Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-203
372 r A nemzetgyűlés 203. ülése 1923. donképen a közgazdaságnak és az államháztartásnak jelentene, (Ugy van! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Én a magam részéről körülbelül félév óta, amióta a kormány a külföldi kölcsön tervével előállott, minden lehetőt igyekeztem elkövetni azon a szerény helyen, ahol vagyok, hogy a külföldi kölcsön útjába ne csak akadályokat ne gördítsek, hanem ha vannak akadályok, s az módomban van, igyekezzem azokat elhárítani. (Helyeslés jobb felől.) Azonban meg kell azt is mondanom, hogy mi a külföldi kölcsönt csak akkor tekinthetjük komolynak, ha az összegében, feltételeiben és egész konstrukciójában olyan, hogy megéri azokat az áldozatokat, amelyeket ebben a tekintetben a nemzettől követelnek. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az igen t. ministerelnök ur és pénzügyminister ur pár óra múlva vagy ujabb jelentés szerint talán pár nap múlva el fognak utazni Parisba a népszövetségi bizottság tárgyalásaira és mi ebben a pillanatban itt, mint nemzetgyűlés és mint képviselők, teljesen tájékozatlanok vagyunk abban a tekintetben, hogy tulajdonképen melyik az a határ, ameddig a kormány hajlandó elmenni és mik azok a szempontok, amelyeket a kormány a tárgyalásuknál érvényesíteni kivan. Nem tehetek róla, de az én alkotmányos érzésemmel nem egyezik az meg, hogy egy ilyen súlyos és igazán generációkra kiható kérdésben politikai kranipuszestéken nyilatkozzék az igen t. minister ur kedélyesen, amely nyilatkozatok nyomán végeredményben mégsem kedélyesség, hanem súlyos károk és hátrányok származnak. Meskó Zoltán: Az összes besszisták tönkremennek! Rassay Károly : Ilyen körülmények között kénytelen vagyok aggodalmamnak kifejezést adni a kölcsönügy ilyetén tárgyalási módjával szemben, de különösen kénytelen vagyok aggodalmamnak kifejezést adni, hogy ha hivatalos illetékes nyilatkozatok hiányában azokból a nyilatkozatokból és kommentárokból akarom magamnak megkonstruálni a külföldi kölcsön jelenlegi állását, amely ma a magyar közvélemény rendelkezésére áll. A dolog megismerésére vonatkozóan nekünk tulajdonképen három forrás áll rendelkezésünkre. A harmadik a pénzügyminister ur nyilatkozatai, de azt hiszem, hogy a pénzügyminister ur maga is büszkén könyveli el, hogy őt diplomatának nevezték ki és ne kivan ja tőlem, hogy nyilatkozatainak az általános diplomatanyilatkozatokon túlmenő jelentőséget tulajdonítsak s azokat mint a kérdés megismerésének forrását tekintsem. Ellenben itt van a népszövetség pénzügyi tanácsának hivatalos jelentése és itt vannak ugyancsak azok a külföldi kommentárok, amelyek ehhez a hivatalos jelentéshez kapcsolódnak. A pénzügyi tanács hivatalos jelentése szerint a pénzügyi bizottság nem fogadta el a magyar kormány eredeti prepozícióit, hanem a kölcsön összegét 250 millió arany koronában, a szanálási időt két és félévben megállapítva, ezen az alapon próbálja Magyarország pénzügyi és gazdasági reorganizációját megoldani. Ezen jelentés szerint — legyen szabad felolvasni az idevonatkozó részt — a következőkép állana a külföldi kölcsön ügye abban az elgondolásban, amit a pénzügyi bizottság jelentése tartalmaz. Az a jelentés, amelyet most a népszövetség tanácsának kell megvitatnia és elfogadnia, ugy véli, hogy (olvassaj : »Két és hat hónapra van szükség a költségvetés egyensúlyba hozatalához, s az átmeneti időszak alatt 250 millió aranykorona szükséges a költségvetés hiányának fedezésére.