Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-202

A nemzetgyűlés 202. ülése 1923. évi december hó 6-án, csütörtökön. 349 Azt mondja (olvassa) : »Minél több embernek jut egy-egy darab a földből, annál több családnak van biztositva a megélhetése. Ugyané jelenség másik oldalát világitja meg az a valóság, hogy ama vidékeken, ahol egyenlőtlen a birtokmegoszlás, kicsi f a népesség szaporodása. Ennek bizonyságául én csak azt hozom fel, hogy 1900-tól 1910-ig Fehérben 36 lélekkel, ellenben a magyar birodalom legapróbb kisbérletekre tagolt megyéjében, Varasdban, 308 fővel, vagyis majdnem tizszer annyival szaporodott r a népesség minden ezer hektár szántóföldre számitva.« Mint láthatjuk, ez az adat fényesen és kétségbevonhatatlanul igazolja, hogy Varasdban, ahol a birtokmegoszlás igazságosabb, arányosabb, ahol tehát a kisemberek is inkább hozzájuthattak a földhöz, a népesség szaporodása egy bizonyos meghatározott időn belül majdnem tizszer annyi volt, mint Fehér megyében, a latifundiumok és nagybirtokok hazájában. De az ország belső demokratizálódásának is érdeke a nagybirtok felparcellázása. Mivel a nagybirtok politikai súlyával is ránehezedik az egész ország közgazdasági életére, ebből a szempontból is ellenfele vagyok a nagybirtoknak. Itt ismét csak Kenéz Béla adatait^ hozom fel, amelyeket e tekintetben is teljes egészükben magaméivá teszek. Azt mondja Kenéz Béla idézett könyvében (olvassa) : »A belső politika érdekei is az egyenletes birtokmegoszlást kivánják. A polgárság szabadsága ellen törő zsarnoki uralommal vagy a pártkormány önző törekvéseivel szemben nagyobb biztosítékot találunk abban a társadalomban, ahol sok a független birtokos, mint abban, amely függő kevesek hatalmában levő alárendeltek tömegéből áll. Az ilyen társadalomban elhomályosul a közszabadság eszméje, megzsibbad az egyéni erők érvényesülése, az öntevékenység. A függő polgárok nem élhetnek szabadon közjogaikkal; egy-egy uradalom a választók ezreit tarthatja markában, eképen tehát képviselői címmel a maga ügynökét küldheti fel a parlamentbe és így a törvényhozó testület megalakulásában és működésében nem az egyetemes érdek, hanem egyesek érdeke szab irányt. Az ilyen társadalomban az önkormányzat kereteit is nehéz valóságos tartalommal megtölteni a hozzá kellő közszellem szűkebb körre szorulása miatt és azért is, mert az önkormányzati teendők nobile officiumának elvállalására alkalmas emberek nem igen akadnak«. Ha egyéb szempont nem is« lebegne előttem, mint pusztán csak a termelés és a népesedés érdeke, amelyet én rendkivül fontos és döntő szempontnak tartok, akkor is előttem lebegne a belső demokratizálódás kérdése, amelyet én mindaddig nem tudok elképzelni Magyarországon, amig a nagybirtok teljes súlyával ráfekszik az ország közgazdasági és politikai életére, és mint Kenéz Béla nagyszerűen megállapítja, a maga ügynökeit küldi a parlamentbe. Amikor 1870-től 1900-ig az egyházi birtokok 1,417.663 katasztrális holddal szaporodtak ebben az országban, amikor a hitbizományi birtokok ugyanezen idő alatt 2,363.822 katasztrális holdra emelkedtek az azelőtti 463.352 katasztrális hold helyett, akkor megérthetjük, igen t. Nemzetgyűlés, azt a nyomort, azt a kint, azt a szenvedést, amelyet Magyarország föld mivelő munkásságára a nagybirtokoknak ilyeténmódon való kialakulása hozott. Amiket én itt Kenéz Béla adataiból felolvastam, ugyanezeket a dolgokat megállapította egész tömege a közgazdasági Íróknak. Hogy egyébre ne hivatkozzam. Földes Béla egyetemi tanár is megállapította a latifundiumoknak, a