Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-189

22 A nemzetgyűlés 189. ülése 1923, Elnök : A nemzetgyűlés összehivását célzó ezen kérelem folytán a legutóbb követett gyakorlatnak megfelelői eg az összehívást kérelmezők által kijelölt Farkas István képviselő urnák adom meg a szót, hogy az ülés összehivását célzó kérelmüket megindokolhassa, illetőleg, hogy ezzel kapcsolatban esetleg teendő napirendi javaslatát előterjeszthesse, mivel mai ülésünknek egyéb tárgya nem lehet, mint a további teendők iránti intézkedés. Amennyiben a képviselő ur napirendi indítványt nem tenne, közvetlenül a képviselő ur felszólalása után én fogok napirendi inditványt tenni, amelyhez természetesen négy szónok szólhat hozzá. Farkas István képviselő urat illeti a szó. Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Az a kérdés, amelyből kifolyólag az ellenzék részéről a nemzetgyűlés összehivását kértük, olyan nagyfontosságú és jelentőségű kérdés és egyike azoknak a problémáknak, amelyeket nem lehet az u. n. szekták kategóriájába besorozni. Nagy tömegekről a lakókról, azokról a nagy tömegekről van szó, akik házbért fizetnek, s akiknek a szektája mindenesetre nagyobb, mint azoké, akik házbért kapnak. Ezt a kérdést a nemzetgyűlésen kell tehát alaposan megvitatni, mert hiszen a nagy tömegek érdekei, szempontjai és a drágaság nyomában jelentkező szociális nyomorúság olyan fontos állami szempontot képeznek, amellyel feltétlenül a nemzetgyűlésnek keil foglalkoznia és a nemzetgyűlésnek kell megállapítania, hogy vajjon azok a kormányzati intézkedések, amelyek a drágaságot sorozatosan és fokozatosan előidézik, szükségesek-e, lehetségesek-e, s hogy vájjon a kormány felel-e ezekért. Legutóbb ugyanis épen azt hallottuk, hogy a ministerelnök ur nem vállal mindenért felelősséget, valószinüleg azért sem, ami ennek a nagy drágitási kormánypolitikának a következménye. A kormány egyébként az egész lakásügyet helytelenül intézi. Az egész lakáspolitika nem áll másból, mint abból, hogy időközönként kiadnak egy-egy lakásrendeletet, amely emeli a házbéreket amely lehetővé teszi azt, hogy lakáshoz csak az juthasson, akinek nagyon sok pénze, nagyon sok vagyona, nagyon sok jövedelme van, aki nagyon könnyen tud pénzt szerezni, mig azok a produktiv rétegek, akiknek foglalkozásuknál fogva nagyobb lakásra volna szükségük, a lakáshivatal utján a rendeletek által megszabott módon lakáshoz jutni nem tudnak. A lakáspolitikának első feltétele volna az épitkezés. Az építkezésről már hallottunk áprilisban, a drágasági bizottság ülésén, olyan szép ódákat és kijelentéseket, hogy joggal remélhettük, hogy őszre, novemberre, tehát akkorra, amikor az áprilisban kiadott rendeletben megállapított emelkedés érvénybe lép, már számos lakás fog épülni s ez már ellensúlyozni fogja a lakásdrágitást. Ez az épitkezés, ez a lakástermelés azonban nem következett be. Megindult ugyan valamelyes épitkezés, azonban ez még mindig nem oly mérvű és nem oly módon történik, hogy itt a lakásépítkezés kellő tempóban haladhatna s így most is lakásszükség van. Baticz Gyula: Nem is épitenek egyáltalában. Esztergályos János: Zalaegerszegen épitenek. Farkas István: Ez a lakásépítkezés nem azt a konzekvenciát szabná a kormány lakáspolitikája elé, amelyet levont. A kormánynak nem abból kell kiindulnia, hogy mivel lakást nem épitenek és lakásszükség van, fel kell szabaditani a lakásokat és fel kell emelni a házbért. A lakásügynek ez a szabályozási módja ellentétben van mindazzal, amit az elmúlt három esztendőben jelszóként hangoztattak. A valóság ugyanis az, hogy pénzért, nagy