Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-201
Á nemzetgyűlés 201. ülése 1923. Szuhányi Ferenc : Mulasztás történt ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Egy hang jobbfelöl) : A ministerelnököt leesirkeiogózta Lendvai ! Ez mégsem tűrhető el ! Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Ez az ő kultúrájuk ! Kiss Menyhért : Lendvai István elég férfi, hogy akár a biróságnál, akár máshol vele ezt külön el kell-intézni, de azért, mert egy magánember, aki azon az ülésen nem is volt jelen, mert ismételten mondom, később, legvégén érkezett a gyűlésre, véletlenül a gyűlés vége után 3—4 lépést tett és két vagy három szót szólt húsz ember jelenlétében Lendvaihoz, tikit személyesen ismer. Ezért a Lendvai bűnéért felakasztani, felfüggeszteni és lehetetlenné tenni egy tisztviselőt, ez erkölcstelenség, igazságtalanság és méltánytalanság. (Zaj.) Szuhányi Ferenc : És együtt ebédeltek ! Kiss Menyhért : Ezt nem lehet védelmezni. Kószó István : Jól feteltél, leülhetsz. (Zaj.) Kiss Menyhért : Nagyon sajnálom, hogy ideges Kószó államtitkár ur ... Kószó István : Nem vagyok ideges, de az ilyen beszédeket hallgatni ! Kiss Menyhért : .... mert feltételezem, hogy az államtitkár ur, aki egész életében függetlenségi érzelmű ember volt, tisztelettel van a vármegye autonómiája és az olyan tisztviselők iránt, akikkel nem lehet ugy rendelkezni, mint Andréka főkapitányhelyettes úrral, mert ez az állam kenyerét eszi, Komoróczy pedig a vármegye kenyerét... Ez kettő. A közigazgatás még nincs államosítva, remélem, hogy nem is fogják államosítani. Az egyenlő elbánás elve alapján is kifogásokat emelek az ellen, hogy Szatmár vármegye első tisztviselőjét ilyen jelentések alapján es az eseményeket teljesen félremagyarázva, gruppirozva és önkényesen beálitva, öreg napjaira, amikor eddigi ténykedéseiért elvárná az állam vezetőitől az elismerést és a köszönetet, elismerés és köszönet helyett állásától és kenyerétől megfosztották. Esztergályos János: Hány öreg tanitót dobtak ki maguk? Kis Menyhért: Ilyen időben, de meg a választások idejében is — ez a mi követelésünk — ne méltóztassanak önök sem, — mi sem fogjuk tenni — felhasználni a közigazgatási tisztviselőket arra, hogy politikai szolgálatokat tegyenek. Ez a tilalom benne van a közigazgatásról szóló törvényben is. A közigazgatási tisztviselőknek kötelességük, hogy pártatlanul vezessék a választást, de előirja a törvény még azt is, hogy pártgyűléseken sem jelenhetnek meg a közigazgatási tisztviselők. Ezt azonban ugy magyarázzák Magyarországon, hogy^ állandóan a kormányt kell, hogy szolgálja és a kormánypárt jelöltjét sikerre kell, hogy vezesse a közigazgatás, mert ha ennek a feladatnak nem felel meg, akkor a közigazgatási tisztviselőt áthelyezik vagy megbüntetik. Legyen már egyszer vége ennek a rendszernek. Hiába gondolják itt Magyarországon némelyek, mikor a világ kilenctized részében demokratikus választójog van, hogy itt megállíthatják az idők kerekét és Klebelsberg Kunó kultuszminister urnák a rendeletével a világ végéig fognak választatni, mert a magyar nép ki fogja magának verekedni azt. az első -.természeti jogát, hogy az általános, egyenlő, titkos választójog alapján mondjon politikai véleményt a saját sorsa felől. Mihelyt felébred NAPLÓ XVII. évi december hó 5-én, szerdán 333 erre — és már felébredt — a magyar nép, legyenek meggyőződve róla, hogy azokat, akik a szabadságjogokat, a tisztviselők jogait elkobozzák, azokat elsősorban fogja a helyükről elsöpörni. (Zaj jobbfelől.) Huszár Dezső : Éljen Kiss Menyhért kultuszminister ! Kiss Menyhért : Mindezek alapján konstatálom, hogy egy ártatlan és becsületes férfiúnak, Komoróczy Ivánnak meghurcoltatásáért erkölcsi elégtétellel tartozik a kormánypárt, és ha a belügyminister urban felébred a lelkiismeret szava, meg is kell, hogy ezt tegye, mert ha kedves neki Andréka főkapitányhelyettes ur, akivel szemben sokkal nagyobb kifogások merültek fel, annál inkább fel kell neki mentenie és állásába vissza kell helyeznie egy ilyen látszat alapján és hamis jelentésekből kovácsolt vádak alapján felfüggesztett férfiút. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a vizsgálatot pártatlan és nem abból a vármegyéből vett első tisztviselőkkel fogják lefolytattatni, ezt a vizsgálat meg is fogja állapitani, mert hiszen számtalan tanú, ezer és ezer ember volt jelen és tudja, hogy ez a dolog hogyan történt és Komoróczy Iván alispán ur vissza fog kerülni az alispáni székbe. Mindezek után a belügyminister úrhoz a következő interpellációt intézem (olvassa) : »1. Mi indította a minister urat Komoróczy Iván szatmári alispán felfüggesztésére % 2. Van-e tudomása arról, hogy Komoróczy alispán nem vett részt a népgyűlésen, sem a banketten ?« Itt meg kell jegyeznem, hogy nem volt bankett, — vagy legalább is nem lehet bankettnek nevezni — hanem egyszerű ebéd volt, az alispán ur azon egyáltalában nem vett részt és mégis a banketten való szereplése mint tény van leszögezve a felfüggesztő határozatban, amellyel a belügyminister ur magát kompromittálta. (Továbbolvassa) : 3. Hajlandó-e a fegyelmi eljárást sürgősen lejáratni, az alispán urat eléírtételben részesiteni és állásába visszahelyezni ? « Elnök : A népjóléti minister ur kivan válaszolni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A belügyminister ur helyett és megbízásából van szerencsém az interpellációra a következőket válaszolni. Az igen t. képviselő ur a belü' T vminister urat azzal vádolja meg, hogy ő a belügyi igazgatásban dilettáns. En nagyon szívesen elismerem az igen t. képviselő úrról, hogy talán a Parnasszuson való vágtatásaiban költészetben és egyebekben — nem dilettáns, hanem szakember, mert hogy a saját hivatásában — ha jól tudom, kereskedelmi iskolai tanár — szakember lett volna, arról annak idején, mint kultuszminister a legszorgosabb utánjárással sem tudtam meggyőződni. (Derültség jobbfelől) A belügyminister ur azonban, aki a belügyi igazgatásban kétségkivül jártasabb ember, mint a képviselő ur, épen az ő részéről dilettánsnak alig nevezhető. (Ugy van! jobbfelől.) Kiss Menyhért : Többet voltam a közigazgatásban, mint ön, minister ur, mert ott voltam három évig a vármegye szolgálatában, de ön »cmmit nem szolerált a vármegyénél. (Zaj.) Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Az lehet, t képviselő ur, azonban mindjárt megmagyarázom, mert az igen t. képviselő ur tökéletesen félreismeri vagy nem ismeri a fegyelminek a fogalmát. * 4S
