Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-205

Üß À nemzetgyűlés 205. ülése 1923, helyzet szemmeltartásával, megvizsgálja az okokat, amelyek ezt az egészségtelen birtokmegoszlást a különböző helyeken előidézték és igyekszik a különböző helyi viszonyoknak megfelelő megoldást teremteni, olyat egy alapos birtokmegoszlási, alapos birtokelhelyezkedési, alapos birtokművelési statisztika nélkül, egy alapos népsürüségi vizsgálat nélkül megejteni nem lehet. Hogy ez nem lett volna nehézség és lehetetlenség 1919 után sem, azzal ne méltóztassék senkinek sem előhozakodni. Mert hallottam itt ennek a vitának során Baross János t. képviselőtársam ily irányú sürgetésével szemben azt a választ, hogy rendes, félig-meddig elfogadható statisztikát rövid idő alatt kidolgozni nem lehet. Hivatkoztak arra, hogy az 1895-ben elrendelt általános mezőgazdasági statisztikának kidolgozása is hosszú ideig tartott; körülbelül 1907-ig tartott, amig annak jelentősebb eredményei közzététettek. De ne méltóztassanak elfeledni azt, hogy nem csupán azon sablonos módon lehet birtokstatisztikát csinálni, ha a szükség parancsolja, mint ahogy az 1907-iki statisztikát összeállitották. Itt van példa rá Angliában, amely megmutatta hogy akkor, amikor a pártpolitikai szempontok igen helyesen felismervén a parancsoló szükségességet, napirendre tűzték e kérdésnek égető megoldását, Anglia két Ízben, 1906-ban és 1913-ban rövid néhány hónap alatt képes volt — egyesek nemes vállalkozásával — összegyűjtött adatok alapján olyan megfelelő statisztikát összeállítani, amely egy gyökeres földreform alapját képezhette. 1906ban pár hónap alatt a parlament határozata alapján statisztikát állítottak egybe, amely a Land-Act alapjául szolgált, 1913-ban pedig a parlament egy erre vonatkozó és ezt feldolgozandó parlamenti bizottságot, a Land Inguiry Committee-t küldvén ki, az 12 kerületre osztotta az országot, mindegyik élére egy főtudósitót és melléje 10 szaktudósitót állított és ezek anélkül, hogy hivatalnokok lettek volna, nobile oficiumként — az illető lelkészek, papok, tanítók, birtokosok részben tisztviselők is — kötelességüknek tartották legjobb tudásuk és helyi ismereteik alapján ezt a statisztikai anyagot összegyűjteni s három hónap alatt a parlament kiküldött bizottsága elé terjeszteni. Ezt az anyagot »The Land« — »A föld« — címen 400 nyomtatott oldalon összefoglalva közzétették és ezt én az 1916-iki indítványom alkalmával a nemzetgyűlés könyvtárának meg is szereztem. Ennek a statisztikának felállítása nékül megbízható földreformot tervezni és végrehajtani nem lehet. Ez a sötétben való tapogatózás, ez messzemenő és nagyon tág teret engedő következtetésekre épített birtokreform lehet, de olyan, amely az adott tényekkel számolva, az adott viszonyokra akarja építeni a reformot, amely az adott viszonyokból leszűrt tanulságokra akarja felépíteni, olyan reform ma egyáltalában nem lehetséges. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ismerjük a birtokviszonyokat! Beck Lajos: Annál nagyobb baj, hogy mi nem ismerjük! Ezenfelül azonban az előkészítés munkájában további súlyos hiba terheli a kormányzatot, mert nézetem szerint az igényjogosultság címeinek elvben való meghatározása után az igényjogosultak összeírását is meg kellett volna ejteni, de nem ugy, hogy mindjárt, amikor a reformot végre akarják hajtani, vagy pedig rövid idővel előbb állítják csak össze azt. Ugyancsak hibának tartom, hogy az angol mintának megfelelően