Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-206

-138 A nemzetgyűlés 206. ülése 1923, kosságot, hogy az entente-nál árulkodott ; kapcsolatot hozott a földreform és a kölcsön között és azon dolgozott, hogy az entente-bizottság, amely itt volt, ne adion kölcsönt, amenynyiben a novella keresztül vitetik. Ennek a cikknek igen erős kitételei vanaiak, olyannyira, hogy igen sokan osztályelleni izgatást látnak benne. A cikk engem is megemlít, hogy a »Magyarság« című lap vezércikket irt erről a kérdésről. Somssich gróf, az Omge. elnöke elment akkoriban a ministerelnök úrhoz és reparációt kért. A ministerelnök ur a reparációt megígérte. Elment a földmivelésügyi minister úrhoz is, aki szintén minden reparációt megígért, a reparáció azonban — már amennyire én tudom —

r nem történt meg, mert hiszen a rákövetkező héten egy még erősebb cikk jelent meg ugyanebben a lapban, amely már direkt megemlített engem is, mint aki szintén ezen árulkodók között voltam és ezért nekem is nagyon erősen nekem támad. Egész röviden szeretnék ebben a kérdésben nyilatkozni. Egészen természetes, hogy a »Magyarság«, mint kiváló sajtóorgánum, irt arról a kérdésről, amelyről napokkal azelőtt minden lap megemlékezett, t. i. hogy az entente-bizottság egyik tagja azon nézetének adott kifejezést, hogy ;

a kölcsönnel kapcsolatosan a novellát fel fogják függeszteni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az egész földreformtörvényt, nemcsak r a novellát! Őrgr. Pallavicini György: Erről aztán egy vezércikket irt ez a »Magyar Falu« című lap és jónak látta ezért igen sok részében kvalifikálhatatlan támadást intézni. Minthogy én speciálisan meg vagyok ebben nevezve, kénytelen vagyok erről egy pár szót szólani hogy ezt rektifikáljam. Azóta tudjuk, hogy sem Hadik János gróf nem volt az ententebizottságnál, sem Andrássy Gyula gróf, akiről nem is tudom, hogy kapott-e meghívást. Gr. Andrássy Gyula: Kaptam! Őrgr. Pallavicini György: Tény az, hogy megjelent a lapokban, hogy bizonyos urak meghívást kaptak oda és elmentek, köztük jó magam is. Tény az, hogy én abban a szerencsében részesültem, hogy egyszer magamnál találtam Bethlen István grófnak egy levelét, amin azért csodálkoztam, mert bizonyos forradalmi ténykedései óta nem voltam vele levelezési lábon. (Derültség balfelől.) A ministerelnök ur megkért engem, hogy menjek el az ententebizottsághoz és informáljam. Én nem mentem el, még pedig azért, mert én a kölcsön kérdésében nem vagyok azon a nézeten, mint a kormány. Nem hiszem, hogy az olyan jó legyen, mint ahogyan hirdetik, sőt igen súlyos aggályaim vannak vele szemben. Nem akartam azonban, hogy esetleges véleményemmel rontsak a helyzeten. Lehet, hogy a kérdést nem teljesen ismerem, mert hiszen édes-keveset tudunk általában a kölcsönről. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Lehetséges, hogy ártottam volna, már pedig nem akarok ártani ennek az országnak, hogy ha esetleg mégis valami jót tudna cselekedni a kormány. Tehát nem mentem el az ententebizottsághoz és nem mentek el mindazok, akiket itt megtámadott a »Magyar Falu« című lap. Nekem mindegy, vájjon ad-e rektifikációt ez a lap, az sem érdekel, hogy vájjon az igen t, igazságügyminister ur inditott-e eljárást, a földmivelésügyi minister urat sem teszem felelőssé, hiszen bizonyára bitorolják az ő nevét ennek a lapnak élén. évi december hó 12-én, szerdán. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az bizonyos, hogy én nem írok bele! Őrgr. Pallavicini György: Már említettem, hogy erre nem helyezek súlyt és ismét csak azt mondom, hogy csak azért szólalok fel, mert erkölcsi kötelességemnek tartottam, hogy ebben a kérdésben bizonyos fokig tiltakozásomat fejezzem ki, mert félek, hogy a magyar föld nemsokára a demagógia prédájává, a politikai harcok örökös színhelyévé és végül terméketlenné fog válni. A javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Drozdy Győző! Drozdy Győző: T. Nemzetgyűlés! Végtelenül könnyű a helyzetem a vita során, hogy a nagybirtoknak egy olyan exponense után szólalhatok fel, mint amilyen őrgróf Pallavieini György t. képviselőtársam. Azért könnyű a helyzetem, mert amit ő mondott, az közvetlenül most hangzott el, még mindnyájunknak élénk emlékezetében van és igy könnyű lesz megtalálnom azt a fonalat, amely az ellentáborhoz vezet. Az igen t. képviselő ur ugy, mint minden muzsikus, aki nem szokott mindig tiszta hangon játszani, egy pár nagyon tiszta hangot is fogott, egy pár nagyon tiszta hangra is ráhibázott, olyan tiszta hangra, amely világosan érthetővé teszi előttünk az ő meggyőződésüket, táboruknak hitét, célját és törekvéseit. Ugyanakkor azonban, — bár csak közbeszólás forrnáj áiban, — az igen t. földmivelésügyi minister ur is ráhibázott egy ilyen tiszta hangra. Amidőn ugyanis Pallavieini őrgróf képviselő ur azt mondotta, hogy a nagybirtokos képviselők halk fogcsikorgatással fogják megszavazni a nemzetgyűlésben ezt a novellát, akkor a minister ur erre az őszinte és bensőséges megnyilatkozásra ugyancsak őszintén megmondta, hogy ezért a novelláért nem érdemes a fogcsikorgatás! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nem is akarok olyan törvényt hozni, hogy valakinek a fogát kelljen érte csikorgatni! Nem is hozok! (Helyeslés jobbfelől.) Meskó Zoltán: Nincs is foga a pártjának, ott kezdődik! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ezért a kijelentésért nem lehet lekicsinyelni a novellát, mert annak egészen más értelme volt! Drozdy Győző: Ennél a pontnál tudok belekapcsolódni az isren t. minister urnák is ebbe a közbeszólásába és a t. előttem szóló képviselőtársam mondásaiba. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Csak nem kell félremagyarázni ! Drozdy Győző: A minister ur azt mondotta, hogy nem is akar olyan törvényjavaslatot hozni, amelyikért bárki is a fogát csikorgatja. Tehát ezt a törvényt olyannak tartja a minister ur amelyik még a nagybirtokososztálynak is teljes mértékben kielégíti az igényeit. (Felkiáltások jobbfelől: Demagógia!) Az igen t. előttem szólott képviselő ur azt mondotta, hogy neki egyáltalán nincs szüksége erre a novellára és én itt ez alkalommal talán először, szintén egyetértek az igen tisztelt előttern szólott képviselő úrral, mert én is azon az állásponton vagyok, amin ő, tudniillik hogy erre a novellára tulajdonképen nincsen szükség. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Akkor miért sürgették! (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.)