Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-203

364 A nemzetgyűlés 203. ülése 1923 Forgács Miklós jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Amikor másfél évvel ezelőtt ez a nemzetgyűlés összeült s elhangzottak a kormánynyilatkozatok s elhangzott a kormányzónak a nemzetgyűlést megnyitó beszéde, az ország joggal várhatta, hogy megkezdődik a nemzet haladása az ezeréves alkotmányosságnak folytonossága felé, hogy már egyszer likvidáltatnak a forradalmak és hogy itt olyan törvényhozási munka kezdődik meg, amely megteremti annak előfeltételét, hogy a lelkek egyensúlya helyreálljon. Tegyük vizsgálat tárgyává ennek a másfél évnek munkáját; azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy itt vajmi kevés komoly törvényhozási munkát láttunk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vannak bagatell-, detailtörvények, adminisztratív törvények,. . . Rassay Károly: ötödrangu kérdésekről! Farkas Tibor: ... de a komoly kérdésekhez eddig még hozzá sem nyúlt ez a nemzetgyűlés. Rassay Károly: Mert nem engedték! Farkas Tibor : Miért 1 Szerintem felelősség terheli a kormányt, mert nem hozott ide ilyen javaslatokat, de felelősség terheli a nemzetgyűlés egészét s különösen a többségi pártot is azért, hogy ezeket a javaslatokat, amelyeket az ország már nehezen vár, nem hozta ide, illetőleg a kormányt nem kényszeritette ezeknek benyújtására. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A forradalmi mentalitásnak jellegzetes tulajdonsága az, hogy összetéveszti a jogot, a törvényt a mindenkori kormány intézkedéseivel és cselekedeteivel, (Zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy nagyon elasztikus alapon kezeli az »enyém« és »tied« fogalmát ; hogy az igénylők száma az igénylés minden lehető módozatával nagyon megszaporodik; hogy általában mindenki igényel és az igény teljesítését nem a saját munkája és szorgalma alapján várja, hanem az államhatalom segítségét óhajtja igénybevenni azért, hogy másnak, vagy a köznek kárán saját érdekeit védie. Láng János: Nem ezért, hanem azért, mert nem értik meg a nagy szociális bojokat. (Zaj.) Farkas Tibor: Azt látjuk, hogy e javaslat, melyet a kormány idehozott, nem alkalmas arra, hogy megszüntesse a forradalmi mentalitást, mert hiszen ez a javaslat maga is forradalmi mentalitásra vall (Felkiáltások jobbfelől; Micsoda?), azért, mert túlmegy az eredeti törvény intézkedésein is, jobban megtámadja a magántulajdont, — amint erre majd rá fogok térni — ezenkívül szakit azzal az elvvel, amely ugyancsak törvényben volt megállapítva ... Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Semmi sem forradalmi, amit a törvényhozás csinál. Farkas Tibor: ... és amelyet most a novellával módosítani, kiegészíteni akarnak, amelynek rendelkezésein túl akarnak menni, szakit azzal, ami benne van a törvényben, hogy egyéni jogcíme senkinek sincs. De mi van a gyakorlatban? A gyakorlatban senki sem hiszi el, hogy neki egyéni jogcíme nincs ; mindenki egyéni jogcím alapján lép fel, természetszerűen azért, mert az eredeti törvényt olyan formában akarták végrehajtani, hogy a juttatásban részesülők és a juttatás terheit viselők közé nem állott oda az állam, mint ahogy oda kellett volna állania. Végeredményben még egy veszedelmes momentumot látok a novellában, és ezt hangoztatni kell, mert azt hiszem, hogy ha annak idején az eredeti törvényt aránylag megnyugvással fogadta az ország, ennek oka mindenesetre az is volt, hogy erősíteni akarta a kisbirtokot és védte a középbirtokot. A középbirtok védelmében a