Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-191
A nemzetgyűlés 191. ülése 1923. < elő niéltóztatik-e terjeszteni az interpellációt, vagy nem 1 ? Szakács Andor: Igen. Elnök: Tessék akkor megkezdeni. Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! Már nem először emelem fel szerény szavamat a magyar törvényhozás termében annak a mozgalomnak tárgyában, amely hovatovább erősödik Magyarországon és a közvéleményben azt a meggyőződést akarja elplántálni, hogy IV. Károly boldogult királyunk legidősebb fia Magyarországnak alkotmány és törvény szerint örökös királya. Horváth Zoltán : Abszurdum ! Szakács Andor : Nemrégiben, ennek az évnek tavaszán egy gyászmise miatt szólaltam fel,.. . Bessenyey Zenó (a távozó Rakovszky Istvánhoz) : Tessék bennmaradni ! Tessék meghallgatni! Rakovszky István : Ha parancsolja, visszajövök ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szakács Andor : . .. amelyet a boldogult király lelkiüdvéért tartottak. Itt még tényleg megállhatott az a beállítás, hogy egy olyan uralkodónak a halála után, aki tényleg Magyarország trónusán ült, az uralkodó lelkiüdvéért tartanak engesztelő szentmisét, gyászistentiszteletet és azon megjelennek mindazok, akik kegyelettel emlékeznek vissza az uralkodó szemétére és uralkodásának idejére. Horváth Zoltán : Október 6-án nem jelennek meg ! Meskó Zoltán : Az nem gyászünnep, azok csak vértanuk voltak, szegények ! Nagy Ernő : Inkább, mint Károly ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szakács Andor: Most azonban olyan templomi ünnepélyről van szó, amelyet a boldogult király legidősebb fia születésének évfordulóján rendeztek és amely istentiszteleten olyan momentumok is merültek fel, amelyek a templomi istentiszteletek keretén túlmenve egyenesen a politika terére csapnak át. Ismét kijelentem, — tartozom ezzel a kijelentéssel — hogy én tisztelem és becsülöm azoknak a polgártársaimnak és képviselőtársaimnak felfogását, akik talán abban a meggyőződésben vannak, hogy Magyarország boldogulását a Habsburg-uralkodás visszaállításával érhetik el. Huszár Elemér: A jogfolytonosság! Szakács Andor: Ez politikai meggyőződés lehet és miután én a magam meggyőződése számára a jóhiszeműség elismerését kérem a más meggyőződésüektől, a más meggyőződésüek teljes jóhiszeműségét én is koncedálom és tisztelettel hajlom meg vélekedésük előtt. Ez az istentisztelet azonban túlment egy ilyen meggyőződésnek egyszerű nyilvánításán, túlment magának az egyházi kegyeletnek keretein is. Amint mondottam, ez valóságos politikai tüntetés jellegét öltötte magára. Horváth Zoltán : Ugy van röpcédulákat osztogattak ! Szakács Andor : Már ennek az ünnepélynek beharangozása is olyan volt, hogy a sajtóban ökölnyi betűkkel hirdették, hogy november 20-án II. Ottó királynak, Magyarország örökös királyának születésnapján főpapi mise lesz a Szent István Bazilikában. Azok a sajtócikkek, amelyek az ünnep jelentőségét méltatták, azt az álláspontot juttatják kifejezésre, hogy a királykérdés Magyarországon egyáltalában nem is létezik, a királykérdés meg van oldva, a trónnak meg van a törvényes, alkotmányos örököse és hogy II. Ottó néven IV. Károly királynak legidősebb fia kétségbevonhatatlanul minden körülmények között királya is lesz Magyarországnak, illetőleg ma is már király... évi november hó 21-én, szerdán. 65 Rakovszky István : Már az ! Szakács Andor : ••• és tényleg uralkodni fog akkor, ha Szent István koronájával őt felavatlak ! Az egyik cikk azt mondja (olvassa); »Királyunk ő. Királyunk vérségileg. Királyunk törvényileg. Királyunk az ezer éves, önmagához mindig hü alkotmányunk alapján. Királyunk a magyar becsületesség és lovagiasság alapján, (Zaj a szélsőbaloldalon) és ha nem volna királyunk ezen az alapon, az volna ezerszer is, mert magyar szivek szeretete, egy nagy történelmi tragédia komorsága avatta, szentelte királlyá. Horváth Zoltán : A grófok szeretete ! Rakovszky István : Én nem vagyok gróf és szintén szeretem. (Derültség.) Horváth Zoltán: Vannak kivételek! Rakovszky István : És ismerek grófot, aki nem szereti! Szilágyi Lajos: Egy másik gróf meg kiadta az ellenségnek. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Barthos Andor : Már elég volt a tekintélyek lejáratásából! Hagyjanak fel egyszer ezzel. Szakács Andor (továbbolvassa) : »Nekik — t. i. elszakitott véreinknek — nekünk és mindenkinek ő a királya. Senki más.« Horváth Zoltán; Hallatlan! Ez már törvénybe ütközik ! Lingauer Albin: És mikor azt mondták, hogy kirúgják mint egy rossz cselédet, az nem ütközött törvénybe! (Zaj.) Szakács Andor : Az Uj Nemzedékben^ jelent meg ez a cikk. A másik cikk, amely az Uj Nemzedék testvérlapjában, a Nemzeti Újságban jelent meg, ezeket mondja (olvassa) : »Hűséggel várunk — ez a mi szavunk, amely erős zengéssel kiált a messzeségbe ezen az ünnepen, amikor az örökös király Isten kegyelméből tizenegyedik életévét betölti. Ez volt forró üdvözletünk akkor is, mikor mag kellett állapitanunk, hogy a vis major megakadályozta az örökös királyt abban, hogy megdicsőült atyjának halála után fél évvel megkoronáztassa magát Szent István koronájával, kiadja a hitlevelet és letegye a koronázási esküt. És ezt ismételjük ma is, amikor II. Ottó születése napján a nemzeti imádság száll a királyok királyához, Mag5 r arország örökös királyának boldog életéért és a király Magyarországának boldog jövendőjéért.« Horváth Zoltán: Hallatlan! Szakács Andor (olvassa): »Az októberi lázadás szerencsétlensége, a külföldről fenyegető beavatkozás megalázása megakadályozhatták a királyi hatalom tényleges gyakorlásában IV. Károlyt, a martirkirályt, de nem tudták megölni az Isten akaratából rendelt s a nemzet akaratából származó jogot, amelyet méltán és tisztán hordoz tovább II. Ottó, hogy amidőn az idők teljessége elérkezik, Szent István koronájának sérthetetlenségében ülhessen a trónra, amely a verség, a törvény és a történelmi igazság szerint megilleti. Ez a nap pedig el fog következni s ezért várunk mi nyugalommal.« Homonnay Tivadar: Jó volt felolvasni, mert megérdemli, hogy a naplóban megállandósittassék ! Szakács Andor: Ilyen cikkek előzték meg azt az ünnepi istentiszteletet, amely a Szent István Bazilikában november 20-án ment végbe. Az erről szóló tudósításokban, ahol a notabilitások gyülekezéséről van szó, többek között a következőket olvasom (olvassa): »A tábornokok közül elsőknek érkeztek gróf Bissingen Nándor, Balázs Béla, Kudelka, Fanz (Felkiáltások a szélsóbaloldalón! Fajmagyarok!), báró Szurmay Sándor és Czitó altábornagy . . . Rakovszky István: Éljenek!
