Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-201

A nemzetgyűlés 201. ülése 1923. Almássy László: A régi politikában ilyen támadások nem voltak ! (Felkiáltások half elől : Be ilyen emberek sem !) Olyan, mint Bethlen, kevés volt! Ez bizonyos! (Ugy van! jobbfelől.) Szilágyi Lajos: A régi politikai világban a mindenkori ministerelnök, ha máskép nem beszélhetett, saját pártjának soraiból interpelláltat ta meg magát és igy nyilatkozott a nemzetgyűlés, illetőleg a parlament előtt. Le kell szögeznem azt, hogy ... (Zaj és ellenmondás jobbfelől.) Kószó István: Lovagias ügyet sohasem tárgyaltak a parlament előtt! (Állandó zaj.) Elnök: Csendet kérek! Peidl Gyula : Semmi közünk a lovagias ügyekhez! Szó sincs lovagiasságról! (Folytonos zaj. Felkiáltások jobbfelől : Est tudjuk !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi Lajos: Ha azt hiszik a t. túloldalon, hogy én a lovagias ügyet, vagy annak lefolyását akarom itt tárgyalni, nagyon tévednek. Ezzel abszolúte nem törődöm. (Zaj jobbfelől. Elnök csenget.) Kószó István: Azt esinálja! Hogyan tagadhatja le a saját tényét ! (Zaj.) Szilágyi Lajos: A ministerelnök ur ellen elhangzott súlyos vádakkal foglalkozom és a ministerelnök urat hibáztatom alkotmányos jogomnál fogva, amiért ezt az ügyet lovagias útra engedte terelni. Bottlik József: Hát mondja meg, mit csináljon I Rubinek István: Akkor is hibáztatta volna, ha nem teszi ! (Felkiáltások jobbfelől : Szilágyi mindenképen hibáztatta volna ! Abból él ! Nagy zaj.) Meskó Zoltán : Csak a biróság elé ! Mindenkit a biróság elé, aki rágalmaz ! Elnök : Csendet kérek ! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Félreértések elkerülése végett le kell azonban szegeznem, hogy én akkor, ha magánügyről volna szó, a ministerelnök ur szavának semmivel sem tulajdonitanék nagyobb jelentőséget, mint akármelyik más képviselőtársam szavának. (Helyeslés balfelől.) De közügyekben a ministerelnök ur szavának sokkal nagyobb jelentősége van. (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Ez közügy f Prónay közügy f) Meskó Zoltán : Legalább is sokáig az volt ! Peidl Gyula : A ministerelnök szavahihetősége csak közügy ! (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mayer János: Van olyan szavahihető, mint maga! Rubinek István: Kételkedik benne? Peidl Gyula: Semmi köze hozzá! Patacsi Dénes: Igenis, közérdek, nem pedig magánügy! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szilágyi Lajos: Itt egy zászlóaljparancsnok alkalmaztatásáról van szó, ez pedig kétségtelenül közügy, nem változtatja meg közügy jellegét az sem, ha ezzel kapcsolatban a ministerelnök ur szava, vagy becsületszava is szóbakerült. Mindehhez hozzájárul, hogy a ministerelnök ur azzal van vádolva, hogy itt megemlített szavát, vagy igéretét — nekem teljesen közömbös, hogy szavát, becsületszavát, vagy igéretét, mert én a szavahihetőségéről akarok beszélni, — mondom, mindehhez hozzájárul, hogy az adott esetben azzal van vádolva a ministerelnök ur, hogy törvénysértésre, szabálytalanságra, protekcióra adta volna szavát, becsületszavát, vagy igéretét. (Zaj.) Ez az eset azonban már a katonai fegyelemmel és renddel is összeköttetésbe jön és ilyen minőségében is közügy. évi december hó 5-én, szerdán. 