Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-203

A nemzetgyűlés 203. ülése 1923. tációt az országban, az idevonatkozó parlamenti felszólalásokat itt ebben az ülésteremben senki sem kifogásolhatja, s nem bélyegezheti meg a felszólalókat azzal, hogy »földosztók, könnyű a más földjét osztani!« Ha én arra törekszem, hogy az r elszakadt részek ide visszakívánkozzanak, ha én nyíltan, vagy magamban, vagy titkosan irredentát akarok ápolni, akkor csak természetes dolog, hogy arra törekszem, hogy a földreform utján, a földreformnovella utján is olyan helyzetet teremtsek csonka Magyarország területén, amely az elszakadt részeken maradt véreinket csábítja, ösztökéli arra, hogy minden gondolatukkal, minden cselekedetükkel odadolgozzanak, hogy az elszakadt részek ide minél előbb visszakerüljenek. Ha pedig ezek az elszakadt részek nem kerülnek vissza békés utón, ugy számolnunk kell annak a lehetőségével is, hogy valamikor fegyveres utón kell azokat visszaszereznünk. Ha pedig ilyen eset állana be, akkor nem jobban számithatunk-e a nemzeti erőnek, annak döntő nagyságára, hogy ha mi az elmúlt háborút teljesen és tökéletesen likvidáljuk f Én már unalomig emlegettem itt a nemzetgyűlés előtt a hadviseltek érdekeit, (Ugy van! jobbfelöl.) most itt is újból csak odalyukadok ki, hogy az elmúlt háború nincs likvidálva, az elmúlt háború harcosai nem érzik a bensejükben azt, hogy érdemes volt a fronton lenni, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) érdemes volt harcolni, érdemes volt megsebesülni vagy hadifogságban szenvedni. Már pedig amig ez az érzés a bensőkben nincs meg, addig nem számithatok arra, hogyha esetleg egy felsőbb parancs folytán a tömegeknek újból fegyverbe kell jönniök, azok olyan örömmel, olyan elszántsággal sorakozzanak a zászlók alá, mint amilyen örömmel és elszántsággal tették azt 1914-ben. Én tehát abból indulok-, ki, hogy nekem, mint törvényhozónak, oda kell hatnom, hogy juttassunk földet ; nekünk juttatnunk kell földet, és pedig onnan, ahol van. Nálam az a főkérdés, hogy juttatnom kell és csak másodrendű, kevésbé fontos kérdés az, hogy ezt a birtokost vagy azt a birtokot kíméljem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon J A Nagyatádi földmivelésügyi minister ur által előserjesztett novellában szerintem ez n hiba A hozzányulás, az igénybevétel bátorsága és mértéke körül forog minden, nem pedig akörül forog, hogy a földhöz juttatás elkerülhetetlen, Daranesoló szükség, amely elől kitérni nem lehet. Itt van az egész kérdésben és annak a kezelésében a főhiba, és ugy érzem, hogy erre kötelességem rámutatni. Mivel azonban szerintem az a főfeladat, hogy adjak, hogy a törvényhozás adjon, és nem az a főkötelesség, hogy minél kevesebb birtokot érintsek s minél kevesebb földet vegyek el az eddigi tulajdonostól, én épen ezen álláspontomból kifolyólag nagy fontosságot tulajdonítok annak a magyar közmondásnak, bogy: »Kétszer ad, aki rögtön ad!« A régi földreformtörvénynek is az volt a legnagyobb hibája, s a földmivelésügyi minister urnák talán az volt a legnagyobb mulasztása, hogy nem gyorsan és nem rögtön adott. Vagy nem adott a földreformtörvény földet, vagy nehezen adott, lassan adott és későn adott; későn adott pl. olyan szempontból, hogy már nem volt vásárlóereje annak, aki földet akart vásárolni. Kérdezem a t. földmivelésügyi minister urat, mi lett volna, ha ő olyan helyzetet teremtett volna, hogy már 1920-ban földet adott volna % Mert adhatott volna a t. földmivelésügyi minister ur; a t. földmivelésügyi minister urnák olyan hatalom volt a kezében, az ország lakosságának olyan nagy tömegei állottak mögötte, hogy akaévi december hó 7-én, pénteken. 