Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-201

322 A nemzetgyűlés 201. ülése 1923, benyújtása, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Követeli a fizetést. Szerinte elérkezett a terminus, lejárt a váltó s ő óvatol. Ez a levél figyelmeztetés az adott szóra, azonfelül pedig szemrehányás és még azonfelül ultimátum szombatig, mert legkésőbb szombatig kér választ, Krakker Kálmán : Szankció nélkül. Meskó Zoltán : A szankcióval majd jönnek. Szilágyi Lajos : Nem sokáig késett a t. ministerelnök ur válasza, nem ugy mint más ügyeknél, amelyekkel hozzá fordulnak. Már február 4-én irja a ministerelnök ur (olvassa) : »T. barátom ! Válaszképen múlt hó 31-én kelt nagybecsű leveledre, szives tudomásodra hozom, hogy újra való belépésedhez a nemzeti hadsereg kötelékébe, készségesen járulok hozzá. Ez ügyben mindjárt irtam is a honvédelmi minister urnák, megkérvén őt arra, hogy elhelyezésedről megfelelő beosztás kijelölésével sürgősen gondoskodjék. Mihelyest válaszát, melyben intézkedéseit velem közölni fogja, megkaptam, lesz szerencsém téged arról késedelem nélkül megnyugtatni.« Rassay Károly : Hajlandó, Rubinek ur ? Azt mondta, hogy nem hajlandó ! Krakker Kálmán : Mi van a becsületszóval 1 Meskó Zoltán : Mégse volt hajlandó ! Pedig saját kezeirása. Szilágyi Lajos (továbbolvassa) : »Szivélyes üdvözlettel tisztelő hived : Bethlen, s. k.« A címzés is nagyon honorálja a címzettet, mert így szól a cím (olvassa) : »Méltóságos Prónay Pál alezredes urnák, Budapest.« Ez a válaszlevél a megállapodást teljesen és tökéletesen beismerő és azonfelül... (Egy hang jobbfelől: Nem tagadja senki !) Szilágyi Lajos : ... szerintem még meg is hunyászkodó levél. Rassay Károly : Ha nem tagadják, akkor ezen az oldalon csapják be az embereket ! Szilágyi Lajos : Ez a levél válaszképen Íródott és »készségesen«, »mindjárt«, »mihelyest«, »késedelem nélkül« igér. Ez a megállapodásokat, amelyeket Prónay oly követelő módon emleget, szóval sem tagadja, és ez a hallgatás, ez az udvariasság feltétlenül a legteljesebb és legtökéletesebb beismerés. De kérdezem, hol van itt megint a ministerelnöM tekintély, hol van a ministerelnök ur büszkesége, az önérzete, amelynek megnyilvánulását mindig örömmel fogadom, még ha velem szemben érezteti is azt. Hol van itt az önérzet, a büszkeség, és hol van itt a tekintély % Ezeknek az állapotoknak nagyon sötét hátterüknek kell lenni (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez ellen a rendszer ellen küzdöttem és küzdünk mi és nem lovagias ügyekkel akarunk itt foglalkozni. Nem érdekel bennünket a lovagias ügyek folyamata, hanem egyedül és kizárólag ez az ügy, de érdekel ennek a háttere is. Mert még most, két év multán se értjük. Hiszen ha valaki nem akceptálta ezt a helyzetet, annak mindig módja volt arra, hogy elmenjen az államfőhöz és a ministerelnöki megbízatást viszaadja. (Ugy van! balfelől.) Kószó István : És átadja Szilágyinak ! Szilágyi Lajos : Prónay Pál alezredes úrral azonban meggondolatlanul kötötték meg ezt a szerződéses megállapodást, mert Prónay alezredes ur nem nyugodott, és amikor a ministerelnök úrtól ezt az udvarias levelet kapta, de intézkedés azt nyomon nem követte, akkor jött a másik levél, amelyet Belitska Sándor honvédelmi minister úrhoz intézett és amely igy szól (olvassa): évi december hó 5-én, szerdán »Nagyméltóságodhoz