Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-203

376 A nemzetgyűlés 203. ülése 1923. évi december hó 7-én, pénteken. London levegőjében az urak megtanulhatták volna,.. . Meskó Zoltán: Ott köd van! (Derültség bal' felől.) Rassay Károly: ,.. hogy az ilyen kérdést nem lehet magánügy gyanánt elintézni, hanem tájékoztatni kell a közvéleményt. Nem elég az, hogy amikor befejezett tény előtt áll az ország, akkor a parlament elé viszik a dolgot letárgyalni, hanem odáig kell menni, hogy ilyen kérdést nem lehet dűlőre vinni anélkül, hogy uj választás utján a nemzet közvéleményét maguk mellett fel ne hivnák. Bátor vagyok az igen t. ministerelnök úrhoz és a pénzügyminister úrhoz a következő interpellációt intézni (olvassa): »Hajlandó-e a pénzügyminister ur és a ministerelnök ur tájékoztatni a nemzetgyűlést a külföldi kölcsöntárgyalások állásáról és azokról a szempontokról, amiket a kormány a tárgyalások során képviselni szándékozik.« Elnök : A pénzügyminister ur kíván nyilatkozni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Meglehetősen nehéz helyzetben vagyok, amikor felelnem kell erre az interpellációra, mert hiszen ezidőszerint még nem állunk valamely olyan határozattal, megállapitással, valami olyan lefixirozott plánummal szembe, amelyre nézve határozott végleges véleményt nyilvánitani, vagy amelyet szélesebb körben, különösen a parlament előtt, amely elhatározó testület, diszkusszió tárgyává tenni lehetne. Méltóztatnak tudni, hogy ezidőszerint csak arról van szó, — és erről volt szó — hogy a népszövetség pénzügyi bizottsága megtegye a maga jelentését annak a tényállásnak ismerete alapján, amelyet kiküldöttek utján nálunk szerzett és megtegye azon előterjesztések és jelentések alapján, amelyeket a kormánytól kért arra vonatkozólag, hogy az ország pénzügyi, gazdasági helyzete teljesen tisztában állhasson e pénzügyi bizottság előtt. Ez a jelentés a Conseil, a tanács elé fog terjesztetni, amely tanács tulaj don képen tanácskozó, megvitató fórum, amely azután egy ilyen jelentés alapján végleges javaslatokat tehet az országnak arra nézve, hogy a Nemzetek Szövetsége hogyan képzeli és hogyan tartja lehetőnek Magyarország pénzügyi rekonstrukcióját, Magyarországon állván természetesen, hogy ehhez a jóindulatú tanácshoz alkalmazkodik-e vagy sem. Ami már most a különböző hírlapi közleményeket illeti, erre vonatkozólag megjegyezni kivanom, hogy nekem a magam részéről és a kormánynak is époly kevéssé volt befolyásunk azokra a közlésekre, amelyek a külföldi lapokban megjelentek s amelyek néha egészen fantasztikus dolgokat közöltek ezekről a tárgyalásokról, mint azokra a közleményekre, amelyek itthon jelentek meg abban a tekintetben, — és ezt kifogásolta t. képviselő ur — hogy valami óriási nagy sikernek tüntették fel a mi működésünket. (Felkiáltások balfelől: A hivatalos sajtójelentés volt az!) Én a magam véleményét, a magam felfogását a tárgyalásokról, a megállapításokról elmondom a lapoknak és én a magam részéről igazán nem reflektálok arra, hogy ebben a tekintetben akár dicséretben, akár pedig szidásban részesüljek. (Zaj balfelől.) Mind a kettőben van része természetesen az embernek, hiszen azért tölt be felelős állást. Eckhardt Tibor: De nem minden ministerre mondhatjuk ezt el! Kállay Tibor pénzügyminister: A tényállások megvilágítása érdekében mindazonáltal abból a helyzetből kívánok kiindulni, amely