Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-204

A nemzetgyűlés 204. ülése 1923. Halász Móric : És a kegyúri terheket viseljék! Dénes István : Ezeket a birtokokat tehát azért kapta az egyház, hogy ezeket a nemes intézményeket és célokat szolgálja. Nekem nem is az a kifogásom, hogy kapták, sem az, hogy birtokuk yan, hanem az, hogy nem arra a célra használják fel, amelyre kapták és hogy ezen egyházi birtokok kezelése nem olyan, amely mellett érintetlenül fenn lehetne őket tartani. Én protestáns ember vagyok, nem akarom, hogy azt mondják, hogy azért beszélek igy, mert protestáns vagyok és támadni akarom a római katholikus egyházat, ez távol áll tőlem. Bátor vagyok tehát egy nagy kiváló elhunyt katholikus ember szavait idézni, Polónyi Gézának, a római katholikus egyház volt kiváló férfiának szavait, aki a következőleg irt a »Birtokpolitika« című művében (olvassa) : »Meggyőződésem, hogy a papi birtokok mostani kezelésükben sem a nemzet, illetve a fajfentartás céljainak, sem a kereszténység általános érdekeinek, sem a katholikus egyház speciális követelményeinek nem felelnek meg. Már rég keresem azt a professzort, aki megmagyarázza, milyen állami vagy egyházi érdek az, amely az éneklő, olvasó, punctator és mesterkanonok intézményének fentartását indokolja.« Ennél a kérdésnél még csak azt vagyok bátor ] megjegyezni, hogy méltóztassanak arómaikatholikus alsópapság rettenetes helyzetét megnézni, i Amikor ilyen nagy birtokok vannak a római ka- | tholikus egyház kezén, amikor az alapítványokkal együtt ezer holdon felüli nagybirtok^ több mint egymillió katasztrális hold van a kezén, a római í katholikus alsópapság és tanítóság a legnagyobb j nyomorral küzd. r ! Az idő előrehaladott volta miatt nem térek i ki arra, hogy köz- és gazdasági szempontból milyen károsan kezelik ezeket az egyházi birto- j kokat, csak Buday László »Agrárpolitika« című művére mutatok rá, mely bizonyos fájdalommal ! állapítja meg, hogy az egyes javadalmasok érdé- j keit szolgáló egyházi birtokokat nem ugy kezelik, ahogy kellene, nincs intenziv termelés, hanem extenzív termelés van s ezen birtokok legnagyobb része olyan emberek kezén van, akik spekulálnak j a földdel, de nem adnák a magyar nép százezreinek a kezébe. Méltóztassanak megengedni, hogy ismét Polónyi Gézát idézzem, aki a következőket irta még ezzel a kérdéssel kapcsolatosan (olvassa): »Rohamosan növekszik azoknak a tábora, akik azt vallják, hogy ennél a rendszernél, amely csak egyes kiválasztottakat juttat fejedelmi jövedel- I mekhez, a milliókra menő hi vek pedig minden jogtól I megfosztva, az alsó papsággal együtt nélkülöznek, j jobb a szekularizáció. Magam is inkább ezek közé tartozom.« Ezt irja Polónyi Géza. Én nem vagyok ennek a felfogásnak a híve, csak azt kívánom, hogy az egyházi birtokokat is nyissák meg a földreform előtt tekintélyes mértékben, és juttassák, nem bánom, a katholikus földmunkások részére, hogy a mai állapotok megszűnjenek. Ezért erre j vonatkozólag a következő indítványt terjesztem elő (olvassa): »Indítványozom, hogy az ezer | holdon felüli egyházi nagybirtokok 70