359 J rátát keresztülvihette volna s akkor sokkal többre ment volna, mert ma már ha sokat is juttatna ez a novella, ez kevesebb lesz, mint amennyi lett volna akkor egy sokkal kevesebb juttatásÉn a t. földmivelésügyi minister urnák egészen nyíltan felajánlottam azt a paktumot, hogy az én választókerületem polgárai szivesen lemondanak ma a földreformról, annak minden vonatkozásában, ha a t. földmivelésügyi minister ur gyorsan, az idén juttat nekik 10—10 esztendős haszonbérleti szerződést, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Odáig fejlődött a dolog, hogy most már egy ilyen szerződéssel jobban megelégednének (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és azzal a szociális béke gyorsabban helyreállitható volna, mint ezzel az elkésett földhözjuttatással. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Tudja a t. képviselő ur, hogy én nem juttathattam a bíróság nélkül! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Én ugy érzem, hogy túlsókat és rosszul hivatkoztak a termelés érdekeire azok, akik ezt a novellát ellenezték. Én azon az állásponton vagyok, hogy a termelésnek nem az árt legtöbbet, hogy egyes birtokrészek a nagyobb üzemből kisebb üzembe mennek át, az én véleményem szerint az sem árt legtöbbet hogy a birtokok egy részét megnyirbálják; ennél sokkal többet árt az a bizonytalanság, az a nyugtalanság, amely évek hosszú során át terheli az összes birtokosokat s amely miatt beruházásokat eszközölni nem tudnak, üzemterveket összeállítani nem tudnak, (Zaj jobbfelöl.) a termelést nem tudják fokozni, mivel folyton fenyegeti őket a földreformtörvény és most a földreformnovella. Ha olyan hangok hallatszanak, hogy ezt a novellát követi egy másik, akkor kérdem, mikor fogják a birtokosok a szükséges biztosságot és nyugalmat megtalálni! Én egy olyan földreformnovellát kértem volna a t. kormánytól, amelynek megszavazása után én magam állhattam volna be azok sorába, akik azt mondják, hogy: »Aki pedig ezentúl földreformtörvényt vagy uj földreformot emleget, az igazán csak szándékosan korbácsolja fel a lakosság nyugalmát!« Ennek a kérdésnek olyan végleges elintézésére lett volna szükség, ami az agitátorok szájából egyszersmindenkorra kiragadta volna e kérdés anyagát. (Ugy van! balfelől.) Erdélyi Aladár: Halljuk, milyennek kellene lenni! (Zaj.) Szilágyi Lajos : Én tagadom azt, és a t. minister úrral szemben is tagadom, hogy nem volna elegendő föld, amelyből ő juttatni tudna. Szerintem igenis van föld, csak azzal a különbséggel, hogy nem a saját községeink határában. Kétségtelen, hogy ugy az igénylőknak, mint azoknak, akik számára földet akarnak juttatni, le kell vonni azt a konzekvenciát, hogy itt költözni és költöztetni kell. A t. földmivelésügyi minister urnák ezt kellene megcsinálnia, az ő nagy befolyását, ha az megvan Magyarország lakosságára, ilyen irányban kellene érvényesitenie, meg kellene győznie a földmivelőnépet arról, hogy a földreform nem hajtható végre máskép, mint hogy itt vagy ott költözni kell. Tudom, hogy a magyar parasztember nem szivesen mozdul, hogy nagyon nehezen lehet megmozdítani a saját falujából, a t. minister urnák azonban állitólag varázsa van az ország lakosságára. . .. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Sohasem állítottam ! Meskó Zoltán : Megy az a jó föld után! Szilágyi Lajos : ... ha egy ilyen irányú propagandát vezettetne be a t. földmivelésügyi minister ur, én hiszem, hogy megmozdulna a falu népe és szivesen költöznék, amit eddig nem szi-