Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-201

326 A nemzetgyűlés 201. ülése 1923, be akarta váltani a kormány. Prónay Pál nem vállalta ezt az állást. Erre a honvédelmi minister ur megint bizonyos feltételek és kautélák mellett csapatparanesnoksággal is hajlandó lett volna megkínálni. Ez azért nem történt meg", mert Prónay Pál azzal a kívánsággal állt akkor elő, — s kérem az összes jelenlevő urakat, akik valaha katonák voltak, tessék elbírálni ezt és tessék megérteni belőle, hogy mi történt tovább — hogy mindazokat a tiszteket, akik alatta szolgáltak az ő zászló­aljánál s akiknek egy részéről időközben kitűnt, hogy egyáltalában sohasem voltak tisztek. (Derült­ség a szélsőbaloldalon.) hanem ezt a jelleget bito­rolták, másrészt időközben mindenféle kihágások folytán katonai biróság elé kerültek és elitéltettek vagy elbocsáttattak, mind újra alkalmazzák. (Zaj.) Peidl Gyula: Ez csak logikus! Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : Nagyon természetes, hogy ezek után nem követ­kezett be többé az a pillanat és az az állapot, amely­ben Prónay Pált újra alkalmazni lehetett volna a nemzeti hadsereg kötelékében. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az igen t. képviselő ur azt is kifogásolta, hogy Prónay Pál ellen nem indult meg a becsület­ügyi eljárás abból a bizonyos ügyből kifolyólag. Prónay Pál alezredes ellen nagyon sokféle becsület­ügyi eljárás van folyamatban. Nem egy, hanem ha jól emlékszem, 16 vagy 18 becsüietügy. van még ma is, azaz hogy volt még egypár nappal ezelőtt folyamatban. Ma már nem folyik, mert Prónay Pál nem alezredes többé, mert nem a honvédség tagja többé. (Felkiáltások a jobb­oldalon: Na tessék!) Propper Sándor : Akkor miért szerződnek vele? Szilágyi Lajos : Kérdeztem, hogy az-e. (De­rültség a jobboldalon és a középen. Elnök csenget.) Létai Ernő: Igenis, kérdezte! (Zaj a jobb­oldalon.) Kószó István: Akkor miért csapott be ben­nünket egy másfélórás beszéddel? A honvédelmi minister úgyis megmondta volna neki, ha meg­kérdezte volna! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő érák. Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Ami azt illeti, hogy azt mondja a t. képviselő ur, hogy senki sem tudja, hogy mi Prónay Pál. . . Lendvai István: Ö maga sem tudja! Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : ... egészen tiszta sora van a dolognak. Prónay Pál elbocsátását kérte a nemzeti hadseregből 1921 őszén. Ennek következtében akkor természetsze­rűen nem volt a nemzeti hadsereg tagja. Egy­pár hónappal rá ő maga kérte, hogy mivel illeté­keket huz és nem tudja, hogy mi, alezredes-e, nem alezredes-e, helyzete tisztáztassék. Ekkor an­nak az elbírálásnak alapján, hogy egy katona, aki sok szolgálatot tett hazájának, ha jutalmazható, jutalmazandó, közöltetett vele, hogy igenis, meg­tartatott, újból az akkori nemzeti hadsereg tiszt­jei közé soroltatott, de átmeneti állományba he­lyeztetik, ugy, mint valamennyi többi tiszt, aki elbocsáttatott. Ennek alapján folytak ellene to­vább az összes beesületügyek. A legutolsó fázisa ennek a dolognak az, hogy Prónay Pál maga kérte újra a nemzeti hadsereg kötelékéből való elbocsátását. Mielőtt ennek a kérésének elég tétetett, közöl­tetett vele, hogy amennyiben fen tartja ezt a kéré­sét és elbocsáttatnék a honvédség kötelékéből, akkor tiszti rangja és jellege is természetszerűleg meg­szűnik és nem jogosult többé az egyenruha viselé­sére. Ez tehát ma Prónay Pál állapota a