Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-201
A nemzetgyűlés 201. ülése 1923. évi december hó 5-én, szerdán. 331 dohánygyári munkásságot is megnyugtassa. Ezért a következő interpellációt vagyok bátor a minister nrhoz terjeszteni (olvassa) : »Van-e tudomása a t. népjóléti minister urnák arról, hogy a pécsi dohánygyár üzemét a dohányjövedék igazgatósága azért^ mert a gyárvezetés szempontjából feltétlenül nélkülözhetetlen tisztviselői részére az ottani lakáshivatal a központi igazgatóság minden megkeresésére lakást nem utalt ki, beszüntetni elrendelte ! Tekintettel arra, hogy ezen rendelkezéssel több száz munkásember íélviz idején munkanélkülivé lesz és igy az _ életfentartás egyetlen eszközét is elveszíti, hajlandó-e a népjóléti minister ur intézkedni, hogy ezen lakáskérdés megoldást nyerjen és ezáltal a gyár üzemét továbbra is fentartsa, a munkások pedig továbbra is munkában maradhassanak ?« A pénzügyminister úrtól pedig kérdezem : »Hajlandó-e az igen t. pénzügyminister ur sürgősen intézkedni, hogy a dohányjövedék igazgatósága a pécsi dohánygyár beszüntetésére vonatkozó rendelkezését visszavonja?« (Helyeslés.) Elnök: A népjóléti minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! A pécsi dohánygyár most egyelőre még szűk keretek között végzi a munkáját, és a pénzügyi kormányzat terve arra irányul, hogy ez a működés nagyobb keretekre kiterjesztessék. Tény az, hogy a dohánygyárak főigazgatósága foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a tisztviselők elhelyezésének roppant nagy nehézsége miatt esetleg a dohánygyár eddigi üzemét is beszünteti. Ahelyett, hogy ezt a kérdést tovább fejtegetni kívánnám, konstatálom azt, hogy ugy a dohányjövedék államtitkára részéről, valamint az öszszes, ebben a tekintetben irányadó és illetékes hatóságok részéről a legmesszebbmenő megértést találtam abban az irányban, hogy egymás mellé állitva azt a két igényt, — az egyiket, hogy a tisztviselők elhelyeztessenek, a másikat, hogy esetleg ennek a nem teljesítése vagy nem kielégítő teljesítése esetén néhány száz vagy még több munkás kárával a gyár bezáratik — feltétlenül ennek az utóbbi momentumnak a szociális fontosságát mérlegelték és ismerték el. (Helyeslés.) Ennek következtében a pénzügyminister úrral is, valamint a dohányjövedék főigazgatójával is folytatott mai napi tárgyalásaim alapján _ tisztelettel van szerencsém megnyugtatásul bejelenteni, hogy a dohánygyár bezárásának gondolata, legalább most a közvetlen jövőre, elejtetett, (Helyeslés.) Azért mondom, hogy most a közvetlen jövőre, mert én viszont a magam részérői kötelezettséget vállaltam abban az irányban, hogy a legszükségesebben elhelyezendő 8 dohánygyári tisztviselő részére a pécsi lakáshivatal utján ebben az átmeneti időben a megfelelő lakásokat kiutaltatom. (Helyeslés.) Az átmeneti időre pedig, hogy a dohánygyár üzemében valami kár ne történjék, felkértem a dohánygyár vezetőségét arra, — és ehhez a pénzügyminister ur is hozzájárulni látszott — hogy ha másképen nem lehet megoldani momentán a kérdést, a tisztviselőket helyezzék el benn a dohánygyári épületben, ismétlem: átmenetileg, mert polgári lakásokról gondoskodni fogok részükre. Kérem válaszomnak tudomásulvételét. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! A minister urnák ilyen irányú intézkedése ideiglenes megoldást fog eredményezni, azért a választ teljes tisztelettel veszem tudomásul. Csak arra kérem a minister urat, hogy intézkedése gyorsan menjen ki, mert a munkásoknak már felmondtak és 15-én elvesztik kenyerüket, ha hamarosan az intézkedés meg nem történik. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Már kiment. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdezem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e a népjóléti minister urnák Szabó József képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Szabó József képviselő urnák a pénzügyminister úrhoz intézett interpellációja pedig- a pénzügyminister urnák adatik ki. Ki a következő interpelláló? Perlaki György jegyző : Nagy Ernő ! Nagy Ernő : Tisztelettel kérem, méltóztassanak hozzájárulni, hogy interpellációm elmondását elhalaszthassam. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni ahhoz, hogy Nagy Ernő képviselő ur a következő interpellaciós napon mondhassa el interpellációját? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik? Perlaki György jegyző : Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Ezelőtt hat héttel Mátészalkán népgyűlést tartottak, amely nem népgyűlés, illetőleg nem politikai gyűlés volt, mert a belügyminister ur bejelentette már, hogy az ottani katholikus legényegyesület kérte a gyűlés megtartásához az engedélyt, és az délelőtti kulturális matinénak volt hirdetve, helyül pedig az odavaló mozgófényképszinház nagyterme jelöltetett ki. De olyan nagy tömegben jöttek el erre a gyűlésre mátészalkai polgárok, hogy azt nem lehetett megtartani a mozgófényképszinházban, hanem az ottani hatóságok megengedték, hogy a gyűlés a városház előtti téren tar tassé k meg. E gyűlés megengedését nem az Ébredő Magyarok Egyesülete kezdeményezte, hanem az ottani kulturális egyesület vezetősége, és ott többen szerepeltek, köztük én is és Lendvai István képviselőtársam is. (Derültség jobbfelől.) Hogy a gyűlés eredeti céljától eltért és hogy kulturális matiné helyett esetleg politikai népgyűlés tartatott meg, ebből a szempontból a minister urnák joga van felelősségre vonni az ottani legényegyesület vezetőségét, de kizárólag annak vezetőségét, mert hiszen ő felelős azért, hogy milyen gyűlést tartanak meg. Más elbírálás alá tartozik természetesen az, hogy azon a gyűlésen mi történt. A sajtóban, és különösen a liberális sajtóban, igen megtévesztőén és nagy szinezéssel állították be az ott elhangzott beszédeket. Természetesen, minthogy a belügyminister ur, illetőleg a ministerelnök ur az eljárást az ügyészség utján megindittatta, a bíróságnak lesz a feladata megállapítani azt, hogy a. gyűlésen ki mit mondott és hogy azért a kifejezésért vagy gorombaságért milyen mértékben keil viselnie a felelősséget Engedjék azonban megállapítani azt a tényt, — amit a jelen nem lévő t. minister ur sem vitathat el — hogy azon a gyűlésen jelen volt a hatósági közeg is, még pedig egy ottani szolgabíró, akinek kötelessége volt azon a gyűlésen végig jelen lenni. Nem az alispán kötelessége ez, hanem a szolgabiróé. Ki is volt oda rendelve, tudomásom szerint az a szolgabíró ott is volt végig azon a gyűlésen. Ha azon a gyűlésen akár valamelyik szónok részéről, akár pedig a képviselők részéről olyan kritika hangzott el, amely megérdemelte az eljáró közeg közbelépését és tiltakozását, feltétlenül kötelességmulasztást követett el az az eljáró szolgabíró azáltal, hogy jogával nem élt, háromszor nem figyelmeztette a szónokot és háromszori figyelmeztetés után nem vonta meg tőle a szót,
