Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-189

A nemzetgyűlés 189. ülése 1923. évi október hó 30-án, kedden. 35 Szilágyi Lajos : . . . holott a parlament munkaképes voit, a parlament most is munkaképes, a parlament készen áll a munkára. Csak tessék idejönni velük, tessék^ megadni a lehetőséget és ne tessék többségi erőszakkal bennünket elhallgattatni. Számszerűleg két tucat indítvány van, amely indokolását várja — most már csak tucatokban beszélünk —15 tucat interpelláció vár választ, egy tucat javaslat áll tárgyalásra készen és várja napirend rév tűzését. Mindezek után a t. ministerelnök ur mégis tétlenségre akar bennünket kárhoztatni, amikor azonban ezt teszi, akkor Szolnokon a színházban ünnepélyesen meghívja magához az ellenzék bizonyos férfiait — természetesen nem veszem magamra a meghívást — ... Rupert Rezső: Ti voltatok! Szilágyi Lajos : ... különösen az ellenzéki pártonkívüli képviselők bizonyos rétegeit — alkotó munkára. (Zaj half elől.) A t. ministerelnök ur azt a kifejezést használta : »Ha elszánják magukat a munkára, jöjjenek, szívesen látjuk.« T. ministerelnök ur, mióta munka az, amit mi csinálunk % (Felkiáltások a jobboldalon : Ez az ! Ez az !) Szabó István (sokorópátkai) : Ez időpazarlás ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Szép, hogy beismeri ! Szilágyi Lajos : Mióta munka az a törvényhozási munka, amely némaságban csúcsosodik ki, s amelyben a parlamenti szünetek egymást követik 1 (Zaj jobbfelől.) A t. népjóléti minister ur ma a szociáldemokrata padok felé fordulva azt mondta, hogy senki emberfiáról nem szabad azt állítani, hogy nem dolgozik, ha nern tudják biztosan. Egy intézményről biztosan lehet állítani, hogy nem dolgozik, ez pedig a nemzetgyűlés. Hogy azonban mi nem dolgozunk, ezért a felelősség egyedül és kizárólag a ministerelnök urat terheli. (Zaj.) Én nagy érdeklődéssel nézem azt is, hogy a ministerelnök ur milyen_ derűsen fogadja ezeket a megállapításokat. (Zaj.) Ebből mindenesetre azt gyanítom, hogy a t. ministerelnök urnák ezidőszerint az idegzete és egészsége #

háía Istennek, rendben van. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Erdélyi Aladár : Dacára az ilyen beszédnek, nem csömörlik meg ! Halász Móric : Jó egészségűnek kell neki lenni, hogy kibirja ezt a beszédet ! Szilágyi Lajos : Ha azonban rendben van a t. ministerelnök ur idegzete, csodálom, hogy nem bír ki egy parlamenti tárgyalást és csodálom a ministerelnök urnák azt a menekülését a politika mezejéről, az arra hivatott fórumtól, a nemzetgyűléstől, amely menekülési vágy már annyira erőt vett a t. ministerelnök úron — ezt jól tudjuk az ellenzéki oldalon, — hogy a t. ministerelnök ur a saját pártjával sem érintkezik. Csontos Imre : Csak bizza ránk ! Bessenyei Zenó : Mi meg vagyunk elégedve ! Szilágyi Lajos : Erre a közbeszólásra megjegyzem, hogy mi a t. ministerelnök ur magatartásáról ugy vagyunk informálva, hogy a t. ministerelnök ur emberiszonyban szenved .. . Erdélyi Aladár : Nem csoda ! Szilágyi Lajos :.. . azért nem állja a saját pártjának embereit sem és azért nem él velük pártéletet ! Rassay Károly : Mi közöm van nekem mások családi életéhez ? Meskó Zoltán: Nem szeretik egymást! F. Szabó Géza : ízlés dolga! Szilágyi Lajos : A t. ministerelnök ur nagyon szeret hivatkozni gróf Tisza Istvánra, pedig abhan a tekintetben, ahogy a parlamentet és pártját és általában