fennállott akkor, mielőtt megkezdtük volna az akciónkat a népszövetségnél. Itt konstatálni kivánom, hogy Magyarország a háború, a bolsevizmus pusztításai, a román megszállás után olyan igen neház gazdasági és pénzügyi helyzetben volt, amelyben kénytelen volt a bankóprés igénybevétele utján fedezni a maga háztartásának hiányait. Hogy ez mit jelent, azt most már látjuk Európáiban nemcsak nálunk, de látjuk igen szomorú példákon Ausztriában, amig a rekonstrukció útjára nem lépett, látjuk Oroszországban és látjuk Németországban- (Ugy van! jobbfelől.) Ez egy veszedelmes, káros és feltétlenül vészt hozó folyamat, amely másra, mint minden érték elpusztítására és felélésére nem vezethet. Ez volt a helyzet, amelyben voltunk és amelyben még ezidőszerint is vagyunk ; egy lejtőn állottunk, amelyen, amint azt a szomszédos államok példája mutatja, — értem alatta Oroszországot, Németországot és a rekonstrukció előtti Ausztriát — alig lehet saját erejükből a nemzeteknek megállaniok és a vissza feléutat niegtenniök. Én meg vagyok győződve arról, hogy mindenki, aki ide jött volna azzal, hogy ebben a helyzetben végleg- rendet tud teremteni, hogy helyre tudja állítani a magyar államháztartást a nemzet saját erőfeszítéséből, az összes pártoknak és az egész közvéleménynek csak osztatlan helyeslésével és tetszésével találkozott volna. Hiszen láttuk ezt, megpróbálták egy esetben. Hegedüs bejelentette, (Ugy van! jobbfelöl.) a nemzetnek saját erőfeszítésére és belső anyagi erőire támaszkodó rekonstrukciót; és tényleg osztatlan tetszéssel, lelkesedéssel találta az egész magyar társadalmat és az országot a háta mögött. Ez a kísérlet, sajnos, nem sikerült. Nem akarom keresni az okokat, de mindenesetre voltak olyan nehéz tárgyi okok, amelyek — nemcsak az enyémet — de talán más vállalkozást is ebben az irányban megakadályoztak volna, hogy ezen az utón eredményt érhessen el. Én azt hiszem, — és itt nem a magam munkásságáról akarok beszélni — hogy bármely pénzügyminister találkozott volna ezekkel az igen nehéz tárgyi akadályokkal és hogy ezek az igen nehéz tárgyi akadályok minden pénzügyministert megakadályoztak volna abban, hogy kizárólag ilyen módon biztosítsa a költségvetés egyensúlyának helyreálltát és a normális viszonyok visszatérését. (Ugy van! jobbfelől.) Ezen a felfogáson és ebben a meggyőződésben voltam mindig kezdettől fogva és azt reméltem, hogy az európai légkör megjavulása és külpolitikai helyzetünk tisztázódása fogja nekünk megadni a lehetőséget arra. hogy ezeket az emlitett tárgyi nehézségeket éliminai va, oda juthassunk el, hogy tényleg elérjük azt a célt, amelyet e tárgyi akadályok elhárítása nélkül, azt hiszem, nem lehet elérni. A feladat tehát az volt, — és ebből kellett kiindulni — hogy lehetővé tétessék a nemzet számára, hogy a saját anyagi eszközeit, a saját erőit felhasználhassa boldogulásának céljaira, amely lehetőség nincs teljesen megadva a békeszerződés értelmében, amely súlyosan terheli összes jövedelmeinket és vagyonunkat és azután az volt, hogy teremtsünk olyan légkört, teremtsünk olyan viszonylatot, amelyben lehetővé válik Magyarországnak az, hogy idegen kapitálisok felhasználásával, azoknak segélyével mozdítsa elő a maga termelését és igyekezzék megvalósítani a saját belső rekonstrukciós céljait. M'ondom, ebből az elgondolásból indultunk ki, ez lehetett csak az a céh amely felé törekedni kellett és ebből a szem-