pénzért mindenki kap lakást. (Ugy van! a baloldalon.) Az első lakásrendele tévi október hó 30-án, kedden. ben volt egy intézkedés, amely a lakásüzérkedést büntette, most az uj tervezet ezt az intézkedést kihagyta, azért, mert a lakásüzérkedők ellen nem történt feljelentés. Most az üzérkedés nyilvános, nyilvánvaló, hogy pénzért, milliókért lakást feltétlenül lehet szerezni, ez ellen korlátozást, bírói szankciót nem vesznek be a rendeletbe, noha tudja a lakáshivatal, tudja a kormány és mindenki, hogy üzérkedés folyik a lakásokkal, hogy pénzért minden pillanatban lehet lakást kapni. Aki a börzén milliókat keres, feltétlenül tud lakást kapni, anélkül, hogy rászorulna a lakáshivatalra. Pikler Emil : A siberek mennyországa Magyarország. (Zaj.) Meskó Zoltán : Ebben igaza van ! Kuna P. András: Csakhogy már Pikler is belátja ! Farkas István: Ha keresztény jelszó volt itt — Meskó Zoltán: Az a szomorú, hogy csak jelszó volt. Farkas István: ... ha jelszó volt, hogy ezen segíteni kell, akkor a gyakorlatban ennek a megforditottja történt, mert az alkalmi gazdagok, a konjunktúrán meggazdagodottak igényét kielégíti az uj rendelet, de nem elégíti ki a dolgozó produktív rétegek igényeit, hiszen ezek lakáshoz jutni nem tudnak. A kormány egész gazdasági politikája- ilyen tendenciájú, hiszen egész adórendszerünk a közvetettségre van felépítve, a közvetettség elve vezeti a kormányt, amikor a lakbéreket felemeli. Épen én voltam a szociáldemokrata párt részéről az, aki szóvá tettem, hogy be kell vezetni a telekértékadót, mert a ház olyasvalami, mint a föld, és hogy a lakásügy szociális szempontból megítélendő kérdés, mert hiszen beleütközik a közrendbe, a közerkölcsbe, beleütközik a jó érzésbe és abba, amit állama rezonnak neveznek, hogyha sokan vannak olyanok, akiknek nincs lakásuk, vagy fizikailag ugy össze vannak zsúfolva, hogy szellemi és fizikai züllésnek vannak kitéve a tömeglakásokban, ahol a bűn tenyészik. Itt az államnak közbe kell lépnie és ennek elejét kell vennie, de az uj rendelettervezet nem hogy elejét venné ezeknek az állapotoknak, ha nem egyenesen tenyészteni fogja a bűnt, áz erkölcstelenséget, a lezüllést, és ha van destrukció, akkor ez a rendelet destruál, a kormány intézkedései azok, amelyek a drágaság felidézésével destruálnak, mert lerontják még azt a kevés szociális lehetőséget is, amely megvan, és rosszabbá, elviselhetetlenebbé teszik közviszonyainkat, olyan szociális helyzetet teremtenek, mely elviselhetetlen. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A kormány egész sereg uj intézkedést tervez. Teljesen érthetetlen, hogy ezek mind^ november elsejére esnek. A vasúti tarifa emelése, a nagy adók fizetése, a házbérek emelése, bizonyos kincstári haszonrészesedések felemelése mind november elsejére van tervbevéve. A kormány ezt tervszerűen, céltudatosan csinálja, pedig ezek az intézkedések együttesen és részleteiben csak a drágaságot fogják fokozni. A kincstári haszonrészesedés a zsír után 1714 korona, a cukor után 2800 korona, a vasúti tarifa pedig azt fogja jelenteni, hogy a szállítási díjak emelkedését a kereskedők kénytelenek lesznek átháritani a fogyasztókra, kétségtelen tehát, hogy nagy drágaság fog ismét bekövetkezni. Ezenfelül a kormány már életbeléptette a felpénzes agrárvámokat, amelyek az ország területén belül biztositják a termelőknek és a kereskedőknek azt, hogy az életszükségleti cikkeket drágábban tudják eladni. A kormány a maga intézkedéseivel megvédi őket a behozatal ellen, szabadon szabhatják meg az árakat. Amikor tehát a kormány vasúti tarifa emelésével és a