nagybirtokoknak ezt a káros, pusztító hatását és erről annak idején értekezést is irt, amelyben többek között a következőket mondja (olvassa) : »A hitbizományok a vagyon és jövedelem egyenlőtlenségét fokozzák és nagyobb mértékben állandósítják, mint az erkölcsi és társadalmi tekintetben megengedhető. A külöobségek gazdag és szegény között, melyek társadalmunkban még fokozódnak, a hitbizományok, a holt kéz birtokai által megrögzittetnek, a felmenő osztály mozgalom nem érvényesül, az alsóbb osztályok szükségképen sülyednek, mivel a társadalmi életben nem létezik megállapodás. A jövedelemeloszlási különbségek e megörökítése kedvezőtlenül hat vissza a termelésre és a szabadforgalomra. A kereslet és kínálat kiegyenlítése itt nem sikerül. Visszahatnak e körülmények a fogyasztásra is, amely emitt az oktalan fényűzésig és pazarlásig — különösen külföldi cikkek fogyasztásánál — fokozódik, amott pedig a legsürgősebb életszükségletek kielégítésén alul marad és egész vidékek sorvadását hozza magával, mint ezt a keletporosz tartományok viszonyai mutatják. Visszahat ez az állapot az iparra, melynek okszerű fejlődését megnehezíti. Különösen veszedelmes a hitbizományok és egyházi kötött birtokok befolyása a népesség szaporodására és eloszlására. Minthogy a kötött birtokok megnehezítik a kisgazdák betelepítését, ezek kivándorolnak. Jellemző, hogy Németország nagy kivándorlása nem a sűrű népességű nyugatról, hanem a keletről származik, ahol gyér a népesség a nagyterjedelmü hitbizományok miatt. Nálunk is Magyarországon azon megyékben uralkodnak a legkedvezőtlenebb népességi viszonyok, ahol a hitbizományi és egyházi birtok erősen el van terjedve«. Mondom, még az adatok egész tömegét hozhatnám fel állitásom igazolására, bár ezek a felhozott adatok is, amelyek polgári íróktól s az igen t. túloldal soraiból származnak, kétségtelenül igazolják azt a felfogásomat, hogy a nagybirtok ellensége a nép sség terjedésének s hogy a nagybirtok vegcr-.dmei.yben ellensége az ország előbbrehaladásának és fejlődésének is. Csoda-e, ha ilyen körülmények között, amikor a földmunkások tömegei érezték a latifundiumok és nagybirtokok hatását az élet minden vonatkozásaiban, amint nőttek a latifundiumok, azonképen nőtt a földmunkások tömegei kőzett is a latifundiumok iránti ellenszenv. iNtm csodíl m ennek az ellenszenvnek kialakulását, külö öien ha tekintetbe veszem azokat a szempontokat, amelyeket Czettler Jenő igen t. képviselőtársam is kiemel a már idézett munkájában, amelyben megállapította, hogy a latifundiumok jövedelmét a családok felélték, felemésztették és a gazdaság instruálására ilyképen nem fordíthattak megfelelő összeget, ennélfogva legnagyobbrészt — és itt még csak nagyon jelentéktelen változások történtek — a nagybirtokok extenzive gazdálkodtam. Ha a történelmet lapozgatjuk, akkor látjuk, hogy már akkor, amikor a latifundiumok kezdenek kialakulni törvényes formában is, egész tömegeivel találkozunk a nagy latifundiumokkal, nagy földbirtokokkal szemben álló elégedetleneknek. (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem érdekli a jobboldalt!) Ntmes Bertalan: Senki egy szót se szól, hát miért zajonganak ? Szeder Ferenc: 1848-ból, amikor a magyar nemzet szabadságharcát vivta, a jobbágyoknak Táncsics Mihályhoz irott leveléből egypár citátumot olvasok fel, hogy ezzel megörökitsük a föld iránti vágyakozásokat a nemzetgyűlés naplójában is. A következőket irták Veszprémből Táncsicsnak (olvassa): »Ha az a sok zsöllér, az a 8 millió zsöllér meg nem szorítja a kard markolatát és elleneink