Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-189

24 A nemzetgyűlés 189, ülése 1923. évi október hó 30-án, kedden. vagy Svájcban volt, Nálunk ugyanis ugy Ítélik meg ezt, hogy nem fontos : aki akar dolgozni, az dolgozhat. Rámondják ezt arra a mezőgazdasági munkásra, aki a nagybirtoktól nem tud mozogni, aki ki sem tud menni, el sem tudja hagyni az országot, akinek munkaalkalma nincs, akinek aratómunkája sem volt. Nem törődik vele senki ; majd elpusztul, majd tönkremegy. Ez a kitűnő tájvédelem nálunk, igy védik, igy erősitik a magyar fajt. Ezzel a politikával csinálják tovább a végletekig. A rendelet maga nem fedi azokat a szempontokat sem, amelyeket szociális szempontból pedig itt figyelembe kellene venni. A népjóléti minister ur azt az álláspontot képviselte, hogy fokozatosan szabaddá kell tenni a lakásokat, fokozatosan át kell térni a szabadforgalom terére. Ez mind szép, mind ideális dolog, csakhogy már kellett volna építenie a kormánynak. Hiába akar kibújni a felelősség alól a mostani kormány, mert ha két évvel ezelőtt elkezdte volna az építkezést, hogy lakást termeljen, ha serkentette volna a magántőkét, hogy építsen, és ha a városokat kényszeritette volna — mint ahogy külföldön a városok valóban építkeztek, amivel szemben Budapest maga nem épitkezett és egyáltalában nem törődött az épitkezési problémával Budapest igazgatása — ha a kormány ilyen természetű politikát csinált volna, kétségtelenül termelhetett volna annyi lakást, hogy most nem volna ilyen baj, és közelebb állnánk ahhoz, amit a népjóléti minister ur itt képvisel, mert az egyedüli feltétele a lakáskérdés megoldásának a lakásépítés, a lakástermelés. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A rendeletben részleteiben sem találjuk meg azt, hogy például a lakások között különbséget tenne. A népjóléti minister ur azt szokta mondani erre, hogy hiszen négy-ötszobás lakás nagyon kevés számmal van, a lakások nagy része kisebb lakás. Ez igaz, de a siberek, meg a legvagyonosabb réteg a nagy lakásokban laknak, a kislakásokban pedig azok laknak, akiknek a keresete kevesebb, akik a felemelést nehezen birják. Kategorizálni kellene tehát itt ; kategorizálni kellene ugy, hogy az albérleti rendszert, az ágyrajáró rendszert szabályoznák. Erre azt mondják, hogy nagyon nehéz dolog. Elismeri ugyan a minister ur, hogy Budapesten százezer ágyrajáró van.. . Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Dehogy ismerem el! Nincs annyi! Farkas István:... de én emlékeztetem a minister urat arra, hogy egy időben a minister ur a családi tűzhely védelméről nagyon szép beszédeket mondott és cikkeket irt. Hol van hát az a családi tüzhelyvédelem, amikor magas lakbérekkel arra kényszerítik az embereket, hogy albérlőket, ágyra járókat vegyenek, mert másképen nem tudják kifizetni a magasabb lakbéreket... Baticz Gyula: És az állami részesedést! Farkas István:.. . csak ugy, ha ágyra járókat vesznek. Ez jelenti az úgynevezett családi tűzhely védelmét, amely fontos szociális, fontos erkölcsi szempont, amit a minister ur is elismer és amiről annak idején nagyon szépen beszélt? Ennek a rendeletnek a megalkotásánál, mindezt nem vették figyelembe, mindezzel nem törődtek, hanem fő dolognak azt tekintették, hogy a t. háziurak megfelelő bérekhez jussanak. Nézzük, mit jelent az, ha a boltbérek emelkednek. Minden iparos és kereskedő kénytelen áthárítani a boltbéreket, ha emelkedik a lakbére, ha emelkedik a kincstári részesedés és ha emelkedik az adója. Ezt mind áthárítják a fogyasztókra, csak a fixüzetésből élők nem tudják ezt átháritani. Itt van