novella igenis . évi december hó 7-én, pénteken. visszafejlődést mutat, s a novellával szemben a törvény 31. §-ának szövege sokkal jobb. Az a szakasz, amelyet most itt bővebb kritika tárgyává óhajtok tenni, tulajdonképen a 13. §, illetőleg annak csak egy mondata, amely szerint (olvassa): >a méltányosságot figyelembe véve állapítja meg az értéket a létesítendő földrendező bizottság«. A törvény eredetileg a teljes kártalanítás elvét vallotta. Ezt én fontosnak és szükségesnek tartom, mert ha elismerem is azt, hogy magasabb birtokpolitikai célokból kisajátíthatjuk a magántulajdont, semmi esetre sem ismerhetem el, hogy mi szociálpolitikát csináljunk ugy, hogy a terhet ne az összesség és ennek minden tagja vállalja magára, hanem itt egyes egyének kárára csináljunk máskép, egyes — törvény szerint nem létező — egyéni jogcímen fellépők számára előnyt. Én azt a rendszert, hogy az állam értéken alul valamit kisajátítson és elvegyen, nagyon veszedelmes és csak egyes kevésbé kulturállamoknak nevezhető helyeken a forradalmak alatt felmerült jelenségnek tartom. Igaz, hogy nálunk megkezdték ezt annak idején, mikor vetkőztetni kezdtek 1918-ban, amikor érték nélkül vettek igényne ruhát — amit nem tett meg egy nyugati ország sem, sőt ha tovább megyünk, azt hiszem, még kelet sem. Láng János: A müveit nyugat most vetkőzteti le a németeket! Farkas Tibor: Annakidején az egész országot beharangozták a Búza Barna-féle földbirtokreformmal, amelynek egyik lényeges momentuma szintén az lett volna, hogy értéken alul vesznek el, illetőleg sajátítanak ki birtokokat s csodálatosnak és sajnálatosnak látom, — a tegnapi ministeri nyilatkozatból azt következtethetném — hogy a földmivelésügyi minister urnák talán még fáj is, hogy az a reform akkor meg nem valósult. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Bizony, mert annak idején könnyen végre lehetett volna hajtani s a brtokosokra nézve is sokkal jobb lett volna, mert akkor ki lehetett volna fizetni az árát! Állapítsa meg valaki, hogy mi a föld ára ! Méltóztassék elvállalni ! Farkas Tibor: Azt hiszem, a legnagyobb bajok onnan származnak, hogy lehetetlen és végre nem hajtható dolgot Ígértek a múltban a rövidlátó politikusok. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az a rövidlátó, aki meg akarja akadályozni, hogy végrehajtsuk! Farkas Tibor: Igenis, lehetetlen dologra vállalkoztak mindazok, akik érzelmi momentumok alapján akarták a gazdasági életet szabályozni. Ez csődöt mondott és ezért a nagy hangon beharangozott földbirtokreform nem járt kellő eredménnyel, még pedig azért nem, mert ez a törvény annak idején megfelelő előkészítés és megfontolás nélkül hozatott meg és természetes dolog, hogy a végrehajtásnál mutatkoznak is azok a hibák, amelyek elkerülhetetlenek. De hogy ez megvan, azt most egy ujabb törvénnyel, egy ujabb törvényhozási aktussal orvosolni nem lehet. A bajok, amik jelentkeznek, a következők: Megtörténik pld., hogy egy középbirtokot, amely véletlenül három szomszédos község határában fekszik, három kiküldött biró különböző jogelvek szerint kezel. Megtörténik, hogy egy bírónak kiosztanak ugyanazon időben három-négy különböző vármegyében birtokokat, ahelyett, hogy az előkészületi munkálatokat egy helyen egy biró tenné meg, aki ha nem is mindjárt, de néhány hét alatt bele tudná élni magát, annak a vidéknek gazdasági viszonyaiba. De igy kénytelen erre. Hiszem, kétségtelen, hogy elméletileg, tisztán városi előképzettséggel, amivel, sajnos, a legtöbb biró rendelkezik, helyes megoldást találni mindjárt nem