Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-189

W, évi október hó 30-án, kedden. 28 A nemzetgyűlés 189. ülése 19k Gr. Bethlen István ministerelnök : Kitől hallotta? Tőlem? Szilágyi Lajos :... és hogy a másik párt is békében maradjon, egyenértékképen Rubinek Gyulát is kiszorítjuk a kormányból. (Ellenmondások jobbfelől.) Azután azt hallottuk, hogy csend legyen, most bánok el nagyatádi Szabó Istvánnal és a kisgazdapárttal. (Derültség jobbfelől.) Gr. Bethlen István ministerelnök : Kitől hallotta ezt! Erdélyi Aladár : Rossz álmai voltak ! Elnök : Csendet kérek! Rakovszky István: Az Íróasztalát feltörték! Szilágyi Lajos : Azután azt hallottuk, hogy csend legyen, most van a béketárgyalás, nem szabad zavarni a béketárgyalás menetét. Azután jöttünk mi, az úgynevezett karlisták. Csend legyen, most el fogok bánni a karlistákkal, a többiek addig ne zavarjanak engem ! Azután jöttek a szocialisták : csend legyen, a szocialistákkal csak ugy tudok elbánni, ha senki az utamba nem tesz egy szalmaszálat! Peidl Gyula : Ez legalább sikerült ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Farkas István : Ez az, ami nem fog sikerülni! Reisinger Ferenc : Ez a legnagyobb tévedés ! Szilágyi Lajos : Most pedig azt mondja a t. kormány : csend legyen, mert kölcsönt kérek ! Először azt mondta, hogy kölcsönt fogok kérni, tehát csend legyen, most már azt mondja : kölcsönt kértem, tehát csend legyen! (Derültség és zaj.) Ennek dacára nincs csend. (Zaj.) Erdélyi Aladár : Micsoda futurista költő ! Meskó Zoltán : Csend legyen ! (Derültség a Ház minden Oldalán.) Szilágyi Lajos

1 Most idejönnek bizonyos urak, és am ig itt vannak, arra kérnek bennünket, hogy csend legyen. Közben száz és egy módon tudomásunkra hozzák nekünk, akik az úgynevezett fajvédő csoporttal élesen szemben állottunk és állunk, hogy csend legyen, mert most fogok elbánni a fajvédőkkel. Lendvai István : Állunk elébe ! (Zaj.) Szilágyi Lajos : Tehát Bethlen István gróf, aki nagyon tudja.. . (Éljenzés a jobboldalon.) Pikler Emil : Károlyi Mihályt ép igy éljenezték ! B. Kaas Albert: Csak az a kérdés, ki éljenezte ! Rupert Rezső : A báró ur is éljenezte volna, de nem volt megengedve ! B. Kaas Albert; rsern áll ! Ne tessék rágalmazni ! (Egy hang balfelöl : Aki haragszik, annak nincs igaza !) Magáról ne Ítéljen meg másokat ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szilágyi Lajos : A t. ministerelnök ur, aki politikai arcát és álarcát olyan ügyesen tudja változtatni, hogy nem nyúl mindig ugyanazon recept után, mint az a bizonyos politikai baromorvos, — akit Balassagyarmaton, a vármegyeház udvarán méltóztatott aposztrofálni. . . Lendvai István : Előkelő grófi stílusban ! Szilágyi Lajos : . . . csodálatosképen a nemzetgyűléssel szemben állandóan, évek hosszú sora óta egy és ugyanazon receptet alkalmazza, ez a recept pedig az, hogy a nemzetgyűlésre nincs szükségem, a nemzetgyűlést el kell hallgattatni, a nemzetgyűlést némaságra kell kárhoztatni. Lendvai István : Még becsületszavak árán is! (Zaj a jobboldalon.) Barthos Andor : Rendre ! Rendre ! (Zaj jobbfelől) Elnök : Csendet kérek ! Szilágyi Lajos : E tekintetben a t. minister ur bátran odasorolhatja magát a politikai baromorvosok közé ! (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől : Ez már abszurdum! Egy hang a szélsőbalolda^ Ion : Mi kifogásuk van ez ellen ?) Barthos