a pártokat kezeli, össze sem hasonlítható Tisza Istvánnal. A t. ministerelnök ur ezen magatartása különös megjegyzésekre ad már okot. Most — annak dacára, hosry nagy örömömre szolgál, hogy a képviselő urnák mosolygását egy szavammal megszüntessem — nem térek ki arra, hogy milyen következtetéseket vonnak le a ministerelnök ur magatartása tekinteteben, de általában ugy látszik, mintha a t. ministerelnök ur valahogy a saját pártjától is elkülönülve a pártok fölé akarna emelkedni. (Zaj. Felkiáltások jobbfelől : Mi köze ennek a napirend kérdéséhez?) Gróf Bethlen István ministerelnök : Ez már igazán nem tartozik ide! Mégis furcsa ! (Zaj. Gróf Bethlen István ministerelnök a teremből távozik. Éljenzés és taps a jobboldalon és a közéjien.) Nagy Ernő : Orvost kell utána küldeni ! Baromorvost ! (Felkiáltások a jobboldalon : Gulácsy !) Menjen a radványi sötét erdőbe! (Zaj.) Rakovszky Iván belügyminister (közbeszól. Zaj). Nagy Ernő : Maga is odamehet! Gulácsy barátja ! 20-ikán tárgyalásom lesz. jöjjön el ! Elnök : Nagy Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Nagy Ernő: Mossuk egymás becsületét 20-ikán ! Kaas ur is jöjjön el! (Zaj.) Erdélyi Aladár: Ha még csak azt mossák, nem baj ! Szilágyi Lajos: Amit a í. ministerelnök ur kíván tőlünk; amire a mi oldalunkról képviselőket hívott meg, az nem munka, hanem közönséges kötelességszegés, megszegése a választóknak tett ígéreteknek, szembeszállás a nemzettel, kijátsz alkotmányosságnak, kicsúfolása a parlamentarizmusnak. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Eihisszük, hogy a t. ministerelnök urnák kellemetlen mindezt hallani; az a gyanúm is volt, hogy az idegzete sem bírja mindezt. Ha a helyzet így áll, akkor a t. ministerelnök úrtól azt kérjük, hogy a nemzet érdekében tegye meg azt, amit hivatalbeli elődei közül gróf Teleki Pál és gróf Esterházy Móric megtett, hogy amikor az idegzetük nem bírta tovább, akkor visszavonultak. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. Egy hang jobbfelől: Más baja nincs?) Ulain Ferenc: Még sokáig fogja bírni! Szilágyi Lajos: Azon munkahalmaz folytán, amelyet felsoroltam, indítványozom, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülését az elnök ur napirendi indítványától eltérően holnap, október 31-ikén, szerdán délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére első pontul az indítvány- és interpellációs-könyvek felolvasását, második pontul a lakásrendelet-tervezetnek megvitatását, harmadszor pedig a személyszállító automobiloknak az inségenyhitő akció céljaira való megadóztatásáról célzó törvényjavaslatot tűzze ki. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Farkas István képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! A népjóléti minister ur felszólalásában azt kockáztatta meg velünk szemben, hogy politikai megbízhatóság dolgában a drágasági bizottság tárgyalásai folyamán nem állott helyt előadásunk. r Bocsánatot kérek, nem tudom, hogy a memóriája jó-e a t. népjóléti minister urnák, csak annyit kívánok erre megjegyezni, hogy mi következetesen jártunk el a drágasági bizottságban a lakbéremelés kérdése körül, és ragaszkodtunk a végén is — még én jelentettem ki a tárgyalás végén határozottan és többes számban a nevünkben azt, hogy mi pedig ragaszkodunk az engedmények ellenére is ahhoz, hogy a lakásrendelet-tervezet csak 1924 májusában léptettessék életbe. Ha már