Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-204

388 A nemzetgyűlés 204. ülése 1923. Amikor mi ezt kívánjuk, azt mondják ne­künk, hogy ezzel ellentétbe jutunk saját felfo­gásunkkal, azt mondják, hogy a szociáldemok­ratáknak nem lehet érdekük, hogy igazságo­sabb földmegoszlás következzék be. Akik ezt állítják, nem ismerik a szociáldemokraták álláspontját, inert hiszen a régi rendszer meg­szüntetése, igazságosabbá tétele és a fejlődés irányába való beállítása maga az a szociális törekvés, melyet legelsősorban el kell érnünk, mert csak ez adja meg ebben az országban a modern gazdasági fejlődésnek azt a lehetősé­gét, melyet már a korábbi időszak, de különö­sen a mai kor feltétlenül kívánatossá tesz. Nem lehet elzárkóznunk, bárhogy akarunk is, az elől, — jellemző tünete ez a szabadelvű kor­szaknak — hogy a szabadelvű korszak nem szolgálta ezt a célt; hiszen a felserkenő modern kapitalizmusnak is az volt a célja, hogy nagy­birtokot szerezzen magának, mert igy vélt beilleszkedni a nemesség keretébe, igy vette át annak szokásait. Azt látjuk, hogy az uj gazda­gok ugyanezt a metódust használják és szintén azt hiszik, hogy csak akkor lesznek nagyurak, csak akkor illeszkednek bele a történelmi ne­messég körébe, ha könnyen szerzett vagyonuk mellett nagybirtokuk is van. Igy azután ez a kiváltságos rendszer, amely a nagybirtok révén fennáll, gazdasági­lag és politikailag a szabadelvű érában és az utóbbi években is csak erősödött, az ország ká­rára, a nép hátrányára. De nemcsak a 48-as idő óta, a háború előtt és a háború után állott fenn ez a helyzet ; most a trianoni Magyarországban még rosz­szabb a helyzet a birtokmegoszlás tekintetében, mint a régi nagy Magyarországon. Már szám­szerűleg is kimutattam itt — most nem akarok újra rátérni, — hogy a vagyoni eltolódás igaz­ságtalanabb lett, mint volt Nagy-Magyaror­szágon, hogy az osztálytagozódás élesebbé lett, hogy a nincstelen mezőgazdasági emberek száma nagyobb ma, mint volt Nagy-Magyar­országon. Ha más szempont nem volna, mint tisztán ez az egy szempont, akkor ebből a szempontból is törekedni kellene egy mélyebb, messzebbmenő birtokmegoszlás lehetőségére, inert / hiszen nemzeti és szociális szempontok általában azt kívánnák, hogy a nincstelenek­nek nagy száma apasztassék. A szociális megkötöttség, a földhöz való kötöttség nemzeti és szociális szempontból két­ségtelenül azt jelentené, hogy lerögződnek, le­kötődnek ide azok, akiket egyébkent semmi sem köt ide az országhoz és akiknek csak azt kell látniok, hogy róluk, nélkülük határoznak, hogy hiába Ígértek nekik földet a háborúban, hiába voltak a nagy, heroikus erőfeszítések, az ország most nem gondol arra, hogy ezek kiérdemelték a földet, és főleg nem gondol arra, hogy ha ez a nagy heroikus küzdelem újra előáll, akkor majd számon kérhetik ezek a nincstelenek azokat az ígéreteket, amelyeket a világháború alatt kaptak. T. Nemzetgyűlés ! A magyar politikának, a magyar történelemnek egész során végig szo­morú szerepet játszik a nagybirtok. Abban, hogy a világháború után ugy feldarabolták, igen nagy szerepe van annak, hogy a történe­lem folyamán a birtokmegoszlás igazságtalan volt és voltak korszakok, amelyekben a birtok­szerzésnek olyan lehetőségei voltak meg, hogy nyilvánvalóan ezek idézték elő a népek egy ré­szénél a bizalmatlanságot az ország iránt, más­részt ezek a birtokviszonyok