honvéd­séggel szemben. J évi december hó 5-én, szerdán Még egy megjegyeznivalóm van az igen t. képviselő ur beszédére. A t. képviselő ur t. i. ne­hezményezte, hogy a kormányzóság »nemzeti had­sereg^alapjából egészíttetik ki Prónay Pál nyug­díja a teljes illetékekre. Ez a »nemzeti hadsereg«­alap annak idején közadakozásból gyűjtetett össze, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) a nemzeti hadsereg első felállítására, felszerelésére, illetmé­nyeinek kifizetésére. (Ugy van! Ugy van! a jobb­oldalon.) Ennek az alapnak nagyon gyér maradványai kezeltetnek ma már a kormányzóságnál, és azt hiszem, hogy mindenki indokoltnak fogja találni azt, hogy egy ember, aki, mint már ismételve mondtam, olyan szolgálatokat tett, mint annak idején és maga heisren Prónay Pál, ebből az alapból jutalomban részesittessék, minthogy egyéb­ként megélni sem tudna. Nemes Bertalan : Nem is kell indokolni, hogy miért ! Peidl Gyula : Ugy van, a Kornhauser-eset­ből kifolyólag teljesen rászolgált! (Zaj.) Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : Egyébként kérem válaszom tudomásulvételét, amellyel azonban nem kívánok a ministerelnök ur válaszának elébe vágni. (Helyeslés a jobbol­dalon és a középen. Zaj a bal- és a szélsőbalol­dalon.) Szilágyi Lajos: Félreértett szavaim értelmé­nek megmagyarázása címén kérek szót. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nem végleges válasz! Most nincs joga szólni! Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Milyen címen kíván a képviselő ur szólani? Szilágyi Lajos: Mivel interpellációmat a mi­nisterelnök úrhoz intéztem, csupán félreértett sza­vaim helyreigazítása címén van jogom szólani. Természetszerűen más módon nem illet meg a szó, mint hogy félreértett szavaim valódi értelmét kívánom megmagyarázni. Elnök: A képviselő urat a szó megilleti. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Minket nem érdekel az, hogy beállt-e a kötelezettség a kor­mány részéről, hogy teljesítse az államokmány­ban vállalt kötelezettségét Prónay Pállal szemben, igen vagy nem? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez minket nem érdekel, még kevésbé pedig ér­dekel az ... Kószó István: De el van intézve ez az ügy. Peidl Gyula : Nagyon érdekesen van elin­tézve. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Szilágyi Lajos : Ha egyszer eltávolítását kíván­tuk, akkor most nem lehetünk abban a helyzet­ben, hogy most ténylegesitését szorgalmazzuk. Senki ilyen irányú kívánságot az ellenzék részé­ről soha nem hangoztatott, a t. honvédelmi minis­ter ur tehát félreértett engem ebben a tekintetben. (Zaj. Derültség a jobboldalon és a középen.) Minket az érdekel, hogy milyen kiváltságos eljárást tanúsított a kormány ezzel az alezredes úrral szemben. Ezt kifogásoljuk és azt mondot­tuk, hogy ez törvénytelen és szabálytalan. Válto­zatlanul fentartom, hogy törvényeken túltették magukat, szabályokon túltették magukat (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és Prónayval formális szerződést kötöttek, amit törvényeink nem ismernek, katonai szabályaink nem ismernek, és nagyon szomorú volna annak a hadseregnek a fegyelme, (Zaj. Elnök csenget.) amelyben ilyen szerződési formák még precedens gyanánt is egyetlen tagjával szemben is alkalmaztatnak (Zaj. Elnök csenget.) Ami a t. minister urnák azt a kijelentését illeti, hogy a katonatisztek járandóságai .. . Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztas-

Next

/
Thumbnails
Contents