Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-206

442 A nemzetgyűlés 206. ülése 1923. évi december hó 12-én, szerdán. mód arra, hogy egy kis bérletföldet kapjak, vagy pláne, hogy az országban örök tulajdont szerezhessek. A kivándorolt magyarság nagyrésze ezt mondja és ha kivánja a képviselő ur, össze is hivhatjuk őket ott kinnt a külföldön gyűlésre, hogy mondják meg, mi a legfontosabb oka a kivándorlásnak. Azt fogják mondani, hogy legelső sorban a földbirtokreform hiánya és csak másodsorban következik Magyarország egyéb állapota, mint például a közigazgatás féktelenkedése, amelynek basái őket kivándorlásra kényszeritik. Rothenstein Mór: Ezek a tulajdonképeni urak. Drozdy Győző: Kivándorlásra kényszerült a nép nagy tömege, mert a zsellérnek,^ amely ma az ország lakosságának legtekintélyesebb százalékát teszi, egyetlen jövedelme úgyszólván a napszám. Azonkívül alig van valamije. Gaal Gaston: Az aratás! Drozdy Győző: Tényleg, az aratás is, tehát az aratás és a napszám. Azonban bizonyos, hogy a földbirtok nem tud a zsellérnek^ annyi munkát adni, amennyiből egész éven át megélhetne, már pedig igazságos, becsületes társadalomban, ahol a szociális törvényalkotás nemcsak divat, hanem ahol komolyan is foglalkoznak azzal, biztositani kellene azt, hogy hat napi becsületes munkájával minden ember annyit kereshessen, hogy abból a hetedik napon ő másra és családja megélhessen. Klárik Ferenc: És ruházkodhasson és fejlődhessék. Drozdy Győző: Nekünk nem azért kell a földreform, mert gyűlöljük a nagybirtokot, nekünk nem azért kell a földbirtokreform, mert azt látjuk, hogy más országokban nincs ily nagy aránytalanság. Egyedül azért kell nekünk a földbirtokreform, mert népünk szenved és éhezik. Ha az igen t. nagybirtokos urak tudnak nekünk^ más^ megoldást nyújtani arra. hogy a nép éhségét és szenvedését megszüntessék, hajlandó vagyok a magam részéről még a mai napon levenni a földbirtokreform kérdését a napirendről és kijelentem, hogy soha sem fogom kinvitni ennek érdekében a szájamat. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ezzel már nem értek egyet! Drozdy Győző: Ha azt látom, hogy az országban nincs éhező nép, amely végre is kivándorolni kényszerül... Gaal Gaston: Hát Budapesten nincs éhező népi Ossza fel a házakat, a bankokat* adja oda aranyóráját! Drozdy Győző :... Kijelentem, hogy oly nagyszámú éhező, mint falun, nincs. A falusi földmunkás szenved legtöbbet az országban. A falun van a legnagyobb éhség. Menjünk csak Békésbe, Csongrádba, ott ezerszámra vannak a nagybirtokok tövében emberek, akiknek már ma sincs kenyerük. Mi hajlandók vagyunk a földbirtokreformot lezárni ezzel a törvénnyel és ezzel a novellával akkor, ha . . . Gaal Gaston: Nem kell lezárni! Drozdy Győző:... ha a magyar nép számára más megélhetésről gondoskodunk. Gaal Gaston: Lezárni nem kell, csak a költségeit az ország viselje, nem pedig egy osztály! Drozdy Győző: Természetes! Magától értetődik! Csik József: Aki birja, az viselje! Gaal Gaston: Ez kommunizmus! Az egész ország viselje! Elnök: Csendet kérek! Neubauer Ferenc előadó: A vagyonváltságot a képviselő ur megszavazta! Drozdy Győző: Hajlandók vagyunk a földreformot levenni a napirendről, mihelyt ezt a törvényt és a novellát végrehajtják, ha a nagybirtokososztály a saját erejéből a saját birtoktestén berendezkedik iparra. Somssieh László gróf az Omge. utolsó ülésén mondotta azt, hogy felszólítja a gazdatársadalmat, a nagygazdákat, hogy a maguk nyerstermékeinek ipari feldolgozásával is foglalkozzanak. Ha ezeken a széles nagybirtokokon gyárkémények fognak füstölögni, ha a nagybirtokokon ipartelepeket látunk, ugy amint az a külföldön van, akkor nincs szükség földbirtokreformra, akkor nem lesz éhes nép. Mert a nép csak kenyeret akar, csak megélhetést követel. Amint Amerikában is láttam, a nép sokkal szivesebben dolgozik az ilyen ipartelepeken, a gyárakban, mint kint a farmokon. Ha a népnek más téren, ipari vagy kereskedelmi téren is adnánk megélhetést, azt hiszem, ebben az országban sem lenne oly nagy veszedelem az, hogy ma egy-két családnak kezén van az ország harmadrésze. Én tehát azt a komoly ajánlatot terjesztem itt az igen t. nagybirtok elé, hogy gondolják meg, fontolják meg a dolgot és ha földjüket meg akarják menteni, minél előbb rendezkedjenek be a nagyipari kultúrára. Az igen t. kormánynak is figyelmébe ajánlom, hogy a szociális törA^ényalkotás első törvényének annak kell lenni, hogy az ilyen nagy vagyonok tulajdonosát esetleg kényszereszközökkel is kötelezni kell arra, hogy a környéken lakó nép számára uj ipartelepek- gvárak felállításával munkaalkalmakról, kenyérről gondoskodjék. Halász Móric: Kényszer utján termelni nem lehet! Soha sem lehetett! Drozdy Győző: Ha a nagybirtok ellátná munkával a népet, ha annak megélhetését biztositani tudná, nekünk nem kellene földreform. Halász Móric: Akkor is beszélnének róla! Drozdy Győző: De amint a saját kerületemben megfigyeltem az egyik hatezer^ holdas nagybirtokon, hogy milyen a nép ellátása, a következő megállapítást tettem: január hónapban ez a hatezer holdas nagybirtok a környékező közsésrek lakosai közül 50 embert foglalkoztatott, februárban 50-et, márciusban 120-at, ánrilisban 80-at, májusban 120-at, júniusban 100-at, júliusban 380-at, augusztusban 410-et, szeptemberben 80-at, novemberben 70-et, decemberben 4-et. 5-öt. Ha ez a hatezer holdas nagybirtok, amelynek tövében 8—4 falu van, átlag 100 embert is fos-lalkoztatna állandóan, akkor mondják meg nekem, ielent-e az valamit, ha 2—3—4000 ember közül 100-nak ad munkát a község tövében lévő nagybirtok? . . . Hadász Móric: Hány gazdasási, cseléd vanl Drozdy Győző:... hiszen akkor mée* 2000 család marad munka, kereset nélkül és télen a lakosság 7

's-a keresőképtelen, annak nincs egyáltalán munkaalkalma, fele« földet egyáltalán nem kaphat, harmadosát rseditr csak óriási nagy megszorításokkal kan. Mondják meg nekem tehát az igen t. nagybirtokosok, hogy ha a földreformról hallani nem akarnak és azt le akarják zárni, el lehet-e képzelni ennek a kérdésnek megoldását máskénen, mint ugy, hogy vagy ipart és kereskedelmet adunk ennek az országnak, ho^v a népnek legyen ott foglalkozása, megélhetése, vagy pedis" ugy, hogy ezeket a hatalmas, nagy tizezer holdakat fogjuk megbontani és nem ingyen, mert erről sohasem volt szó, nem a magántulajdon elvének megsér-