315 Kószó István: Nahát ez nem közügy! Nagy tévedés! Micsoda szoûzma! (Zaj.) Létay Ernő: Tessék megvárni a bizonyítékokat! Igaz, vagy sem: ez a kérdés! Szilágyi Lajos:... és ilyen minőségében is ellenőrző hivatásunk alá tartozik (Zajos eUenmondások jobbfelől és a középen.) és minket kétségtelenül megillet a birálat joga. (Zaj jobbfelől és a középen.) Létay Ernő: Igaz, vagy nem igaz, ez a fő! Bessenyey Zenó: Miért nem hallgatta meg a képviselő ur Eakovszky belügyminister urat türelmesen! Elnök: Bessenyey képviselő urat kérem, ne méltóztassék zavarni a szónokot közbeszólásával! Létay Ernő: Én nem hallgattam meg! Bessenyey Zenó: Igen ! Negyedóráig zavarta! (Zaj.) Elnök: Bessenyey Zenó képviselő urat másodszor is figyelmeztetem, ne méltóztassék közbeszólni ! Bessenyey Zenó: Még lesz alkalma többször rá! (Zaj jobbfelől.) Elnök: Bessenyey képviselő urat e megjegyzéséért rendreutasítom! (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bessenyey Zenó: Nagyon helyes! Szilágyi Lajos: De ettől függetlenül is, más vonatkozásban is közelről érint bennünket ennek az alezredes urnák alkalmaztatása, aki a ministerelnök úrral szolgálati szerződéses viszonyban áll. (Zaj jobbfelől és felkiáltások jobbfelől: Hát ez miféle őrültség•? Ez nonsens!) Berki Gyula: Azért veszítettük el a háborút, mert ilyen vezérkarunk volt! Herczegh Béla: Ez lehetetlenség, kérem! Rupert Rezső: A ministerelnök az egész kormányzat feje! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi Lajos: Közelről érint pedig bennünket — és engemet is azért, mert Prónay Pál alezredes urnák a zászlóalj parancsnokság alól való felmentését nú szorgalmaztuk, még pedig személyesen megjelenve a ministerelnök ur színe előtt. Ebből kifolyólag az ő alkalmaztatásának ügye is a lehető legközelebbről érint bennünket... Bottlik József: Akkor miért haragszik! (Felkiáltások jobbfelől: Ő mindig haragszik!) Szilágyi Lajos :.. . mert a feljelentőkkel mint elégtétel, szatiszfakció közöltetett az ő szolgálat alól való felmentése. A feljelentőket ez a közlés, a szatiszfakció közlése tartotta vissza attól, hogy interpelláció tárgyává tegyék ezt az esetet, most azonban ugy látszik, hogy a ministerelnök ur nyilatkozata majd el fogja oszlatni a homályt. De nekem ugy rémlik, hogy mi akkor szatiszfakciót nem is kaptunk; hogy a ministerelnök ur akkori kijelentése, amelyet előttünk tett, csak szemfényvesztés volt; most ugy látszik, hogy a büntetés nem volt büntetés, mert ellensúlyozza azt egy különös okmány, egy különös bizonyíték. Szóval az az érzésünk van, szemben a ministerelnök úrral, — bocsánatot kérek, de kénytelen vagyok ezt a kifejezést használni — hogy bennünket rútul becsaptak. (Felkiáltások jobbfelől: Kicsoda?) Mindazonáltal én ezt az ügyet még most sem tárgyaltam volna a nyilvánosság előtt. (Felkiáltások jobbfelől: Kár is volt idehozni!) Nem tárgyaltam volna pedig azon okból.... (Zaj jobbfelőU Mayer János: Ki kíváncsi rá! Szilágyi Lajos: . . . mert zárt ülésen az eset tisztázható lett volna és a tárgyalás eredménynyel járhatott volna. (Felkiáltások jobbfelől: Volna! Volna!) A t. többségi párt azonban a maga határtalan elbizakodottságában . . . (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől és a középen: Na! Na!) B. Kaas Albert: Ki beszél elbizakodottságról!