Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-204

A nemzetgyűlés 204. ülése 1923 minister urnák, sem pártjának, annak a kisgazdapártnak felfogását. . . Urbanics Kálmán: Honnan tudja? Halász Móric: Honnan tudja? Dénes István: Rögtön rátérek, legyenek nyugodtak, mert ha állitom, bizonyitom is. Perlaki György: Halljuk a bizonyítást ! Dénes István: Tudjuk, hogy ezt a novellát megelőzően elkészített a minister ur egy előadói tervezetet. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az természetes! Dénes István: Ezt akarta a minister ur elfogadtatni. Ehhez az előadói tervezethez hozzá van fűzve az ő kis pártjának lelke. Ebből az előadói tervezetből bátrabb lépés lett volna két szempontból. Először azért, mert a járadékbirtokot kategorikusan megengedte volna mindenféle nagybirtokból, másodszor pedig, mert a megváltási árt és a járadékot nem a 4. § alapján tartotta fenn, ami a teljes értéket kivánja biztosítani, hanem azt mondta benne, hogy lehetőleg a földadókataszter alapulvételével állapittassék meg. Ez két kardinális, jelentékeny és demokratikus lépés volt, ebből a novellából pedig mindkettő hiányzik, kitörölték belőle ... Perlaki György : Dehogy nincs benne ! A járadékbirtok benne van, az előbb elismerte ! Dénes István : ... ki kellett, hogy töröljék, mert felforrtuk rajta, a nagybirtok rátámadt a minister úrra és azokra a kevesekre, akik képviselik azt az álláspontot. Az igen t. minister urat nem is engedték addig a minister ur elé, amig a ministerelnök urat nem presszionálták arra, hogy ne^ fogadja el az előadói tervezetet. Halász Móric : Rémregény ez, kérem ! Urbanics Kálmán : Nagyon tudja ezeket ! Dénes István : Először meg kellett egyeznie a ministerelnök urnák az Omge, elnökével és azután készült el a novella. Perlaki György : Rosszul tudja ! Nem egyeztek meg ! Dénes István : Ennek fejében Ígértek passzivitást a nagybirtok részéről a novellával szemben. Kérhettek is, mert a novellában egyetlen olyan lépés^ nincs, amely előbbre vinné a földreform kérdésének megoldását. Halász Móric: Ezt, azt hiszem, Dénes István maga sem hiszi ! Dénes István : Ha a t. képviselőtársam kívánja, felolvashatom a Közteleknek vonatkozó példányait, amelyekből igazolom azt, hogy milyen harc folyt az Omge. és a minister ur között, respektive a minister urat háttérbe szorították és elmentek még a kormányzó ur ő Főméltóságához is, hogy minél inkább gáncsot tudjanak vetni annak a földreformnovellának, amelyet a minister ur előzőleg tervezett. Méltóztassanak megengedni, hogy fejtegetéseim további menetében rátérjek arra, miként gondolkoztak a politikusok és a sajtó 1918-ban és mikép gondolkoznak és cselekszenek ma. Elnök: Mielőtt erre áttérnénk, az ülést • öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Dénes István képviselő urat illeti folytatólag ti szó. Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Minthogy ugy az alaptörvény, mint a novella éles különbséget tesz birtok és birtok közt, éles különbséget tesz 50 éven belül és Ötven év előtt szerzett ősi birtokok között, méltóztassék megengedni, hogy egy kissé ennek a kérdésnek is a mélyére nézzek. Ha tisztán magyar szempontból vizsgáljuk a évi december hó 19-én, hétfőn. 4Ô1 latifundiumokat, nevezetesen az ősi birtokokat, ugy már azoknak szerzési módja is — a ritka kivételek iránt tisztelettel viseltetem — ezeknek fentartása ellen szól. Ezek a nagybirtokok — — fájdalom — ritka kivétellel nem a nemzet nagy érdekeinek békében vagy hadban való szolgálatáért, hanem a haza rovására, a haza elárulásáért adattak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Ellenmondások a középen.) Nálunk, ahol a nemzet jogaiért vértanúságot szenvedett vagy száműzött hazafiak vagyonára nézve az évszázadokon keresztül ki nem apadó adományozásnak forrása az elkobzás volt, époly kevéssé szükséges erről bizonyságot tenni, mint amennyire történelmi igazság az, hogy a hadseregszállitás, a haza elárulása már évszázadokkal előbb is latifundiumokat juttatott az élelmeseknek. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az 1723. évi I. és III. tc.-nek megalkotásakor előfordult üzelmekről Thaly Kálmán kiváló irónk rántotta le a leplet. Aki azonban többet akar tudni a nagybirtokok, ősi birtokok keletkezéséről, az tanulmányozza a Neo-aquistica Commissiót ; tanulmányozza át az 1526-iki királyválasztás előzményeit ; ezekből meg fogja látni, hogy a mai ősi nagybirtokainknak javarésze milyen módon keletkezett. Hegedüs György: Nemzeti királyaink alatt is ? Dénes István: Igen, képviselő ur, nemzeti királyaink alatt is voltak. A Hunyadiak alatt ott voltak a Giskrák és Garák, akik a nemzet érdeke ellen törtek. (Zaj.) Mindenesetre ennek a törvényhozásnak kötelessége végre-valahára azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy milyen módon szerezték ezeket a nagybirtokokat, ősi birtokokat. Másodsorban foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogy kik kapták ezeket a nagybirtokokat. Kováts-Nagy Sándor: Most földosztásról van szó! Dénes István: Ugy gondolom, hogy ha ezek az ősi birtokok nem tudnak törvényes jogcímet találni, akkor jogunk van belenézni a kérdésbe. Ha pedig azt látjuk, hogy ezek az ősi birtokok a magyar embereknek százezreitől vétettek el, hogy idegeneknek adassanak oda, akkor a nemzeti renaissance korszakában ennek a nemzetgyűlésnek igenis kötelessége vizsgálat tárgyává tenni ebből a szempontból is az ősi birtokokat. Vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy vájjon nem a magyar föidmives családok százezreit fosztották-e meg a földjüktől azért, hogy idegen családoknak fényt és pompát nyújtsanak. A magyar oknyomozó történelem négyféle szerzési módot ismer: az adományt, örökösödési szerződóst, foglalást, hamis okirat alapján indított pert s a birói tisztség viselését. Amint a magyar történelemből ismeretes, majdnem mindegyik jogcím az erőszaknak egyik forrása volt. Ami az adományt illeti, tudjuk, hogy a királyok és ellenkirályok mások földjéből adományoztak; jól tudjuk, hogy az adományok alapja mindig az erőszak volt. Továbbmenve, tudjuk, hogy az országos birói tisztség is azzal járt, hogy a birói tisztet gyakorló nagyúr pervesztés esetén vagy meg nem jelenés esetén az alperes földjét elkobozhatta, birságképen elvehette és megtarthatta magának. Nemes Bertalan: Ez sem igaz! Az előbbi sem igaz! Dénes István: Ezt mondja Timon Ákos, Grünwald Béla, Acsády Ignác és a többiek is akik a magyar történelemmel oknyomozó alapon foglalkoztak. Nánássy Andor: Egész másképen mondják! (Zaj.) Dénes István: Hivatkozom a magyar törtéuelemre és a beismerésre. A nagybirtokok keletke-