Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-202
A nemzetgyűlés 202. ülése 1923. évi december hó 6-án, csütörtökön. 343 ben nem helyezkedett arra az álláspontra, hogy ahol a házhelykérdés csak csereingatlan adásával oldható meg, ott is a járadékelv, vagy a résztörlesztési elv alkalmaztassák. Hiszen minden oldalról felhangzott már az a kívánság, az az óhaj, az a követelés, hogy különösen azok az osztályok, azok a földmivelő szegény emberek, akik még mindig nincsenek abban a helyzetben, hogy házhellyel bírjanak, minél előbb hozzájussanak ahhoz, hogy ilyen házhelyet kaphassanak. A legtöbb helyen, ahol a házhelyrendezési eljárás még nincs lefolytatva, ahol ez a kérdés még nincs megoldva, az az akadály, hogy a házhelykérdés csak csereingatlannal oldható meg, csereingatlanok pedig addig, amig a földrendezési eljárás le nem folyt, nem juttathatók, ekképen a földrendezési eljárás megállítja a házhelyrendezési eljárást is mert máshonnan nem tudnak az illetőknek csereingatlant juttatni. Ezzel rövidesen befejeztem volna azoknak az apró fájdalmaknak, azoknak az apró sóhajoknak és kívánságoknak hangokba való öntését, amelyek lelkemet ennek a novellának tárgyalásánál eltöltik. Az egész földrendezés kérdését én elhibázottnak tartom, elhibázottnak abból a szempontból és elsősorban^ azért, mert nem előzte meg a földreform kérdésének megoldását olyan alapvető munka, amely tiszta képet adott volna abban a tekintetben, hogy ebben az országban miképen oszlik meg a földbirtok, milyen a földbirtokmegoszlás diagnosztikája, hogyan alakul ez vidékenként, szóval mert nem állt rendelkezésünkre olyan statisztika, amelyből a földrendezés kérdé sét teljes egészében, teljes komplexusában megítélhettük volna. De magam sem helyezkedhetett! arra az alapral hogy mi ezeknek a kérdéseknek a felvetéséve, ennek a kérdésnek a megoldását eltoljuk. Ha hiba volt, az talán nem a kormányzatok hibája volt, hanem hibája volt a régi rendszernek, hibája volt a háború előtti állapotoknak; hiba volt talán az, hogy a háború alatt ilyen kérdések taglalásával az akkori uralkodó párt sohasem akart foglalkozni. Most ezt a kérdést meg kell oldani. Figyelmébe ajánlom a t. minister urnák is, de különösen figyelmébe ajánlom ennek a nemzetgyűlésnek és óva intem képviselőtársaimat attól, hogy innen a nemzetgyűlésből olyan hangok kerüljenek a nagy nyilvánosság elé, az igényjogosultak közé, hogy itt akár csak egy ember is akadna, aki a földrendezési eljárást el akarná gáncsolni, vagy meg_akarná akadályozni. Sőt ellenkezőleg, mindnyájunknak arra kell törekednünk, hogy azt a megváltozott közhangulatot, amely a minister urat is arra kényszeritette, hogy engedményeket tegyen az igény jogosultság kielégítésének rovására, az igényjogosultak javáia és érdekében megváltoztassuk. Tudom, hogy teljes megelégedettség, teljes jó ebből a novellából sem fog fakadni, mert hiszen az agrártörvény végrehajtását, az agrárkérdést — a világtörténelem bármilyen szemlélete atepján nézzük is azt, legyen az akár a szocializmus szemlélete is, amely nem állithatja, hogy az orosz mirek kérdése a szovjeturalom alatt megoldatott volna, — világszerte, ahol felvetődött, egy államban sem tudták helyesen és megnyugvásra megoldani. Megoldották sok helyen forradalomszerüen, ^megoldották sok helyen az alkotmányos fejlődés kapcsán, megoldották sok államban ugy, hogy soha agrárkérdés, mint akut kérdés fel nem vetődött, hanem a gazdasági fejlődés a maga eruptív erejével oldotta meg. Engem megnyugtatással tölt el az, hogy Magyarország nem nyúlt olyan