a reform megindítása előtt, tehát 1919-ben már egy őréi^ december hó 11-én, kedden. szagos felszólítás nem intéztetett Magyarország földbirtokosaihoz, hogy mindenki, aki önként fel kíván ajánlani birtokot egy birtokreform céljaira, ezt a felajánlást tegye meg. Ha ennek is lett volna valami eredménye, talán egészségesebb módon vethettük volna meg alapját annak a telepítési akciónak, amelynek teljes hiányát fájdalmasan nélkülözzük ebben az országban. Ha mi 1920-ban az adott viszonyoknak megfelelő módon statisztikát állítottunk * volna össze, ha az igényjogosultakat összeírták volna, ha az önkéntes birtokfelajánlás eredményeit láttuk volna, akkor tudnók . . . Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ezzel nem sokra mentünk volna! Beck Lajos: . . . hogy mivel és kiknek akarunk és csinálhatunk reformot és nem a sötétben tapogatózva indulván el, egy állítólag hosszú időre tervezett reformnak a megvalósítására. Hogy mennyire nem tudunk semmit ma sem, a birtokreform közepében állva, azt legi óbban illusztrálja az a tény, hogy ma a legkompetensebb faktorok sem tudják megmondani, hogy mennyi föld folyt be eddig vagyonváltság címén, mennyi és milyen váltságra vétetett igénybe. Egy felületes számot tudunk, azt, hogy 3500 községből körülbelül 3200 községben kérték az eljárás megindítását. De akár a földmivelésügyi minister úrtól kérdezzük, akár pedig az O. F. B.-től azt, hogy mennyi föld áll a birtokreform végrehajtása céljából rendelkezésre, hányan igényeltek, mennyi az igényjogosult, erre részletesen feldolgozott statisztikával, az alapos válasszal adósak maradnak. Tudom, hogy kivételes viszonyok és nehéz körülmények között indultunk ennek a birtokreformnak, tudom, hogy békés társadalmi és gazdasági viszonyok közepette egészen más előmunkálatokat lehetett volna végezni. Mert ne tagadjuk, hogy ez a birtokreform forradalmi idők szülötte és forradalmi körülmények között hajtják végre még ma is. (Ugy van! balfelől.) A normális időkbeli nyugalmat, azt az objektivitást, azt az alapos előkészítést tehát senki sem várhatta a földmivelésügyi kormánytól. Ezért nem szándékozom váddal illetni vagy olyan igényeket szegezni vele szemben, amely igényeket nyugodt, normális viszonyok között szembeszegezhetnénk, azonban egy ilyen — mint utaltam rá — alapvető és — mint mindig hivatkozunk rá s amint a novella is kívánatossá teszi, — ezt a kérdést a napirendről véglegesen levevő megoldást provokálni és produkálni ilyen alapon egyáltalában nem lehet. Ha ezek az előmunkálatok megtörténtek volna, akkor talán a latifundiumok és kötött birtokok problémájával is másképen lehetett volna foglalkozni és akkor talán azt hiszen, az ötven éven túl szerzett birtokokat sem ilyen elbánásban részesítették volna, mint amilyenben részesitik. Sohasem voltam ellensége elvből a nagybirtoknak, mert rendkívül elfogult, rövidlátó és szerencsétlen felfogás- «? nak tartom azt, hogy valaki mindenáron és mindenképen a nagybirtok mint olyan ellen törjön. Nagyon jól tudjuk és ismerjük azt a nagy hivatást, amely a nagybirtokra szociális, nemzetfentartó, de gazdasági szempontból is vár. Hiszen csak a legutolsó indemnitási vita folyamán a lehető alaposság-g-al igyekeztem rámutatni arra, hogy ámbár az én meggyőződésem az, hogy az általános kulturális viszonyok és a mezőgazdasági kultúra felemelésével el lehet érni idegen országok mintájára itt is a kisgazdaság termelőképességének lényeges emelését, úgyhogy ez a nagybirtokkal is fel