« A továbbiakét;? december hó 7-én, pénteken. ban azt mondja a jelentés (olvassa); »Ausztria esetéhez hasonlóan a népszövetség pénzügyi bizottsága szükségesnek véli, hogy magyar nemzeti jegybank létesüljön a legrövidebb idő alatt, s az az ország törekedjék költségvetési hiányát saját forrásaiból fedezni, mielőtt még minden szükséges előzetes lépés megtörténnék s mielőtt még a külföldi kölcsönt fel lehetne venni.« A hivatalos jelentésnek ez a két megállapítás a tulajdonképeni magva. Ebben két jelentős mozzanat van: az egyik a kölcsön összegének 250 millió aranykoronára való redukálása és a szanálási időszaknak^ öt évről két és fél évre való leszállítása ; a másik utalás azokra az erőfeszítésekre, amelyeket a magyar államnak, a magyar közgazdasági életnek meg kell tennie még a külföldi kölcsön felvétele előtt, egyrészt a jegybank felállítása irányában, másrészt az államháztartási deficit fedezése tekintetében. Mielőtt ezzel a kérdéssel foglalkoznék, legyen szabad megismertetnem azokat a mihozzánk is eljutott hivatalos és félhivatalos kommentárokat, amelyek ezt a bizonyos pénzügybizottsági jelentést kisérték. Itt van mindenekelőtt a Keuterirodák jelentése, amely a következőket mondja (olvassa): »A magyar újjáépítő terv sikere attól függ, hogy kielégítő megállapodás jöjjön létre a jóvátételi terhekre és egyebekre vonatkozó magyar kötelezettségek tekintetében és kielégítő politikai egyezmények létesüljenek Magyarország és szomszédai között.« Mint méltóztatnak látni, utalás történik politikai egyezményekre és utalás történik a jóvátételi kötelezettségek teljesítésére. S hogy ez nem magában álló jelenség, az kiderül Bianchininak, az olasz delegátusnak kijelentéséből, aki nyilatkozatában azt mondja, hogy Magyarországnak szomszédaival való viszonyától függ nagy részben a kölcsön sikere. Peidl Gyula : Mi is megmondtuk már régen ! Rassay Károly : Itt fekszik azután előttünk — eljutott hozzánk — a Havas-ügynökség jelentése, mely jelentés Londonból keltezve a következőket mondja (olvassa) : »Valószínű, hogy Magyarországtól a magyar költségvetés egyensúlyának biztosításáig jóvátétel címén csupán kisebb befizetéseket fognak követelni. Magyarország hivatalos képviselőit, ugy látszik, rendkívül kielégiti a tárgyalások lefolyása és eredménye.« Mielőtt mindezekből konzekvenciákat vonnék le, legyen szabadj végül a Daily News idevonatkozó hivatalos jelentését is felolyasnom, mely pontokban sorakoztatja fel azokat a feltételeket, melyek a pénzügyi bizottság tervezete kidolgozásának alapjául szolgáltak. Ezen tervezett feltételek 4. pontja a következőképen szólna (olvassa) : »A jóvátételi fizetségekre Magyarországnak további hiteleket szavaznak meg, melyekre vonatkozólag megteszik az előkészítő lépéseket.« Körülbelül ez az a külföldi anyag, amelyből sikerült tudomást szereznünk hivatalos, illetékes magyar nyilatkozatok hiányában a külföldi kölcsön állásáról, s amelyhez hozzácsatlakozik még a cseh kormány félhivatalos lapjának a magyar kölcsönről közölt tudósitása. Ebben, eltekintve bizonyos kedvező politikai beállításoktól, a cseh-szlovák közvéleménnyel szemben, egy fontos rész foglaltatik, nevezetesen az a rész, amely kimondja, hogy (olvassa): »Az a körülinény pedig, hogy a hatalmak kezességet nem vállaltak, abban leli magyarázatát, hogy Magyarország pénzügyi rekonstrukciójának minden felelősségét a magyar kormányra akarták hárítani, mivel az eddigi kormányok egyedül tehetők felelősekké a magyar pénzügyek mai helyzetéért. Nem hagyta figyelmen kivül a bizottság azt sem .. .« — ezt kívántam tulajdonképen felolvasni