eszközökhöz, amelyek deklasszifikálták volna a magyar törvényhozás működését, deklasszifikálták volna épen az utódállamokkal való összehasonlítás szempontjából. Nálunk nem közigazgatási szervek, hanem pártatlan bíróság végzi a földrendezés végrehajtásának nehéz feladatát, mig az utódállamokban csak ürügyül felhasznált közigazgatási szervekre van bizva a földrendezés kérdésének megoldása és ott közérdek csak az, hogy a magyar birtokosokkal szemben okkupáció történjék a közigazgatási szervek által. Azt hiszem, hogy ha mi, az ország törvényhozói, teljes mértékben átérezzük azt, hogy az első pillanatban felvetődő az eljárásnak olyan ujabb félszegségei és hibái azonnali és gyökeres javítást igényelnek, amelyek még ezen novella tárgyalása után is fenmaradnak és ébren tartjuk magunk között azt a közhangulatot, amely igenis, átitatja a mi lelkünket azzal a tudattal, hogy becsülettel és tisztességgel eleget^ akarunk tenni a magyar nép ama jogos követelésének, hogy ő a jog szerinti földhözjuttatásban részesüljön : akkor elmondhatjuk azt, hogy a földrendezés kérdésében is megtettük a magunk kötelességét és nem leszünk vádolhatók azzal, hogy következetlenek voltunk, hogy a népet félrevezettük, hogy a népet becsaptuk. De ha mi ennek a feladatunknak nem felelünk meg, ha engedjük, hogy a liberálisoktól a reakciósokig, a demokratáktól a klerikális lapokig mindenki mint egy tábor a földrendezés végrehajtása ellen lázítson a magyar hangulatban, akkor feladatunkat nem teljesítettük, mert nekünk az a kötelességünk, hogy ha a közhangulat irányítása politikailag helytelen irányba terelődött, akkor azt mi a helyes irányba tereljük vissza annak a közhangulatnak erejénél fogva, amelyet ebből a teremből engedünk kisugározni és amelyre engedjük, hogy a közhangulat támaszkodjék. Szijj Bálint: Eddig még minden ellenzéki szónok ellene foglalt állást ! Létay Ernő : Hogy megcáfoljam t. képviselőtársamat, ... Szijj Bálint : örülni fogok neki ! Létay Ernő : ... én általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául, a bizottsági tárgyalások alkalmával is elfogadtam ezt a novellát és elfogadom most is általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául. Szijj Bálint : Mondtam, hogy eddig még ! Létay Ernő: De hozzá kell tennem azt, hogy nem azért fogadom el, mint hogyha olyan nagyon biznám abban, hogy evvel a novellával mindazok a súlyos és nehéz problémák, amelyeka földrendezés kérdésével kapcsolatban az igény jogosultság szempontjából fontosak, megoldatnak, hanem elfogadom azért, mert nem akarok abba a hibába esni és még a látszatát is kerülni akarom annak, hogy ha látok egy embert, vagy egy rendszert, amely csak egy lépéssel is előbbre akarja vinni az általam óhajtott földrendezés ügyét, akkor én legyek az, aki követ hengeritek az útjába és nem igyekszem arra, hogy ez a lépés ^ is megtétessék, hogy ezzel az egy hajszállal is előbbre vigyem azt az ügyet, amely teljes lelkemet elfoglalja és amelynek teljes erőmet rendelkezésére bocsátom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Szeder Ferenci Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! A földreformnovella, amelyet most tárgyalunk, az 1920. évi XXXVI. te. kiegészítésére szánt intézkedés. Annak idején, habár nem hallattuk is itt szavunkat, amiüor az 1920. évi XXXVL tcikket a nemzetgyűlés tárgyalta, megjelöltük azokat az irányvonalait, amelyek sz< rint e törvénynek törvényerőre kel ett vclna emelkednie és amelyek szerint nem következhettek volna be a földreformeljárás során azok az anomáliák, amelyek bekövetkeztek,