény áll fenn, hogy Magyarországon a hitbizományi birtokok épen a fajilag legtisztább vármegyék területén hu­évi december hó 15-én, szombaton. zódnak keresztül. Megállapítja azt, hogy a 63 vármegyés országnak 20 olyan vármegyéjében vannak a hitbizományok, amely vármegyék lakosságának 95%-a fajmagyar emberekből tevődik össze. Addig, amig Magyarország a 63 vármegyés régi keretek között élt, természetes dolog, hogy a fajmagyarság nem érezte a hit­bizományok óriási súlyát, de ma, amikor ez a körülmény megszűnt, még sokkal nagyobb mértékben érzi, mert expanzivitása nincs, mert hiszen, ha a nép terjeszkedni, földet vásárolni akar, mindig szemben találja magát a nagy­birtokkal. Épen Csongrád városában tapasz­taltam, amelynek tiszta fajmagyar lakossága van, hogy akkor, amikor a földreformtörvényt ismertettük, egy ott levő magyar munkásem­ber azt mondotta, hogy náluk nem hajtották végre a földreformot. Tekintettel arra, hogy a terület képviselőjének hatalmában állana, hogy ezt megsürgesse, érdeklődtünk aziránt, hogy miért áll fenn mégis ez a helyéét, amire azt a feleletet kaptuk, hogy az ottan elhúzódó gróf Károlyi-féle hitbizomány területéből semmit sem vettek el. Nem egészséges, nem célszerű, nem nem­zeti álláspont fentartani azt az állapotot, hogy egyes családok kezében, mint például a gróf Károlyi-féle család kezében 80—90 ezer katasz­trális hold terület van, sőt sokkal több más családok birtokában. Mégis csak áll í ÏZ cl ;étel, hogy Magyarországon nemcsak hogy nem igazságos és egészséges a földbirtokelosztás, hanem hogy ezen az állapoton mindenképen változtatni kell. Épen nemzeti szempontból szükséges ez. Baross János felsorakoztatja, hogy a tót, oláh és szerb gazdasági vidékeken maga a törpebirtokosság sokkal kedvezőbb helyzetben volt, mint a magyar. Épen azért gaz­dasági és népességi szempontból is feltétlenül nagy érdekünk az, hogy a magyar nép zömét földhöz juttassuk, megerősítsük és felfejlesszük. Erdélyi Aladár: Történelmileg ez a török hódoltság következménye. Kiss Menyhért: Ez pedig másképen nem lehetséges, csak ugy, ha azoknak az emberek­nek, akiknek nincs másuk, csak munkakedvük, munkaalkalmuk sincs, lehetővé teszik, hogy a földeken elhelyezkedjenek. T. képviselőtársamnak a török hódoltságot méltóztatott emlegetni, ennek pedig 450—500 esztendeje hogy vége van. Budavárát már ré­gen visszafoglalták és a török veszedelem már régen nem fenyeget Magyarországon. Ha mi ma nagyobb nemzeti feladatok elé akarjuk állítani a mi jó magyar népünket, akkor feltétlenül megelégedetté kell tenni a népet, hogy érezze azt, hogy van mihez ragasz­kodnia, van mit védelmeznie és szeretnie eb­ben az országban. Ebben a tekintetben ma kü­lönösen a XX. században a magyar népben bizonyos materialista felfogás uralkodik, és ezt meg is lehet érteni, mert amikor a Kárpátok szurdokait a régi liberális politika megnyi­totta és egy idegen elemet eresztett be az or­szágba, ugyanakkor a Cunard Line hajói milliószámra szállították ki a magyar népet, úgyhogy ma Ohió államban és az Egyesült­Államok más kisebb államaiban kétmillió dol­gozó magyar ember él, és oda vándorolt ki Magyarországról azért, mert itten a gazdasági élet feltételeit nem tudta megtalálni. Még ma is viszik ki őket, és ha mi ezt a magyar kiván­dorlási kérdést, ezt a nagy problémát meg akarjuk oldani, akkor híven Polónyi Gézának és Sebess Dénesnek és a többi agrárpolrtiku­soknak előttem fekvő könyveihez és kiniutatá­1 saihoz egyetlen egyet kell tennünk: a föld-

Next

/
Thumbnails
Contents