és a ministerelnök úrhoz január 31-én intézett kérelmemben Írásbeli választ kértem arra vonatkozólag, vájjon a fegyveres erőbe való újbóli belépésem régebbi megállapodásunk szerint nem ütközik akadálybal Ugy Nagyméltóságodnak szárnysegédje, báró Stipcsics ezredes ur által küldött, valamint személyesen és szóbelileg nekem adott válaszában, de a ministerelnök ur írásbeli feleletében is kijelenti, hogy akadály már nincs és készségesen hozzájárul újra belépésemhez. Ez a körülmény, valamint az 1921 augusztus 27-én kiállított írásbeli okmányokban foglalt megállapodások, amelyeket nemcsak Nagyméltóságod, azután a ministerelnök ur irt alá, hanem még a kormányzó ur őfőméltóságával is alá méltóztattak iratni, feljogosít arra, hogy régi zászlóaljamat kérjem, melynél a parancsnoki hely részemre fenn van tartva. Jól tudom, de Nagyméltóságodnak is tudomására hozom, hogy intrika folyik aziránt, hogy volt zászlóaljamat ne kapjam vissza, de a kormányzó urat szándékosan informálják tévesen a személyemet és zászlóaljamat illetőleg, sőt az okmányok létezésére, amelyek tartalmáért szóval és írásban szavatol és amelyekről megfeledkezett, nem figyelmeztették. De ezeknek dacára, ennyi igazságtalan meghurcoltatás után a személyemnek járó elégtételt csakis ugy képzelhetem el, ha oda tesznek vissza, ahonnan ellenségeim kiintrikáltak. Kérem Nagyméltóságodat, méltóztassék elhatározását velem mielőbb írásban közölni, hogy fent jelzett esetben kérvényemet ujrafelvétel iránt benyújthassam. Prónay Pál s. k. alezredes.« Hasonló tartalmú levél ment akkor megint a ministerelnök úrhoz is. Ez kétségtelenné teszi mindazt, amit mondtam, de bebizonyítja azt is, hogy a kormányzó ur ebbe az egész kérdésbe csak bele lett rántva. A levélben a kormányzó úrról ugy beszél, mint az egész ügybe belerántott személyről, akivel aláirattak egy okmányt és akinek nem emiitették később, nem figyelmeztették, nem juttatták eszébe ezeket az okmányokat, holott ezekért szerinte a kormányzó ur szóbelileg és irásbelileg is szavatol. Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés Î Én a kormányzó ur iránti hűtlenséget is (Ugy van! balfelől.) szemére vetem mindazoknak, akik ezekben a kérdésekben közreműködtek. Nem akarom most már a nemzetgyűlés türelmét továbbra igénybe venni. (Felkiáltások jobbfelől : Végre !) Van még nálam más okmány is, amelyben ő, Prónay, követeli a járandóságait, amelyeket elkésve kapott. Propper Sándor : Tiszta helyzetet ! Rassay Károly: Akármilyen kellemetlen S Kuna P. András : Ezt más nem adta oda, csak Prónay ! Nem szép tőle ! Szilágyi Lajos : De megállapítom, hogy miután az alezredes ur követeléseivel nem hagyott fel, csakhamar az üldözöttek sorába került és amikor az elmaradt fizetését és a szerződésben vállait kötelezettségek teljesítését követelte, akkor megtörtént vele az, ami mással is megtörtént, hogy követelőzéseiért katonai becsületügyi eljárást indítottak ellene. Az ide vonatkozó eljárást azzal indokolták, hogy Prónay alezredes ur a honvédelem érdekét súlyosan megsértette azáltal, hogy ezeket az okmányokat az ügyvédjének megmutatta és az ügyvédjével szignáltatta a honvédelmi ministerhez intézett beadványát. T. Nemzetgyűlés! Ez az ügyvédi szignálás azta látszatot kelti, mintha r itt egy polgári egyén fordulna katonai járandóságokért a honvédelmi ministerhez. Én magam