U

/Va sajátíttassák ki és földbérletek alakjában a földigénylők között osztassák szét.« Halász Móric: Egész biztos, meg is lesz! Nánássy Andor : És ha nincs igénylői Dénes István: Áttérek a földreformnovella i speciális bajaira. A földreformnovella pántlika- j birtokrendszert teremt Magyarországon. Ez a szalagrendszer épen olyan átka ennek az ország- j nak, mint amilyen átka a nagybirtokrendszer. Vigyáznunk kell tehát arra, hogy szüntessük meg a törvényben kontemplált 1200—1400 négy- ; évi december hó 19-én, hétfőn. 403 szögöles parcellák osztogatását. Ennek semmiféle . szempontból jelentősége nincsen. T. Nemzetgyűlés! Nem látom a novellában azt, hogy rendezi a haszonbérek és a földmegváltási árak kérdését, ellenben azt látom, hogy a novella ezen a téren nem hoz enyhítést, hanem megtartja a törvény 44. §-ának súiyos intézkedéseit, amelyek szerint a földbirtokosoknak még a föld reménybeli értékemelkedése is megtéríttetik. Nem látom a novellában azt, hogy azt a nagymérvű kizárást a földreformból, amely az alaptörvényben foglaltatik megszüntetné,amely szerint emberek tömegeit zárják ki a földreformból azon a címen, hogy a körülmények vagy a háború következtében esetleg vadházasságban élnek. Nem látom a novellában azt, hogy megszünteti azt a hibát, hogy emberek tömegeit zárják ki a földreformból azért, mert szerintük forradalmárok voltak, mert a forradalomban igy vagy ugy részt vettek, viszont azt látjuk, hogy az ellenforradalom részesei igen tekintélyes földbirtokban részesittetnek. Hegedüs György: Talán mégis van valami különbség köztük ! Dénes István : Igaza van, t. képviselő ur, koncedálom, de a forradalom, forradalom. Nem látom a novellában, hogy letöri azt a lehetetlenséget, hogy a földigénylők részére a földet a legtávolabb eső részeken 6—10, sőt néhol 20 kilométernyire adják és ezáltal illuzóriussá teszik a földreformot. Nem találom meg a novellában — ami pedig a legfontosabb lett volna — a járadékintézmény- létesítését és megteremtését. Igaz ugyan, hogy a novella 16. §-a ezt megengedi, de csak a 28. § alá eső birtokokra nézve, amelyek elenyésző kis részét képezik a nagybirtoknak, ugy

r hogy e tekintetben a novellát haladásnak nevezni nem lehet. T. Nemzetgyűlés ! Nagy hibát látok ott is, hogy a novella egyszerűen lezárja az aktust azoknál a földreform eljárásoknál, ahol az eljárás ítélettel be lett fejezve. Méltánytalan, igazságtalan és logikailag sem tartható fenn az az állapot, hogy emberek azért szenvedjenek, mert rossz volt egy törvény, és rossz volt az eljárás. Most ezekkel szemben le van zárva a földbirtokreform és nincs reparációnak helye. Apellálok a nemzetgyűlés igazságérzetére a tekintetben, hogy ezt meg kell szüntetni és a novella 48. §-ának azt a pontját, amely szerint az Ítélettel befejezett földreform eljárást folytatni nem lehetne, változtassuk meg és tegyük lehetővé, hogy indokolt és kirivó esetekben legyen megadva mód és alkalom arra, hogy a múltban elkövetett hibák reperálhatók legyenek. Ellenben megtalálom a novellában ismét azt a mérhetetlen különbséget, amit tesznek birtok és birtok között, ami alkalmas lehet arra, hogy bizonyos rétegeket a földbirtokreform ellen uszítsanak, de arra, hogy a földreform kérdését egy jottányival is előbbre vigyék, nem hiszem hogy alkalmas lenne. Egy nagy hibája továbbá a novellának az, hogy a cselédeket egyszerűen kizárja most már a földreform áldásaiból. Tisztviselők, iparosok, akiknek nem hivatása a földmivelés, kaphatnak földet, de a cselédek, — akik pedig a földmunkásoknak 15°o-át teszik ki — nem kaphatnak földet ezentúl. Szabó istván (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Épen most vettük bele! (Zaj.) Dénes István: T. képviselő urak ! Ne játsszunk a szavakkal. A novella csak azon cselédeknek akar földet adni, akiket a földbirtokreform következtében elbocsátottak. NAPLÓ XVII. 58