előttem egy kiskereskedőnek, egy fiiszerkereskedőnek a számlája, amelyből kitűnik, hogy egy boltnak a bére volt a május—augusztusi negyedre 87.500 K, a kincstári részesedés pedig 2875 K. Az augusztus—novemberi negyedre ez a bér már 175.000 K, novemberben már 262.500 K, és ha most ezt négyszeresével szorzóm, több mint egy millió korona. Azután növekednék szépen 20%-kal, amely növelné állandóan a boltbért és a lakás árát. Ez azt jelenti, hogy olyan drágasági lavina indul meg, amely a nagy nyomorúságot még nagyobbá fogja tenni, amiért azután vállalnia kell a felelősséget a kormánynak, mert azt nem mondhatja senki és nem tagadhatja le a kormány sem, hogy tarifa-emeléssel a kincstári részesedés emelésével, és a lakbérek emelésével a drágaság mindig a kormány intézkedései révén jön létre, ez növeli, ez táplálja a drágaságot, s igy a kormány e felelősség alól nem bujhatik ki. Én azt hiszem, hogy a nemzetgyűlésnek nem szabad elzárkóznia az elől, hogy megnézze azt, hogy itt a kormány egész gazdasági politikája, ebben pedig a lakáspolitikája is, olyan, amely ellenkezik a nép érdekeivel, ellenkezik a helyes kormányzati alapelvekkel, mert drágít, egyolda" luan áthárítja a fogyasztóra, a dolgozó tömegekre a terheket, amely terheket pedig a nagytőkére, a nagybirtokra és egyáltalában azokra kellene átháritani, akik ezeket elbírják._ (Ugy van! a baloldalon) A kormány politikája tehát helytelen, azt feltétlenül korrigálni kell és a nemzetgyűlésnek arra az álláspontra kell helyezkednie, hogy ez igy tovább nem mehet. Végtére is nem a kormány és a kormányt támogató párt az ország, az ország többől áll, mint a kormányt támogató párt és maga a kormány, s igy az ország és a nép érdeke azt kívánja meg, hogy egészségesebb közgazdasági, egészségesebb lakáspolitika legyen, azt kívánja meg, hogy a dolgozó emberek védelmet találjanak, s ne idegenítsék el a dolgozókat az államtól, ne bizonyítsák be, hogy nem remélhetnek semmit az államtól, mert hiszen a kormány minden intézkedése mindenesetre a nép ellen van. Épen ezért javaslom, hogy határozza el a nemzetgyűlés, hogy a kormány uj íakbérrendelete 1924. május 1-én léptessék életbe. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A népjóléti minister ur kivan szólani. Vass József munkaügyi és népjóléti minister: T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nagyon sajnálom, hogy ez a kérdés — értem a lakbérek legújabb rendezésének kérdését — ennyire széles politikai diszkusszió tárgyává tétetett. Természetes, hogy ez ellen egyáltalában nem lehet senkinek semmi kifogása, hogy az igen t. Nemzetgyűlés esetleg ugy rendelkezik, hogy a kérdést tárgyalni óhajtja. Nekem azonban sokszor volt alkalmam rámutatni arra, hogy épen a lakbérkérdés az, amelynek materiája természeténél fogva nem alkalmas arra, hogy törvényhozási utón rendeztessék. Végre is lakbéreket nagyon labilis gazdasági viszonyok között törvényben leszegezni, megállapítani, elmerevíteni, azt hiszem, nem volna megfelelő eljárás. De magának az egész kérdés materiájának természete is olyan, hogy sem a kérdésnek a főmegoldását, — értem az építkezés módozatainak megállapítását, — sem pedig általában a vele összefüggő gazdasági természetű kérdéseket parlamenti utón megoldani az én szerény nézetem szerint nem lehet. Szilágyi Lajos: A tulajdonjogot törvényhozási utón szabályozzák. Vass József munkaügyi és népjóléti minister; Épen azért voltam bátor már a drágasági bizottság három egymás után következő ülésén a vitában való részvételem alkalmával a megfelelő feivilágositásokat megadni, és kijelenteni azt, hogy