Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-204

392 A nemzetgyűlés 204. ülése 1923. rendelkezés kikerüljön a törvényből és hatályát veszítse.^ A minister ur azonban erre nem volt hajlandó a bizottsági tárgyaláson, a részletek folyamán tehát erre vonatkozólag- javaslatot fogunk tenni. Ugyanígy vagyunk a 3. § hatodik pontjával is. Ez a hatodik pont azt mondja: ha valaki forradalmi mozgalmakban részt vett. Ezt az általános frázisszerü meghatározást tartalmazza, amelyet nagyon helytelenül, nagyon rosszul alkalmaztak és amelynek alapján rettenetes sou igazságtalanság történt. Hogyan nyilvánul meg ez a gyakorlatban? A gyakorlatban nagyon egyszerű a dolog: ha egy nincstelen, egy igénylő jelentkezik és hangosabb a másiknál, arra egyszerűen ráfogják, hogy forradalmár, hogy a társadalmi mozgalmakban részt vett és elütik igényjogosultságától. Ez ellen azután nincs anpelláta, nincs védekezés, ezzel véglegesen elütötték jogától. Hegedüs György : A község mondja meg maga ! Farkas István: A község! Ismerjük mi a községet, ismerjük a vidéki szolgabirákat, tudjuk mi azt, hogy a vidéki községekben a szolgabirák és egyes jegyzők mit csinálnak, mit hajtanak végre, tudjuk azt, hogy ráfogják mindenkire ... Perlaki György: Dehogy fogják rá! Farkas István: ... hogy veszedelmes, gyanús és mint veszedelmest, mint gyanúsat internálni kell, vagy rendőri félügyelet alá kell helyezni, ebben az esetben pedig nem szabad bevenni az igénylők közé. Ha tehát nem akarnak valakit bevenni az igénylők közé, vagy ha ráijesztenek azokra, akkor ezen a címen egy csomó embert elütnek joguktól, egy másik csomó ember pedig megijed és igy üttetik el jogától. Lehet-e az a törvényhozás célja, hogy erre módot nyújtson? Lehet-e a törvényhozás feladata, hogy fentartsa ezt az intézkedést, amelynek álapján ez már bebizonyosodott? Azt hiszem, hogy ha a törvényhozás komolyan fogja fel a maga hivatását, a maga rendeltetését, akkor ezt a kifejezést is feltétlenül törölnie kell az alaptörvényből, ez kell, hogy hatályát veszitse és intézkedést kell bevenni a novellába erre vonatkozólag, mert hiszen ha ezt az igazságtalanságot fentartjuk, akkor megint igazán egy csomó igényjogosult ember el lesz ütve jogától. De jellemző az egész novellára, a novella körüli hangulatra az, hogy milyen szépen egyetértenek itt a bankok és a nagybirtokosok, hogy milyen szépen együtt van itt az igazságos foldbirtokreform ellen az ország három nagy szerve: a bankok, a nagybirtokosok és az egyház. Olyan szép testvériességben, olyan szentháromság módon vannak együtt azért^hogy ne legyen messzemenő földbirtokmegoszlás, mert mindegyik védi a maga pozicióját. Magából ebből a tényből nyilvánvaló, hogy a nép ellen, az ország ellen, a nemzet ellen csinálják megint ezt a felvonulást azzal a céllal, amivel csinálták^ mindig a történelem folyamán, hogy t. i. aláásva ennek az országnak a szociális viszonyait, megteremtsenek egy olyan miliőt, amely elégedetlenséget válthat ki, ami tehát nem egyezik az ország és a nép érdekeivel. Már pedig, ha komolyan fognánk fel feladatunkat, ha az a szempont vezetné a törvényhozást, hogy itt igazság-os birtokmegöszlás legyen és ezzel a birtokmegoszlással a nép megélhetési és vagyonosodási lehetőségei nagyobbak legyenek, mint eddig voltak, akkor nem ilyen novellával, nem ilyen módon kellene évi december hó 10-én, hétfőn. jönni, hanem messzebbmenően kellene megoldani a kérdést, mert senki sem hiszi, hogy ez a kérdés ezzel a novellával ki fog kapcsolódni a magyar közéletből... Dénes István : Ez igaz ! Farkas István : ... nem hiszi senki, hogy azok a nagy agrárbajok, azok a nagy szociális bajok, amelyek megvannak s amelyeket a nagybirtok mindinkább élesebbé! és élesebbé tesz, meg fognak szűnni. Nem uraim ! Nagyon tévednek, nagyon helytelen utón járnak, amikor ilyen pepecseléssel akarják a kérdést megoldani, igazi mélyreható gyökeres reform nélkül. Ugy látom, nagy bajok lesznek itt, nagy bajok vannak itt és szívleljék meg az urak a költő szavát : Még kér a nép, most adjatok neki. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök : Szólásra következik 1 Perlaki György jegyző : Ernszt Sándor ! Elnök : Ezt megelőzőleg az előadó ur kivan szólni. Neubauer Ferenc előadó : T. Nemzetgyűlés! Farkas István képviselő ur felszólalásában olyan állítás foglaltatik a novella tartalmára vonatkozólag, amelyre nézve én, mint előadó, kénytelen vagyok felvilágositással szolgálni, mert az szerény véleményem szerint a novella tartalmával homlokegyenest ellenkezik. Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy^ a novellában élesebben domborodik ki a középbirtokok létesi lésének űehetős(ége (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és ez eltaszitása a magyar népnek a földtől. Bátor vagyok hivatkozni arra. hogy épen erre vonatkozólag előadói beszédemben a következőket mondottam (olvassa) : »A földreformnovella tárgyalása során felmerült^ úgynevezett középbirtokok juttatásának kérdése. E tekintetben az összes illetékes tényezőknek, az együttes bizottság tagjainak pártkülönbség nélkül az volt az álláspontjuk, hogy nem szabad a reformnak lecsúszni arról a plattformróh amelyre az 1920. évi XXXVI. te. helyezte akkor, mikor az 1. §-ban kimondta, hogy a törvény a birtokmegoszlás helyesebbé tételére és oly földmiveseknek földhöz juttatására szolgál, akik önhibájukon kivül eddisr még földtulajdont szerezni nem tudtak. Eszerint tulajdonképen az akció keretén kivül esnék az úgynevezett középbirtokok nagyobb birtoktestek juttatásának kérdése. Azonban a megváltással, különösen a vagyonváltságföldek kérdésével és egész birtokkomplexumok megváltásával kapcsolatban, — amelyek oly területen vannak, hogy kisebb parcellákra nem oszthatók, mert épületek és bizonyos oly értékek vannak rajtuk, amelyeket meg kell menteni, fenn kell tartani és megfelelően hasznosítani —, szükségesnek látszik középbirtokoknak juttatása is, amint hogy más államokban hasonló földreformakciókkal kapcsolatosan is fölmerült az úgynevezett Kestgut, a maradványterület, a rendes kis- és törpebirtok igényein felül való terület juttatásának kérdése. Ebben a tekintetben az együttes bizottságnak az volt a nézete, ami, azt hiszem, a nemzetgyűlés minden tagjának felfogásával találkozik, hogy abból a körülményből, hogy ilyen földeket juttatni kell, hogy ezekről a földekről gondoskodni kell, nem szabad semmiféle ajándékozási procedúrának kifejlődni, nem szabad, hogy ebből oly akció fejlődjék ki, amely egyeseket könnyelműen nemzeti ajándékban részesít, olyanokat, akikről nincs is telje-