Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-204

A nemzetgyűlés 204. ülése 1923. bogó alatt akarja majd a forradalmat vezetni a nemzet vagyonos osztálya ellen, amelynek nemzetiszínű zászlóját ön itt és itt ekkor es ekkor legyalázta?! Ekkor a képviselő ur számonkérte tőlem, hogy mire alapi torn én ezt a vádat, mert engem valószinüleg rosszul informáltak. Én akkor megszereztem egy hivatalos iratot — az ügyészségi eljárás kapcsán tett tanúvallomását Tóth Endre debreceni kir. közjegyzőnek — és ezt a Házban felolvastam. Azt hittem — és jogosan hihette mindenki, mert hiszen a t. képviselő ur akkor engem felszólitott, hogy magamévá teszem-e ezeket a vádakat, igen vagy nemi — hogy bizonyosan rendes hatósági utón meg akarja inditani az eljárást rágalmazás miatt. Konstatálni kivánom, t. Nemzetgyűlés, hogy az eljárást, tudomásom szerint, a főképviselő ur a mai napig, bár már félesztendeje történt ez, az ellen az ur ellen, akit én a hir forrása gyanánt megneveztem, bár az nem is tér ki egyáltalában a dolog bizonyitása előL nem indította meg. Miután igy a képviselő ur tette lehetetlenné a bizonyítást — illetékes helyen — most mar a mélyen t. Ház elé vagyok kénytelen hozni azokat az okmányokat, amelyek igazolják azt, hogy perfid rágalmazó vagyok-e, mint képviselő ur állította, igen vagy nem 1 Mindenekelőtt felolvasom magának Tóth Endre kir. közjegyzőnek 1923 július 17-én hozzám intézett levelét, amelyben ezt írja (olvassa): »A budapesti ügyészségen annak idején idézés folytán jelentem meg és tettem meg vallomásomat. A helyi lapok beállítása szerint azonban egy kis tévedés van a dologban, ugyanis Dénes szájából a magyar trokolorra vonatkozó ocsmány kifejezést nem Tordán hallottam, hanem Szászvároson 1919 január havában, a Szászvárosi kaszinó könyvtárhelyiségében megtartott szocialista gyűlésen, ahol ő mint alelnök vett részt. (Felkiáltások jobb felől: Hallatlan!) Becsületszavamra állítom, hogy az ügyészségen tett vallomásom a valóságnak megfelel; Írásbeli bizonyítékok beszerzése végett az intézkedéseket megtettem«. Ugyanekkor egy előttem egészen ismeretlen másik közhivatalnoktól kaptam a következő levelet (olvassa): »Kecskemét, 1923 július 15. Méltóságos Uram ! A Pesti Hirlap folyó hó 14-iki, szombati számában olvasva Méltóságod vitáját Dénes István szocialista képviselővel, mint tordai születésű volt vármegyei hivatalnok,...« Várnai Dániel : Végre egy jól informált közhivatalnok ! Gaal Gaston (továbbolvassa) : ». . . aki az eseményeket élénk figyelemmel kisérem, ha kell esküvel is mereng bizonyítani, hogy igenis, nevezett képviselő szájából elhangzott az a kijelentés, hogy gazembernek nevezte a háromszínű zászló feltalálóját . . .« (Nagy zaj ) Kuna P. András : Nemzetgyűlési képviselő Î Gaal Gaston (tovább olvassa) : ». . . továbbá az is tény, hogy Bethlen Sándor gr. főispánt, akit az egész vármegye rajongásig szeretett és aki ma is hazaszeretetéért és magyarságáért kálváriaéletet él, mindenféle nemzetiségekből összeverődött nagy kisebbségben levő pártjával terrorisztikusan elkergette, — ugyanis a csőcselék fel volt fegyverkezve —, de ő maga nem mert beülni a székébe, csupán a polgármesteri széket foglalta el rövid időre, mert nemzetrontó munka, ában hamarosan megzavarták alattomos, pusztító ellenségeink, az oláhok, akiknek bejövetelét és szegény hazánk szétdarabolását az általa is képviselt párt politikai működésének köszönhetjük. Méltóságos Uram! Nevemet lehetőleg titokban tartani kérem, mert mint szegény köztisztviselő és családos ember nem akarom magam évi december hó 19-én, hétfőn. 