Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-206

A nemzetgyűlés 206. ülése 1923. évi december hó 12-én, szerdán. 455 Hajlandó-e a belügyminister ur Guláesy István alispán ellen az 1917. évben elrendelt fegyelmit megelőző vizsgálatot lefolytatni és befejezni ! Hajlandó-e vizsgálatot inditani az iránt, hogy Guláesy István nagy vagyonát honnan és miként szerezte ? (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalort.) A kereskedelemügyi minister úrhoz a következő interpellációt vagyok bátor intézni (olvassa): »Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy csonka Bereg megyében egész nyáron, őszön, sőt még most is utat csináltatnak a néppel, ahova minden 18—60 éves embert csendőrrel kihajtanak és semmit nem fizetnek érte? Állítólag egyesek vagy semmit, vagy aránytalanul kevesebb munkát végeznek, mint mások. Hajlandó-e a minister ur szigorú vizsgálatot inditani ezen utépitési ügyben és a vizsgálat eredményét a nemzetgyűlésnek bejelenteni?« A földmivelésügyi minister úrhoz a következő kérdéseket intézem (olvassa) : »Van-e tudomása a földmivelésügyi minister; urnák arról, hogy csonka Bereg megyében Barabás, Gelénes és Vámosatya községek között, továbbá a Guláesi-határban egy kanálist vájatnak a néppel, ahova minden 18—60 éves embert csendőrrel hajtanak ki, és semmit nem fizetnek érte ? Állitólag egyesek vagy semmit, vagy aránytalanul kevesebb munkát végeznek, mint mások. Hajlandó-e a minister ur szigorú és sürgős vizsgálatot inditani ezen ügyben és a vizsgálat eredményét a nemzetgyűléssel közölni ?« A pénzügyminister úrhoz a következő kérdésem van (olvassa) : »Beregsurány közságben Horváth István százados, vámőrparancsnok, Pozdora János beregsurányi gazdaembert összeverte. Hajlandó-e ebben az ügyben a pénzügyminister ur szigorú és sürgős vizsgálatot inditani s a századost a megérdemelt büntetésben részesiteni és erről a nemzetgyűlésnek jelentést tenni ? (Helyeslés és tam a bal- és a szélsőbaloldalorí.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a belügy-, kereskedelemügyi-, pénzügy- és földmivelésügyi minister uraknak. Szólásra következik : Perlaki György jegyző : Eckhardt Tibor ! Eckhardt Tibor : Igen t. Nemzetgyűlés ! Több mint egy éve annak, hogy ismételten alkalmat kerestem arra, hogy a felesleges behozatallal szemben ott ahol módom volt, állást foglaljak, valamikor még az egységes párt keretein belül, azután népgyűléseken, sajtóban és minden alkalommal, ahol nekem erre mód adatott, mert az a felfogásom — és ezt nagyon konkrét tényekre, statisztikai adatokra, valamint az Ausztriában immár bevált példára alapitom, — hogy egy nemzeten nem lehet segíteni addig, mig az illető nemzet többet fogyaszt, mint amennyit produkál, amig többet vásárol a külföldön, mint amennyit a külföldnek elad. Egy országnak és egy államnak háztartása pontosan azonos szabályok és elvek szerint igazodik, mint a magánosok háztartása, és ha én többet költök, mint amennyit kerekek, matimatikai bizonyossággal tönkre kell mennem. Ez az az elv, amelynek következtében állandóan iparkodom! napirenden tartani ezt a kérdést, és ez az az elv, amely engem most is felszólalásra késztet, mert ugy látom s a sajtóban NAPLÓ XVII. ismételten és bizonyos rendszerességgel megjelenő közlemények arra a tényre engednek következtetni, hogy itt bizonyos változások, bizonyos módosítások vannak folyamatban, vagy legalább is szóbakerültek olyan intézkedések, amelyeknek netalán való elrendelését a magam részéről csak a legnagyobb aggodalommal tudnám szemlélni. T. Nemzetgyűlés ! Hogy azokra a témákra hivatkozzam, amelyekről szó lehet, csak röviden akarok rámutatni azokra az ismételten megjelenő újsághírekre, amelyek a textilbehozatal fokozásáról emlékeznek meg. Különböző kötött és szövött áruknak behozatalát akarják engedélyezni azon a címen, hogy a belföldön ezekben a cikkekben áruhiány van. Szó van kalap, kész bőrbehozatalról, a papirbehozatal fokozásáról, a gyarmatáru behozatalának fokozásáról, sőt legutóbb valóságos megdöbbenéssel olvastam arról, hogy a szőnyegérdekeltség a perzsa szőnyegek behozatalának ujabb engedélyezését talán már ki is eszközölte volna. Szó van továbbá újból luxusautók behozatalának engedélyezéséről is. Mindezeket a dolgokat illetőleg pedig szerény és tiszteletteljes véleményem az, hogy magam is nagyon szeretem ezeket a tárgyakat; nagyon örülnék, ha módja volna a magyar népnek és az országnak ezeket a cikkeket teljesen szabadon behozni és az árukat megfizetni. A mai helyzetben azonban, amikor az ország kormánya és ministerelnöke azzal_ van elfoglalva, hogy deficitünk fedezése céljából immár a külföldtől vegyen egy terhes és rendkívül súlyos kölcsönt, melynek feltételei olyanok, hogy azok ennek a Háznak legalább egy részét — tndom — mélységes aggodalommal töltik el, mondom, amikor^ az a helyzet, hogy valóban nem tudjuk a bevételeinkkel fedezni a kiadásainkat, felfogásom szerint nem az igények kiterjesztéséről, nem ujabb fölösleges, vagy legalább is nélkülözhető behozatalok engedélyezéséről kellene tanácskoznunk, hanem itt a törvényhozásban, a kormány irodáiban. társadalmi egyesületekben, népgyűléseken és mindenütt, ahol alkalmunk és módunk van törvényhozói, oktató vagy irányító szerepet betölteni, az a kötelességünk kellene hogy legyen, hogy ezekkel a behozatalokkal szemben határozottan és erélyesen állást foglaljunk, hogy az igényeknek törvényes és önkéntes, saját akaratunkból származó korlátozását is tőlünk telhetőleg előmozditsuk és odatörekedjünk, hogy csak oly tömegszükségleti cikkek jöjjenek be ebbe az országba, amelyek a magyar nép igényeinek kielégítéséhez feltétlenül és múlhatatlanul szükségesek. Jöjjön' be az a nyersanyag, amely itthon iparilag feldolgoztatik; jöjjenek be azok az anyagok, amelyekben —- sajnos — a trianoni határ megvonása következtében ma külföldi importra feltétlenül szükségünk van : a só, szén, vas, fa és egyéb ilyen nélkülözhetetlen anyagok, de hogy mindazok a cikkek behozassanak, amelyeket valamikor talán nélkülözhetetlennek is éreztünk, amelyekre nézye azonban már a háborn tanulságai és az azóta bekövetkezett még nagyobb nyomorúság megtanított mindannyiunkat, hogy le lehet és le kell róluk mondanunk, ha ennek az országnak érdeke megköveteli, az felfogásom szerint káros. A normális állapotok helyreállítását itt nem azzal a struccpölitikaval mozdítjuk elő, ha látszólagos jólétet teremtünk és annak a néhány ezer exisztenciának, akik vágynak ezekre a luxuscikkekre, módot és alkalmat adtunk arra, hogy ezeket az igényeiket kielégítsék, hanem normális helyzetet és gazda65