Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-201
292 - A nemzetgyűlés 201. ülése 192c gyében is ig-y csinálnák meg- a földreformot, én ezidőszerint meg volnék ezzel elegyedve, többet nem kivánnék. Erdélyi Aladár : De holnap már ezzel sem volna megelégedve ! Perlaki György: Az illető kerület képviselője nincs ezzel megelégedve ! Szakács Andor : Abba azonban nem tudok belenyugodni, hogy abban a községben, amelyben épen a földbirtokreform radikális végrehajtásának egyik legnagyobb ellensége, gróf Hadik János, a nagybirtok tulajdonosa, ott ilyen egészséges módon hajtják végre a földreformot . . . Perlaki György : Nem ellensége ! Szakács Andor :... a másik helyen pedig, ahol egy község 60.000 holdnyi területéből 23.000 katasztrális hold a nagybirtok, ne lehessen végrehajtani és ebből a 23.000 katasztrális holdból ne lehessen többet igénybevenni, mint az első itélet szerint 3900 holdat és a második, póteljárási itélet szerint 6500 katasztrális holdat ; ebbe nem tudok belenyugodni. Végtére nemcsak a nagybirtok érdekeit, hanem a nép megélhetésére vonatkozó gazdasági érdeket is tekintetbe kell venni a földreform megoldásánál és ott kell különösen gondoskodni a nép kielégítéséről, ahol már annakelőtte is túlságosan nagy volt a szociális nyomorúság. Ez a kis csonka Magyarország" igazán a legsúlyosabb gazdasági problémák, a Jegsúlyosabb életproblémák előtt áll. Annak a beszédnek hatása alatt, amelyben Boross János t. képviselőtársam a mi históriánk sötét rejtelmeire rámutatott, szives emlékezetükbe idézem történelmünknek egy igen nagy, súlyos tanulságát. Amikor a magyar nemzetet a történelem folyamán felhívták, hogy életbenmaradásáért élet-halálharcot folytasson, mindig olyan vezetői találkoztak, akik tudták, hogy csak gazdaságilag kielégített nép képes az ország és a nemzet megmentésééirt halhatatlan erőfeszítéseket tenni. Méltóztassék rá emlékezni, a Hunyadiak nem azért tudtak szembeszállni a török veszedelemmel, amely aztán később az országra rázúdult, mert ők valami hatalmas uralkodók voltak. Nem. Hanem azért, mert a magyar törvényhozásba behozták a jobbágyvédő, a földin üvesvédő irányzatot. Később, a kuruc háborúkban, a magyar nemzet, a magyar földműves nép azért állt a nemzet vezetői mellé és ment el vérét hullatni a szabadságért, niég olyan eszméért is, mint a vallásszabadság, mert a nemzetnek ezek a vezetői gondoskodtak gazdasági érdekeinek kielégitéséről. Elnök : Kérnem kell a t. képviselő urat, mivel a napirend tárgyalására szánt idő már letelt, méltóztassék beszédét befejezni. Szakács Andor : Az utolsó mondatoknál tartok. Rákóczi pro libeitate azzal bontott zászlót: a szegénységért és nem másért bontottuk ki ezt a lobogót. És az egész magyar nép, amint dicsekedve mondjuk ma is, a ruténség és tótság is azért állt Rákóczi lobogója mellé, mert az ő első kiátványában a magyar nép gazdasági felszabadítását is megígérte. Amint már egyszer emiitettem, talán Rákóczi szabadságharca nem is végződött volna azzal az eredménnyel, amellyel végződött, ha a nagyurak, akik körülötte csoportosultak, lassanként ki nem vetkőztették volna ebből a kezdeti irányából és ha még a nagyságos fejedelmet is arra nem kényszeritették volna, mint Mátyás királyt is rákényszeritették a szegedi ország. évi decemher hó 5-én, szerdán. ; gyűlésen, hogy a földesurak érdekeinek kedvező intézkedéseket tegyen. így azután lassanként kezdett elenyészni a nép érdeklődése a szabadság ügye iránt is.. Maga Kossuth Lajos az 1848/49-iki szabadságharcot nem csupán a szabadság eszméjével, a nemzeti érzés erejével volt képes megvivni, hanem azért is, mert egy négy évszázad óta eltiport eszmét valósitott meg, amelyet már ; Dózsáék megpróbáltak megvalósítani. A job: bágyság felszabadult valóban, tehát volt miért { áldoznia és volt mit áldozattal is megvédenie a ; magyar népnek. Amikor a mohácsi vészben a ; király seregei elhullottak, még akkor is voltak j kisebb-nagyobb ütközetek Magyarországon, de I nem a főpapok és főurak zászlóaljai szálltak j szembe az előnyomuló törökséggel, hanem a ; vidéki magyar földmives nép összeverődött csapatai. (Igazi Ugy van! a .jobboldalon.) Ezek próbálták feltartóztatni a török előny omulást és megmenteni a hazát az elbukástól. Ezért, ha önök komoly erőfeszítést kívánnak a magyar néptől és azt akarják, hogy valamikor kifejtse minden erejét a haza megmentésére, akkor elsősorban méltóztassanak gondoskodni a megélhetéséről. A javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon,) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök : A napirend tárgyalására szánt idő letelt. A vitát megszakítom. Mielőtt az interpellációk tárgyalására áttérnénk, indítványt kívánok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, december 6-án d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920. évi XXXVI. te. kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat (folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak e napirendi javaslatomat elfogadni 1 (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most áttérünk az interpellációkra. Szólásra következik ? Bartos János jegyző : f Fábián Béla ! Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! A nemzetgyűlésen július hó 4-én a következő interpellációt terjesztettem elő a ministerelnök úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a ministerelnök urnák arról, hogy »A Nép« és »Szózat« című j lapokban lázítás és izgatás folyik, amellyel a i közhivatalnokokat, egyetemi hallgatókat és S földnélkülieket törekszenek az államhatalom j ellen fellázítani és a hatalmat egy bizonyos j csoportnak erőszakosan megszerezni 1 2. Van-e ! tudomása a ministerelnök urnák arról, hogy ezen lapok minden, az országban elkövetett bűncselekménynek nyomait eltüntetni törekszenek és ezen lapok hasábjain minden bombavető és minden gyilkos védelmet talál 1 3. Hajlandó-e a ministerelnök ur gondoskodni arról, hogy itt az országban a bombavetők ne tarthassanak fenn a maguk részéről külön sajtóorgánumokat, amelyeket kormánypárti, illetőleg 'kormányt támogató képviselők szerkesztenek !« Ebben a kérdésben annyiban változott azóta a szituáció, hogy az egyik lap szerkesztője, aki a kormánypárthoz tartozott, azóta nem tartozik a kormánypárthoz, hanem az u. n. Rassenschützler-csoporthoz tartozik. De nem változtak meg azok a körülmények, amelyek miatt interpellációmat előterjesztettem.