teremtettek egyes országrészekben olyan helyzeteket, melyek le­évi december hó 10-én, hétfőn. hetővé tették azoknak az eseményeknek bekö­vetkeztét, amelyek bekövetkeztek. A történetírók egész sorára lehetne itt hi­vatkozni, akik a magyar történelmi eseménye­ket a földmegosziás szempontjából vizsgálják és taglalják. Sorra ki lehetne mutatni, hogy bizonyos időszakokban épen azért voltak forra­dalmi események, azért voltak belviszályok s azért volt több király ebben az országban, mert ezeknek révén földet akartak szerezni és sze­reztek is azok, akik az egyik vagy másik ol­dalra álltak. Földet adtak és földet vettek el; amelyik felülkerekedett, az kirabolta, kifosz­totta birtokából a másikat és odaadta annak, aki hü volt az ő irányához. Ezek az események szomorú napjai a magyar történelemnek, de ha ilyen szomorúak is, még sem akarjuk be­látni, hogy ebben a korszakban, a világháború után, amikor itt vannak a szociális bajok és amikor adva van a modern; gazdálkodásnak lehetősége, amikor a kártalanitott nagybirtok más úton-módon is megtalálhatná a maga szá­mítását, — miért nem mennek messzebb a földreform tagozódásig, amely lehetővé tenné a nincstelen nagy tömegeknek földhöz való jutását. Ha igy történelmi távlatból vizsgáljuk az eseményeket — és azt hiszem, hogy vizsgál­nunk is kell — akkor csak néhány adatra aka­rok hivatkozni. Grünwald Bélára, Acsádi Ignácra. Fraknói Vilmosra és még" más tör­ténészekre. Nem akarok sokat citálni, csak egy üár jellemző adatot hozok fel, amelyek alkal­masak arra, hogy különösen a mai viszonyo­kat meg világítsák s hogy a mi álláspontunkat teljesen igazolják magyar nemzeti szempont­ból s a masryar nép, a magyar állam szempont­jából is. Az urak aztl hiszik, hogy mi azzal, hogy jólétet követelünk a tömegeknek, s azzal, hogy azt akarjuk, hogy a vagyonin ego szl ás igazság'osabb legyen, fel akarjuk forgatni a társadalmi rendet. Dehogy akarjuk ! A fejlő­dés lehetőségét ez adja meg s azok csinálnak forradalmat, azok ültetik el a forradalom lehe­tőségeit, azok teremtik meg az erupciók lehe­tőségeit, akik elzárkóznak a. fejlődós elől, akik mereven ragaszkodnak a fennálló gazdasági és politikai rendszerekhez, kiváltságokhoz és akik nem akarják útját egyengetni a fejlődés lehetőségének. A tömegek emelkedése, a töme­gek jólétének fokozása, a dolgozó osztályok felemelkedése jelent kulturális haladást, fejlő­dést, nagy termelőképességet és jelent a mező­gazdaságban is több produktivitást, mint igy a nagybirtokrendszer mellett. Mondom, történelmi távlatból csak né­hány példára akarok hivatkozni. Acsádi Ignác egyik munkájában azt írja arról a korról (ol­vassa) : »Ez a földindulás azonban nem csu­pán a mohácsi vész s a két király küzdelmei­nek gyászos következménye. E mélyremenő politikai események, mint alantabb látni fog­juk, fokozták ugyan a gazdasági és szociális válságot, de bebizonyithatólag már jóval előbb, tulaj donképen közvetlenül Hunyadi Má­tyás halálával kezdődött s évről-évre előre­haladt. Már az 1494—95-iki adóösszeirasban észlelhetők a betegség tünetei.« (Zaj a jobb­oldalon.) Várnai Dániel : A kormánypárt borzasz­tóan érdeklődik. Szabó István (nagyatádi) följdmivelésügyi minister : A kisgazdák beszédeinél önök sem voltak itt. (Zaj. Elnök csenget.) Farkas István (továbbolvas): »Már 1494-ről 1495-re nagy változások jelezvék a földbirtok-

Next

/
Thumbnails
Contents