407 valamely oldalról jövő kellemetlenségnek kitenni. Maradok Móltóságodnak hű tisztelője.« Nevét a levélíró kívánságához képest itt elhallgatom, de amennyiben Dénes István képviselő ur Tóth Endre kir. közjegyző ur ellen galmazási pert a bíróságnál megindítja, nagyon természetesen ott ezt a levelet rendes birói tárgyalásra készségesen rendelkezésre bocsátom. M élyen t. Nemzetgyűlés ! Ugyanennek a tárgynak bizonyitékaképen itt vannak nálam jóformán seregestől a legkülönfélébb nyilatkozatok, a legkülönfélébb vallomások és hatósági bizonyítványok, amelyek mind közjegyzőileg hitelesített okiratmásolatok. Ezekben a trikolorgyalázásra vonatkozólag — mert a t. képviselő ur többi viselt dolgaira nem szándékozom kitérni, miután azok csak az ő állításának cáfolatát jelentik, de rám nem tartoznak, minthogy én csak azt tartozom igazolni, hogy nem vagyok perfid rágalmazó, tehát kizárólag csak erre a tényre vonatkozólag fogok bizonyítékokat produkálni, amit ha nem tudnék bizonyítani, ez azt igazolná, hogy én perfid rágalmazó voltam a képviselő úrral szemben — mondom, a trikolorgyalázásra vonatkozólag itt van egy nyilatkozat, amelyet Fábry Kálmán magy. kir. nyugalmazott főhadnagy adott ki. Szintén közjegyzőileg hitelesitett két tanúval ellátott nyilatkozat, amelyben ezt mondja (olvassa): »Szászvároson széltében beszélték, hogy a magyar trikolorról gyalázólag nyilatkozott, egy szocialista gyűlésen a fenével illette azt, aki azt a rongyot feltalálta, az oláhok bejövetele után történt ez és vele szemben ezért senki fel nem lépett.« Itt van egy másik nyilatkozat, amelyet Csap Vince posta- és távi

rdaelienor ad ki, szintén közjegyzőileg hitelesitett okirat. (Olvassa) : »Hallottam szászvárosi emberektől, hogy egy szocialista gyűlésen 1919 január havában a magyar lobogót rongynak nevezte, ette volna meg a fene, aki ezt feltalálta. Ezt az esetet megbotránkozással tárgyalta a magyar nép, de az oláhok ültek a nyakunkon és szomorúan el kellett tűrni.« Produkálhatunk még többet is, de nem tartom szükségesnek. Hiszen ha — amit remélek — a t. képviselő ur megindítja a rágalmazási pert, amellyel félév óta adós, akkor mindezek az eredeti okiratok ott a perben feltétlenül szerepelni fognak, mert hiszen Tóth Endre kir. közjegyző ur, aki nekem ezeket rendelkezésemre bocsátotta, minden körülmények között fogja tudni ezeket ott eredetiekben produkálni. Nálam csak a közjegyzőileg hitelesitett másolatok vannak, megjegyzem, nem Tóth Endre közjegyző ur irodájából — hogy még ebben is egészen precízek legyünk — hanem a másik debreceni közjegyző, Halápy ur hitelesítette. Még egy igen fontos részletre tartozom felvilágosítással szolgálni, amennyiben én a t. képviselő urnák, amikor itt a magántulajdon szentjégéről tartott nekünk disszertációt és amikor elevenek és holtak felett Ítélve, bizonyos erkölcsi magaslatról oktatta ki a magyar történelmi osztályt és az egész nemzetgyűlést a kötelezettségeiről, azt találtam odakiáltani — megengedem rosszmájú közbekiáltás volt — hogy »az ügyvédjelölteknek kötelességük tiszteletben tartani a magántulajdon szentségét. Erre Dénes István azt felelte: »Természetes dolog, mindenkinek kötelessége _ tiszteletben tartani, még akkor is, ha ön mondja t. képviselő ur,« már mint én. »Drozdy Győző: Micsoda gyanúsítás! Gaal Gaston: Ö megérti; elég ha ő megérti.« Erre mondta Dénes István képviselő ur »Visszautasítok öntől mindenféle támadást. Ön perfid