Andor : Ilyen politikai nyilatkozatok miatt hívják össze a nemzetgyűlést ! Ezért ugyan kár volt összehivni ! (Zaj.) Szilágyi Lajos : Be kell vallanom : ezt a kifejezést azért használtam a nemzetgyűlés termében, hogy a t. ministerelnök ur a saját pártjától kapja meg azt a kritikát, amelyet az ilyen címzések előidéznek. Most a t. ministerelnök ur saját pártja felháborodásából következtetést vonhat le, hogy mi a közvélemény az olyan megnyilatkozásokról, mikor egy ministerelnök az azelőtti legerősebb támaszairól, kevéssel azután, hogy széjjelváltak, ilyen módon nyilatkozik. Én nem akarok és nem fogok, és sokan vagyunk, akik nem fogunk csendben maradni. Azért küldtek ide bennünket, hogy hallassuk a szavunkat (Zaj. Egy hang a jobboldalon : Azért, hogy dolgozzunk !) és legjobb meggyőződésünknek hangot adva, befolyásoljuk a politika menetét. Nem vagyunk politikai siketek és politikai vakok, következésképen nem leszünk politikai némák sem. Még h volna a véleményem, hogy a többség valóban a nemzet többségét jelenti. (Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) ha ez a többség tiszta választás utján jutott volna be a nemzetgyűlésbe, ... Bessenyei Zenó: Meg nagyobb lehetett volna ! Szilágyi Lajos :... ha erőszak és pénz és a választási fortélyoknak r mindennemű fajtája, a törvényszegéseknek egész sorozata (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) nem játszott volna közre abban, hogy ez a többség ilyen formában megteremtődjék, akkor még a többség akarata előtt esetleg szótlanul meghajolnék. Ugy azonban, mikor ilyen többséggel állunk szemben, igenis, nem hajtom meg a fejemet, nem engedem magamat némaságra kárhoztatni és tiltakozom az ellen az ujabb szándék ellen, hogy a nemzetgyűlést mellőzve, a nemzetgyűlés tagjait pedig némaságra kárhoztatva éljünk tovább. T. Nemzetgyűlés ! A külföldi kölcsönnel nincs megindokolva a parlamenti szünet. Eltekintve attól, hogy sokan vagyunk, akik a, pénzügyi kibontakozás eszközéül nem ismerjük el a külföldi kölcsönt, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hanem azon a véleményen vagyunk, hogy más pénzügyi politikával, más pénzügyministerrel is (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon,) — ezt is hangoztatjuk — más pénzügyi és gazdasági politikával nagybbb eredményeket tudtunk volna elérni, következésképen a külföldi kölcsönt, mint indokolást nem fogadhatjuk el abban a tekintetben, hogy ne ülésezzünk (Nagy zaj a középen. Bessenyei Zenó kimegy a teremből.) Meskó Zoltán : Zenó, gyere vissza, minden meg van bocsátva ! Elnök : Csendet kérek ! Haller István : Rendreutasította az igazságügyminister ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szilágyi Lajos: Már többször adtunk szünetet és kimélési határidőt a kormánynak. Arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a Bethlen-kormány volt akkor történetesen uralmon, mikor ez az akció elkezdődött, és ha elkezdte, hát fejezze is be. Ebből az álláspontunkból kifolyóan hozzájárultunk ismételten ahhoz, hogy a külföldi kölcsön ürügye, vagy címe alapján is szünetet kapjon a t. kormány. Kérdezzük azonban: mennyi kell még, kérdezzük, hogy jönnek vagy nem jönnek azok a bizottságok, amelyeket a t. minister ur a közeli napokra jelzett? Tény az, hogy ma még nincsenek itt, tény az, hogy heteket elpazaroltunk a parlament drága idejéből (Ugy van! Ugy van!) csak